Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-54

4527 Az Országgyűlés 54. ülése, 1989. június 29-én, csütörtökön 4528 A következőket tudom a konkrétumokról elmondani. A Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága a Pénzügyminisztériumnak a jóváhagyásával maga is úgy látja, hogy a határátkelőhelyeken a forgalom kulturált fogadásához szükséges alapvető feltételek biztosítása érdekében szükség van a tárgyi, technikai feltételeknek a javítására. Ehhez egyelőre 22 millió forintot tud a Pénzügyminisztérium rendelkezésre bocsátani. A Kereskedelmi Minisztérium intézkedik abban, hogy a tárca rendelkezésére álló alapokból a helyi és a megyei tanácsi szervekkel együttműködésben a nem kereskedelmi célú létesítmények megfelelő átalakítását segíteni tudja. Fontos ugyanakkor az, hogy a gazdálkodó szervezetek és általában a vállalkozási szféra ezzel kapcsolatos érdekeltségét is megteremtsük, a helyiek pedig felhasználják ezt. Valóban szükség van arra, hogy ott nagy alapterületű élelmiszerüzleteket, bevásárlóközpontot építsenek. Az állami alapjuttatás odaítéléséhez szükség van arra, hogy a megyei tanács ehhez pályázatot nyújtson be. Az Országos Idegenforgalmi Hivatal a határátkelőhelyek infrastruktúrájának kialakításához kapcsolódó pályázatokat ezután is kiemelten fogja kezelni. A közlekedési ügyekben, a záhonyi Tisza-híd újjáépítésének a tervezése megkezdődött. A Dombrád és Cigánd közti pontonhíd kapacitásának növelését a jelenlegi forgalmi igények, a minisztérium véleménye szerint, most e pillanatban nem indokolják. Egyébként meg fogják vizsgálni a minisztérium képviselői az illetékes megyei szervekkel együtt a közlekedési nehézségek kiküszöbölését célzó helyi javaslatokat. A Belügyminisztériumban én intézkedtem arról, hogy a lehető legrövidebb időn belül, ha nem is a kért mértékben, de megtörténjék a helyi rendőri létszám és gépjárműállomány bővítése. Na most, ami az arra irányuló kérést illeti, hogy a szovjet állampolgároknak a szabálysértéseit szovjet szervek bírálják el, ezt én ésszerűnek tartom. Azonban a szabálysértési törvény, ami most hatályban van, csak ilyen értelmű nemzetközi szerződés esetén teszi lehetővé az ilyenfajta eljárást. Ezt a magyar és szovjet kormánynak kell megkötnie majd. Ha lesz új szabálysértési törvény — a tervezeten dolgozunk —, akkor a törvényelőkészítés keretében a hátralévő időben majd még vizsgáljuk azt, a megvalósítását pedig csak a nemzetközi jognak megfelelően tudjuk majd érvényesíteni. A pénzügyi természetű kérdésekkel kapcsolatban azt mondhatom, hogy az eddigieken felül adott költségvetési támogatást más feladatok rovására — legfeljebb tízmillió forint átcsoportosítását — tudják biztosítani az ottani infrastruktúra kiépítésére. Ugyanakkor a Pénzügyminisztérium intézkedni kíván, hogy a rendelkezésre álló pénz felhasználását a tárgyi és a technikai feltételek javítására gyorsított ütemben felhasználhassák. Szóba került itt az egyszerűsített határátlépés intézményének és érvényének a területi kiterjesztése. Ez kérem szépen csak az egyezmény aláíróinak, tehát a magyar és a szovjet félnek a közös elhatározásával valósítható meg. Véleményünk szerint egy ilyen lépéssel csak hosszabb távon lehet számolni, és annak többek között előfeltétele a be- és kiléptetés körülményeinek, valamint a minimálisan szükséges infrastrukturális létesítményeknek a biztosítása. Az ügyben egyébként a szovjet féllel kontaktusban vagyunk, elvileg teljes az egyetértés a jövőbeli megoldás ügyében. Ami pedig a valutabeváltás feltételeinek a jobb megteremtését illeti, szólhatok arról, hogy a Magyar Nemzeti Bank engedélyezni fogja a valutabeváltást az ÁFÉSZ-üzletekben is. Végezetül annyit fűznék hozzá az elmondottakhoz, hogy miként Berecz János elvtárs, úgy a kormány is meg van győződve arról, hogy a magyar-szovjet viszonylatban a kishatárforgalomnak a bevezetésével és támogatásával jó ügyet szolgál, mégha ez nem kevés, főleg anyagi gonddal is járt. A magyar és a szovjet nép barátsága és közeledése mellett ebben az esetben a határon túl élő magyarok iránt érzett érzelmi kötődésünkről és felelősségünkről is szó van. Kötelességünk ezért a nyitottabbá és szabadabbá vált kapcsolattartásnak a segítése, természetesen erőnk és lehetőségeink szerint. Kérem Berecz elvtársat és a tisztelt Országgyűlést, a válaszomat szíveskedjenek elfogadni. (Taps.) ELNÖK: Kérdem Berecz János képviselőtársamat, egyetért-e a válasszal? BERECZ JÁNOS: Tisztelt Ház! Őszintén megvallom, kicsit tartottam tőle, hogy a miniszterelnök azért bízta a belügyminiszterre a válaszadást, mert ő teheti a legkevesebb konkrét Ígéretet az anyagi támogatásra. Meghallgatva viszont a kollektív választ mind a kifejezett szándékot, mind az első lépéseket és majd az azt követő lépéseket, ezért — képviselőtársaim egyetértésével — a választ elfogadom. ELNÖK: Kérdem az Országgyűlést, hogy a miniszter válaszát elfogadja-e? Aki igen, kérem kézfelemeléssel szavazzon. (Megtörtént.) Köszönöm. Volt-e valaki ellene? Tartózkodott-e valaki a szavazástól? Kimondom a határozatot: a miniszteri válasszal az interpelláló képviselő egyetértett, a választ az Országgyűlés négy ellenszavazattal, egy tartózkodással fogadta el. Tisztelt Képviselőtársaim! Most dr. Ladányi József képviselőtársunk interpellációja következik. A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhez és a környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszterhez interpellál a dél-borsodi, Tisza mentén gazdálkodó termelőszövetkezetek Tisza II. vízlépcső miatti belvízkárainak tárgyában. Dr. Ladányi József képviselőtársamat illeti a szó, Borsod-Abaúj-Zemplén megye 25. választókörzetéből. DR. LADÁNYI JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Miniszter Elvtársak! A tiszabábolnai, a borsodivánkai, a dél-borsodi Tisza mentén több mint 30 ezer hektáron gazdálkodik 7 termelőszövetkezet, ahol a belvizes területek meghaladják a 10 ezer hektáros nagyságrendet, 5 ezer hektár már a mezőgazdaságilag művelésre alkalmatlanná vált terület. Bírom sajnos a szomszédos Heves megyei képviselőtársamnak is a véleményét, ahol hasonlóak a viszonyok a Tisza mentén.