Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-54

4521 Az Országgyűlés 54. ülése, 1989. június 29-én, csütörtökön 4522 hattuk, hogy több mint százezer azoknak az úgynevezett önvédelmi fegyvereknek a száma, amelyek kint vannak az állampolgárok kezében. Óriási mennyiségű fegver ez. Most midőn minden politikai szervezet hangoztatja a békés átmenet szükségességét, mi indokolja e nagymennyiségű fegyver kintlétét? Ezek a fegyverek egyéni tragédiák, provokációk eszközei lehetnek. Nyugtalanítják a közvéleményt. Ezért több képviselőtársammal együtt kérem a Belügyminisztériumot, vizsgálja felül ezeket a fegyvertartási engedélyeket és vonja be ezeket a fegyvereket. Köszönöm szépen. ELNÖK: Az interpellációra dr. Horváth István belügyminiszter válaszol. DR. HORVÁTH ISTVÁN: Tisztelt Országgyűlés! Úgy gondolom, hogy a magánkézben lévő fegyverekről szóló képviselői gondok érthetőek. Ez természetes, hiszen a társadalom soha nem lehet közömbös az iránt, hogy kinek és milyen címen van fegyver a kezében. Igaz az is, hogy napjainkban a kérdés közvetlen politikai felhanggal jelenik meg, amelyben egyszerre van benne a jogos aggódás és az alaptalan gyanúsítgatás is. A kormány — az interpelláció szavaival élve — valóban a békés reform híve. Meggyőződése, amelynek többször is hangot adott, hogy a politikai, társadalmi problémákat sehol a világon, így hazánkban sem lehet a fegyverek erejével megoldani. Mint belügyminiszternek az az álláspontom, hogy a változások folyamatát Magyarországon semmi olyanjelenség nem terhelheti, amely okkal, vagy ok nélkül gyengítheti a kormányzati elhatározások iránti bizalmat. Ha ilyen szituáció adódik, akkor azt meg kell szüntetni. Most ebben az összefüggésben először röviden a tényekről ezzel kapcsolatban, illetve a fegyvertartás helyzetéről szólok azért is, mert az interpelláció adatai korrigálásra szorulnak. Az interpellációtól eltérően nem 100 ezer, hanem mindössze 20 ezer személynek van önvédelmi fegyvere, magyarul pisztolya. A többi fegyver, ami magánkézben van, nem politikai szervezeteknek és politikai egyesüléseknek a kezében van, hanem vadásztársaságok egyesületi tagjainak a kezében. Annak a 20 ezer pisztolynak pedig, ami állampolgárnál van — pontosan 19 687 a múlt év december 31-i adatok szerint —, ennek az önvédelmi fegyvernek a fele a fegyveres erők és testületek tagjainál van, akik szolgálati fegyverrel egyébként is rendelkeznek. Ezek a fegyverek az elmúlt évtizedekben kerültek az állampolgárokhoz, és nem az utóbbi néhány év alatt. A jelenlegi szabályozásunk és gyakorlatunk hasonlatos több nyugat-európai ország szabályozásához, amennyiben az engedélyezésnél a közéleti funkciókat, hivatali állást betöltő személyeket előnyben részesítjük. A rendőri szervek gondosan és folyamatosan ellenőrzik a fegyvertartás körülményeit, a személyek életmódját, magatartását, fizikai és egészségi állapotát. Az ilyen ellenőrzések nyomán évente 600—700 esetben vonják vissza az engedélyt. Az állampolgároknál lévő önvédelmi fegyverek ügyében a rendőri eljárások fogyatékossága viszont, hogy az esetek nagy részében azoknál is meghagyták a fegyvert, akiknél az engedélyezésre okot adó körülmények már nem állnak fenn. Ezen változtatni kell. Nem fogadható el, hogy egyes személyek indokolatlanul önmaguk fegyveres védelmére rendezkedjenek be. Ami a további terveinket illeti, az Országgyűlés elmúlt év decemberi ülésén állást foglalt abban, hogy a lőfegyverekkel kapcsolatos kérdéseket törvényben kell szabályozni. A törvényalkotással kapcsolatos előkészítő munkálataink a végefelé járnak. Ebben az évben szakmai vitára bocsátjuk a törvénytervezetet, majd az Országgyűlés illetékes bizottságai elé, a jövő év legelején pedig beterjesztjük a törvényt az Országgyűlésre. Addig is a köznyugalom és az egymás iránti bizalom erősítése érdekében a lőfegyverekről szóló belügyminiszterti rendeletnek a kiegészítését határoztam el, úgy, hogy a védelmi fegyverek visszavonásának lehetősége a mainál szélesebb legyen. Ezáltal jelentősen csökkenhet a magánszemélyeknél lévő fegyverek száma. A rendelettervezet egyeztetése az érdekelt miniszterekkel és országos hatáskörű szervek vezetőivel folyamatban van. Az önvédelmi lőfegyvertartási engedéllyel rendelkezők ellenőrzését és a differenciált bevonásra vonatkozó felülvizsgálati tevékenységet megszigorítottam. Intézkedtem, hogy a rendőrhatóságaink újabb engedélyt a lőfegyverekről szóló törvény hatálybalépéséig csak különösen indokolt esetben adjanak ki. Kérdem a tisztelt Képviselőt és a tisztelt Országgyűlést, hogy az interpellációra adott válaszomat szíveskedjenek elfogadni. ELNÖK: Kérem Varga Miklós képviselőtársamat, a miniszteri választ elfogadja-e. VARGA MIKLÓS: Köszönöm, elfogadom. ELNÖK: Kérdem az Országgyűlést, a miniszter válaszát elfogadja-e. Aki igen, kézfelemeléssel szavazzon. Látható többség. Köszönöm. Ki van ellene? Tartózkodott-e valaki a szavazástól? Kimondom a határozatot: a miniszteri választ az Országgyűlés négy ellenszavazattal, tíz tartózkodással elfogadta. Török Sándor képviselőtársunk interpellál a belügyminiszterhez a közrend, közbiztonság és az 1970-es években összevonás miatt megszüntetett rendőrőrsök visszaállítása tárgyában. Török Sándor képviselőtársamat illeti a szó, Szolnok megye 13-as választókörzetének képviselője. TÖRÖK SÁNDOR: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Belügyminiszter Elvtárs! A társadalomban, a politikában, a gazdaságban végbemenő változásoknak vagyunk tanúi. Ezek a változások jelentős mértékben kihatnak a közrendre, a közbiztonságra, a bűnözésre, természetesen ezen keresztül az állampolgárok mindennapi életére. A lakosság általános véleménye, hogy nagymértékben lazult az utóbbi időben az állampolgári fegyelem, előtérbe került a munkanélküli jövedelemszerzés, még bűncselekmények elkövetése árán is, megjelent a szervezetszerű bűnözés és annak jegyei, összességében egyre romlik a lakossági közrend, közbiztonság is.