Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-54

4495 Az Országgyűlés 54. ülése, 1989. június 29-én, csütörtökön 4496 nyert fiatalt ne vigyék el katonának. Itt csak vissza kellene állítani a régi törvényt, hiszen én magam is azok közé tartozom, akik e törvény alapján nem voltam katona. (Derültség.) Viszont ha a diák bundázott, azaz otthagyta a teológiát, akkor igenis legyen katona és töltse le a szükséges időt. Jó a helyzetük a jelölt teológusoknak a katonaságnál, és ezt köszönöm tényleg a Honvédelmi Minisztériumnak, de miért kell egy külön zászlóalj a teológusokból? A teológiai professzorok pedig bejárnak a laktanyába szisztematikus teológiát tanítani, vagy éppen áhítatot tartani. Az elhivatottságát mélyen érző teológus, úgy is szívesebben forgatja a laktanyában is a Bibliát, mint a modern harcászati fegyver használati utasítását. Mi az egyházvezetők garanciát vállalunk az igazán elhivatott teológusaink ezzel az engedménnyel nem fognak viszszaélni. Kérem e javaslatomnak is az elfogadását. Végül még csak annyit. Nem egyszer elhangzott már a lelkiismereti szabadság biztosítása a legfontosabb emberi értékek közé tartozik. Az új honvédelmi törvény bevezetése éppen ezért sürgető volt. De nagyon kérem, legyen ez modern, előremutató, már most is, ne csak 2—3 évvel később. Kérem ne sújtsunk senkit sem börtönbüntetéssel, ha még mindezek után is vallási meggyőződése ellenkezik a polgári szolgálat betöltésével. Ezek a fiatalok is hazánkért tenni akaró emberek, hazánkat magukénak valló emberek, hazájukat szerető emberek, jó tanulók és becsületes munkások. Tisztelt Országgyűlés! Meggyőződésem, hogy hazánkbiztonságát, területi sérthetetlenségét és szuverenitását nem hadseregünk létszáma, sem fegyvertechnikai fölénye biztosítja, hanem a bölcs politikai irányítás. A béke szeretése és munkálása, embertársaink megbecsülése, valamint a szomszédos nemzetek iránti jó indulat. Ezért kezdjük el mi is, hogy kardjainkból ekevasat kovácsoljunk. Mindezek után kérem az Országgyűlést, kérem a honvédelmi bizottságot, kérem tisztelettel a honvédelmi miniszter urat szíveskedjenek elfogadni javaslataimat. Az Országgyűlésnek pedig köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm Viczián János képviselő felszólalását. Most átadom a szót Tőzsér Gáspár képviselőnek, Nógrád megye 4-es számú választókerületéből. TŐZSÉR GÁSPÁR: Tisztelt Országgyűlés! A parlament törvényalkotási sorozatában nagy jelentőségűnek tartom a honvédelemről szóló 1976. évi I. törvény módosítását, mert közvetlenül vagy közvetve érinti a magyar társadalom valamennyi tagját. A parlamenti ülésünket megelőzően választókerületemben a törvényjavaslat módosításait megvitattuk a legérintettebbekkel, a fiatalokkal, de több olyan szülő véleményét is kikértem, akiknek sorköteles, vagy sorozás előtt álló fiaik vannak. Az ő megbízatásuknak teszek eleget, amikor a törvénymódosítással kapcsolatban közmegegyezés alapján elmondom a véleményemet, amelyhez a döntés során kérem a képviselőtársaim támogatását. Az egyértelműen megfogalmazható, hogy a honvédelemről szóló 1976. évi I. törvény az eltelt 13 év alatt jól betöltötte szerepét a honvédelmi miniszter módosításával, amely lehetővé tette a magyar néphadseregben a fegyver nélküli katonai szolgálatot. A nemzetközi helyzetben bekövetkezett katonai enyhülés hatással van hazánkra is, továbbá az állampolgári jogok gyakorlása fokozottabb garanciáinak megteremtése iránti társadalmi igény szükségessé teszi a haza védelmével kapcsolatos kötelezettségek és az alkotmányos jogok közötti harmonikusabb összhang létrehozását. Ezekből adódóan tehát a törvényjavaslat célja - a nemzetközi gyakorlat figyelembevételével —, hogy közcélú, közvetlen társadalmi szükségletet kielégítő tevékenység végzésével tegye lehetővé a haza iránti alkotmányos kötelezettségük teljesítését azok számára is, akik lelkiismereti meggyőződésük miatt elutasítják a katonai szolgálatot. Az elmúlt heti beszélgetéseken a választók egyértelmű helyeslésével találkozott a módosításban megfogalmazott alábbi szövegrész: ,,Az állampolgárok az általános honvédelmi kötelezettség alapján katonai szolgálatot, illetve a törvényben meghatározott feltételek szerint polgári szolgálatot teljesíthetnek." A véleménynyilvánítók, de más területekről kapott levelek írói is arra kérnek, hogy a polgári szolgálatot a szó igaz értelmében, a magyarországi terminológiákat alkalmazva, közvetlenül társadalmi érdekként megjelenő lakossági szükségleteket kielégítő munkavégzéssel kell teljesíteni. Nálunk is, mint minden más országban, elsőbbséget élvezzen az egészségügyi és a szociális tevékenység, ennek keretében a kórházakban betegápolási, szociális gondozói, mentőszolgálati munkakörökben dolgozzanak, vagy súlyos mozgássérülteket és idős emberek szociális gondozását lássák el. Mi úgy gondoljuk, ezek azok a területek, ahol munkaerő-gondok is vannak. Erről szólt dr. Karácsonyi Sándor képviselőtársam az előző napirendi pont tárgyalása során, de ezt hallottuk ma dr. Sinkovics Mátyás felszólalásában is. A fentiek mellett foglalkoztathatók legyenek még a környezetévédelemben és a városok kommunális szolgáltatásaiban. Nem szabad elzárkózni attól sem, ha az egyházak igényt tartanak a polgári szolgálatot teljesítőkre. Összegezve: egyértelműen támogatjuk a javaslatot, hogy a nyereségérdekelt üzemeknél nem, csak a közhasznú feladatokat ellátó szervezeteknél teljesíthetnek polgári szolgálatot. Szólni kell a fegyver nélküli katonai és a polgári szolgálat engedélyezéséről. A 26/b. §. 1. pontja az alábbiakat tartalmazza: A fegyver nélküli katonai, illetőleg polgári szolgálat teljesítése iránti kérelem a katonai nyílvántartásbavételtől kezdődően, a sorozáson való személyes megjelenésig, legkésőbb a katonai eskü letételéig terjeszthető elő. Ha a Tisztelt Ház a törvénymódosítást elfogadja, akkor az 1989. július 1-én hatályba lép. Viszont azzal nem értünk egyet, hogy a már besorozott és erre igényt tartó hadkötelesek csak július 31-ig terjeszthetik elő kérelmüket. Ez nagyon rövid idő. A mi javaslatunk is az, hogy ezt a határidőt legalább 1989. november 30-ában kell megjelölni és ettől folyamatosan. A kérelmek elbírálását pedig akkor tartjuk elfogadhatónak, ha a megyei tanács végrehajtó bi-