Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.
Ülésnapok - 1985-48
4009 Az Országgyűlés 48. ülése, 1989. május 30-án, kedden 4010 hattá. A kívülálló számára a késés tűnt fel, azonban kiderült, hogy nem a jogi előkészítés okozza a nehézségeket, hanem a feladat közgazdasági és bizonyos értelemben még politikai megalapozatlanságával is szembe kell néznünk. A törvény megalkotásakor a beterjesztő kormánytól a felelősséget jelentős mértékben átvállaló törvényalkotóknak tisztában kell lenniök a törvény szándékával és hatásaival. Mindkettőre hiányos a válasz. A tulajdonreform kidolgozása várat magára, a hatások pedig anélkül nem vizsgálhatók, ha nem elemezzük, hogy végülis milyen jellemzői vannak annak a magyar gazdaságnak, amelyben az átalakulási törvény működik. További gondokat okoz, hogy a gazdaságpolitikai célok tekintetében is gondjaink vannak. Igazából nem teljesen tisztázott, mely célok vannak érvényben, melyeket kell átértékelnünk. Az átalakulási törvény tervezetének korábbi vitájában a terv- és költségvetési bizottság a tervezet támogatása mellett felhívta a figyelmet a közgazdasági megalapozás szükségességére. Sajnálatosan úgy érkeztünk el a törvényjavaslat vitájához, hogy ez nem történt meg. Legutóbbi ülésünkön a törvényjavaslatot a bizottság a hiányosságok ellenére elfogadta azzal, hogy módosító javaslatok szükségesek, de a törvény hatálybaléptetése semmiképpen nem halasztható. Tisztelt Országgyűlés ! Egy hozzászólás nem a legszerencsésebb forma arra, hogy olyan szerteágazó kérdésben, mint az átalakulási törvény és annak közgazdasági megalapozása meggyőzés erejével szóljak. A vállalkozásom ettől természetesen szerényebb, de mindenképpen szükségét látom annak, hogy az igenlő válaszomat alátámasztó érveket felsoroljam és törvénymódosító indítványomat megindokoljam. Elsőként egy látszólag mellékes, de nem elhanyagolható kérdésről kívánok szólni. A törvénytervezet vitájában folyamatosan változó értelmezésben volt jelen az a gondolat, hogy az átalakulásból nem kell kampányt csinálni. E gondolat egynéhány értelmezésével magam is egyetértek, de mitől is kell óvakodnunk. Óvakodnunk kell attól, hogy ne egy központból, rendeletre, kötelezően történjék az átalakítás. Igazából azonban alaptalan a kampánytól való félelem. Valójában félelemre az adhat okot, hogy az átalakulás feltételeinek előkészítetlensége olyan lassú folyamattá degradálja az átalakulást, hogy az gazdaságfejlesztésünk alapvető céljait fogja megkérdőjelezni. Néhány gondolatot szeretnék feleleveníteni gazdaságunkról, amelyek jellemzik azt a környezetet, amelyben a törvény működni fog. A jelenlegi ciklus első ad hoc bizottsága jelentésében leírta és feltárta azokat a folyamatokat és tényezőket, amelyek a magyar gazdaságnak a világkereskedelemben elfoglalt helyét veszélyeztették. További elemzések egyértelművé tették, hogy a magyar gazdaság teljesítménye alapvetően azért elégtelen, mert a tulajdonosi funkció az állami vállalatoknál nem működik és a szövetkezeteknél ugyancsak a tulajdonosi szerep korlátozását célozta a korábbi politikai fölfogás. A széles körű elemzések végkövetkeztetésként utalnak arra is, hogy a központi tervgazdálkodástól eltávolodva a magyar gazdaságot fokozatosan a piaci megmérettetésre kell ítélni. Ma már kiderült, a tulajdonos nélküli magyar gazdaságot nem lehet a piac által megmérettetni. A piac szerepének fokozatos kiterjesztése útján is számos fájdalmas döntést is meg kell hozni és a döntések fájdalmasságát több esetben tapasztalatlanságunk csak tovább fokozza. Hiányoznak a piac működéséhez szükséges intézmények, az államigazgatás nem találja helyét, ellátási felelősséget emlegetnek, alaptalan nagyságrendű munkanélküliséggel riogatják az országot. Ez utóbbi igaz is, hacsak a gyárkaput tudjuk bezárni és nem gondolkodunk munkahelyteremtő intézkedésekről és vállalkozások alapításának ösztönzéséről. Igazi tulajdonos az állami vállalatoknál nincs, léteznek viszont vállalati tanácsok és vállalati vezetők, akiknek sajátos érdekeltségéről nem szabad megfeledkeznünk. A szövetkezeteknél szintén súlyos gondokat látszott igazolni a társasági törvény vitája. Azóta méginkább fölszínre került, hogy az érdekképviseleti szervek és a szövetkezetek érdekei távolodtak egymástól. Személyes benyomásom szerint az érdekképviseleti szervek az akkori ellenállása hiúsította meg azt, hogy a szövetkezet, mint önálló társasági forma továbbra is létezzen, helyette most az átalakulási törvényben kapnak kiskaput a társasággá alakulásra. A gazdaság jelenlegi teljesítményének megítélése mellett azt is látnunk kell, hogy a gazdasági helyzetünket jellemző adósságállomány, illetve adósságszolgálati terhek kikerülhetetlen követelményt támasztanak a gazdaságpolitika számára. Mindezeket értékelve az átalakulási törvénynek és még további törvényeknek, intézkedéseknek a gazdaság teljesítőképességének jelentős növekedését kell megalapozniuk. Az átalakulási törvénynek olyan szabályokat kell tartalmaznia, amelyek lehetővé teszik a reprivatizáció, a reorganizáció, illetve a valóságos tulajdonosi felelősség, az állami tulajdonból olyan teljesítménytöbbletet kényszerítsen ki, amely valószínűsíti az elkövetkezendő néhány évben jelentősen növekvő adósságszolgálat teljesítését. Meghatározott feltételek esetén — vagyon és hozadékcsökkenés, irányító vállalatok — az átalakulás legyen kötelező. Harmadszor a vagyont megőrizzék, ezért meghitelezett részvényt, illetve kedvezményes dolgozói részvényt csak korlátozott mértékben bocsásson ki a részvénytársaság. Az átalakulási törvény jelenlegi felfogásában egyetértek azzal, hogy a kis- és közepes vállalatoknál továbbra is adjunk létjogosultságot a vállalati tanácsoknak, illetve a dolgozók közgyűlésének. Indokolt ezt a vállalati törvény korszerűsítésével is alátámasztani. Ugyanakkor nem hallgatható el az sem, hogy e vállalkozásokban a valóságos tulajdonos csak akkor található meg, ha közvetlen anyagi érdeke tőkéjének hozadékában lesz majd mérhető. A vállalati tanács és a közgyűlési irányítás alatt működő vállalatok esetében sem a vállalati vezetők,