Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-54

4491 Az Országgyűlés 54. ülése, 1989. június 29-én, csütörtökön 4492 zon létre egy emberi jogi állandó bizottságot. Ez a bi­zottság vegyen részt a törvények előkészítésében, és a törvényjavaslatokról mondjon véleményt az Ország­gyűlés előtt. A továbbiakban a törvénytervezet alternatív szolgá­latra vonatkozó részének néhány fontos kérdéséről sze­retnék véleményt mondani. Ilyen kérdés a kérelmek el­bírálása. Ebben a társadalmi bizottságoknak kulcssze­repük lesz. A bizottságok összetételét a törvényjavaslat nem tisztázza. Kárpáti képviselőtársunk hozzánk eljut­tatott nem hivatalos anyagából értesültünk arról, hogy pszichológus tagja lesz a bizottságnak. Javaslom, hogy emellett pedagógus, orvos, jogász, filozófus tagok ve­gyenek részt abban. Az ülés első napján kézhez kapott törvényjavaslat újabb változatában a 6. paragrafusban szerepel a hon­védelmi törvény 26. c) paragrafusát kiegészítő 3. pont­ban, hogy lelkész és katona tagja is lesz a bizottságnak. Véleményem szerint a bizottságok jobb működését szolgálná, ha sem lelkész, sem katona tagja nem volna. A katona részrehajló lehet saját testülete irányában, a lelkész elfogult lehet azoknak a kis vallási közösségek­nek a tagjaival szemben, akik éppen a történelmi vallá­soktól eltérő nézeteket vallanak. Kérem elnök urat, hogy javaslatomat tekintse módo­sító indítványnak, és tegye szavazás tárgyává a 6. § alatt a 26. c) paragrafus (3) ponttal történő kibővítésének el­hagyását. Feleslegesnek ítélem meg, hogy másodfokon a Minisztertanács által felkért, vagy kijelölt bizottság véleménye alapján a Honvédelmi Minisztérium dönt­sön. Szerintem a megyei tanács vb. által létrehozott bi­zottság alkosson véleményt a kérelemről, és ez kösse a területvédelmi parancsnokot a határozathozatalban. A döntéssel szemben a bírósághoz lehessen fordulni. Ez közel áll dr. Sinkovics Mátyás képviselőtársunk módo­sító indítványához. A benyújtott kérelmek elbírálásával kapcsolatban két javaslatot szeretnék előterjeszteni. Az egyik az, hogy mivel a teológus hallgatók pálya­választásukkal bizonyították Mózes kőtáblája 5. paran­csolatának feltétlen elfogadását, ezért számukra bizott­sági vizsgálatok nélkül meg kellene adni a lehetőséget, hogy válasszanak a fegyver nélküli katonai vagy polgá­ri szolgálat között. A másik a Jehova tanúi gyülekezet tagjainak megítélé­se. Tavaly ilyenkor 158, börtönben lévő szolgálatmegtaga­dó közül 146-an Jehova tanúi közül került ki. Mivel e kö­zösség tagjai mindig következetesen elutasították a katonáskodást, nagyrészt ennek hatására hozták létre a néphadseregben 1977-ben a fegyver nélküli katonai szol­gálatot. Kiderült azonban, hogy ezt sem vállalják, abból a nézetükből eredően, hogy katonai célú munkákkal köz­vetve ugyan, de olyan szervezetet erősítenek, amely tevé­kenységével adott esetben emberéleteket olt ki. Ezért minden esetben vállalták az átlag két és félévi börtönbün­tetést. Jehova tanúivá nem csecsemőkori kereszteléssel, hanem felnőtt korukban bemerítkezéssel válnak a hívők, és ettől fogva szigorú erkölcsi törvények szerint élnek. A katonai kötelezettséget kivéve betű szerint betartják az or­szág törvényeit, és ezentúl olyan saját törvényeket, példá­ul a dohányzás, iszákosság, szabados nemi élet tilalmát, amik, valljuk meg, egész társadalmunk kívánatos öntör­vényei lehetnének. A közösség annyira vigyáz arra, hogy tagjai csak olyanok lehetnek, akik e szigorú erkölcsi nor­mákat betartják, hogy elképzelhetetlen közülük bárkinek úgy megtagadni a katonai szolgálatot, hogy az valóban ne lelki meggyőződésből eredjen. Ezért javaslom azt, hogy a bizottságok és a döntésho­zók eleve fogadják el a kérelmezők közösségének vélemé­nyét arról, hogy valóban közéjük tartozik, és ennek alap­ján nyugodtan dönthetnek minden esetben a polgári szolgálat megadása mellett. A törvényjavaslat egy széles körben vitatott paragra­fusáról szeretnék még szólni, a 13-ról, ami az alterna­tív szolgálatok időtartamát írja elő. Nagyon sokan kifo­gásolják és büntető jellegűnek tartják a polgári szolgálat törvényjavaslat által kínált 30 hónapos időtar­tamát. Különösen ifjúsági szervezetek tagjai véleked­nek úgy, hogy ez az egyfolytában letöltendő hosszú idő a pályakezdésben amúgy is egyre leküzdhetetlenebb akadályokba ütköző fiatalok esélyeit súlyosan rontja. Kétségtelen azonban az is, hogy a szolgálati időtarta­mok eltérésével kell ellensúlyozni — legalábbis egye­lőre — a kétféle szolgálat nehézsége közötti különbsé­get. Ez a különbség azonban korántsem akkora, hogy egyhuzamban letöltendő még egy egész esztendőnek kellene ellensúlyoznia. Tanúsíthatom, hogy a legin­kább szóba jöhető egészségügyi és szociális munkák: beteghordó, műtőssegéd, segédápoló, mentőápoló, szociálisotthoni gondozó, gyermek-szociálisotthoni ápoló, vagy házi betegápoló fizikai és pszichés megter­helése igen nagy. Aki látta már, hogy milyen nehéz te­hetetlen, altatott, vagy eszméletlen betegeket emelget­ni, kivérzett, élet és halál határán lebegő súlyos sérülteket gyorsan és szakszerűen szállítani, egy for­galmas kórházban beteghordóként, vagy műtősként egész éjjel talpon lenni, szociális gyermekotthonok vízfejű, vagy szellemileg más módon retardált, súlyo­san mozgáskorlátozott ápoltjait etetni, cipelni, tisztába rakni, tehetetlen, felfekvéses idős betegeket ápolni megállás nélkül, az meg fogja erősíteni állításomat. Ugyanakkor várható, hogy a valóban lelki meggyő­ződésből alternatív szolgálatot vállalók ezeket a felada­tokat nagy odaadással és empátiával fogják végezni. Ezzel felbecsülhetetlen szolgálatot tesznek két nagyon érzékeny, társadalmilag oly fontos területen. Úgy gondolom, hogy a tartalékos idő beszámítása nem lehet alap a nem fegyveres katonai és polgári szol­gálat időtartamának megállapításában, mert a jelenlegi 18 hónapos tartalékos szolgálati idő, és az új variáció­ban szereplő 12 hónapos bevezetendő tartalékos szol­gálati idő csak potenciális. Honvédelmi minisztériumi forrásból úgy tájékoztattak, hogy a ténylegesen letöl­tött átlagos tartalékos idő mindössze három hónap. Nyilván igazságtalan lenne a lelkiismereti okból alter­natív szolgálatot vállalókkal ezt a potenciális időt le­töltetni. Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a szóban tett, a 6. §-ra vonatkozó, és dr. Pregun István képviselőtár­sammal együtt a most említett 12. és 13. §-sal kapcso­latban benyújtott módosító indítványunkat, melyben a fegyver nélküli katonai szolgálat időtartamát 22, a pol­gári szolgálatét 27 hónapban javasoljuk megadni, tá­mogatni szíveskedjenek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom