Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-54

4483 Az Országgyűlés 54. ülése, 1989. június 29-én, csütörtökön 4484 gyünk büszkék arra, ha fiaink alkalmasak a katonai szolgálatra, tehát egészségesek és edzettek. Azonban itt is, és most is, mint a társadalom minden területén, illetve az életünk minden területén el kell hogy fogadjuk minden előítélet nélkül a másságot, tudomásul kell vennünk, hogy másoknak bizonyos dolgokról más a véleménye más értéket hordoznak. Természetesen, itt is már elhangzott, el kell különíteni azokat, akiket értékeik, és azokat, akiket önző érdekeik vezérelnek csak. Az itt ülők talán valamennyien tudják, hogy az elmúlt hetekben képviselők egy csoportja szociosétán, ahogy mi neveztük, szociotúrán vett részt. A mi csoportunk a Marcibányi téren volt, ahol mozgássérült fiatalok élnek és dolgoznak. Ahhoz, hogy ezek a fiatalok emberhez méltó életet élhessenek, segítségre van szükségük. Sajnálattal tapasztaltuk, hogy ez a segítség hiányzik, mert kevés az ápoló, kevés a gondozó. Az ok közismert: több műszak, alacsony bér, az alacsony bért kompenzáló paraszolvencia hiánya, és nem utolsó sorban talán a fegyveres katonai szolgálattal egyenrangú fizikai, pszichikai megterhelés, amely az itt dolgozókat sújtja. Azt hiszem a polgári katonai szolgálat segíthetne ezeken az intézeteken, és azok a fiatalok, akik nem vállalják a fegyveres szolgálatot, azoknak egy része — és szeretném hangsúlyozni az egy részt — alkalmas is, illetve hordozza is ezeket a készségeket. Abban azonban egyetértek Török képviselőtársammal, hogy egy korrekt szabályozó rendszert kell kidolgozni, amit katonásan be is kell tartanunk és be kell tartatni. Nem szabad, hogy az erre a szolgálatra vállalkozó fiatalok a senki gyermekei legyenek, de az sem lenne jó, ha e kényszerhelyzetben lévő egészségügyi, szociális intézetek esetleg áldozataivá, illetve a gondozottak szenvedő alanyaivá válnának e katonai szolgálatnak. Felelősséggel kell kidolgozni azokat a garanciákat, amelyek védelmet biztosítanak fiatalnak, munkátadónak egyaránt. Előszöris el kell érni törvényben, szemléletben — s erre már utalt az előttem szóló —, hogy a polgári katonai szolgálat ne legyen büntető jellegű. Mert minden negatív megkülönböztetés ezt a jelleget erősíti. És azt hiszem nem kell bizonyítani, hogy büntetésből nem lehet utat építeni, de büntetésből nem szabad sérült beteg embert gondozni, ápolni. Rendezni kell szinte az elsők között a szolgálat pénzügyi terheit. Gondolok itt elsősorban a kiképzésre, de ruha, szállás, zsold és egyébre. Nagyon jó lenne, ha ezek a kiadások nem az amúgy is szegény egészségügyi és szociális ágazatot terhelnék. Tisztelt Miniszter Úr! A következőkben, Biacs képviselőtársam részben érintette, én is egy honvédelmi rendelethez szeretnék szólni. Körülbelül egy hónappal ezelőtt levélben kerestem Önt fel diplomás fiatalok érdekében. A kiadott anyag már tartalmazza, hogy a törvénybelépés után honvédelmi rendelet fog megjelenni, amely nem tesz különbséget a különböző felsőfokú oktatási intézményekben végzett hallgatók katonai szolgálati ideje között és munkatársaival konzultálva örömmel vettem azt is tudomásul, hogy ez a rendelet nemcsak a rendelet megjelenése után szolgálatba lépő diplomás fiatalokra vonatkozik. A diplomás fiatalok nevében a Honvédelmi Minisztérium ilyen értelmű lépését és képviselőtársaim figyelmét köszönöm. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm Moravcsik Ferencné képviselőtársunk felszólalását; következik dr. Sinkovics Mátyás, Budapest 1. választókerületének képviselője. DR. SINKOVICS MÁTYÁS: Tisztelt Országgyűlés, Tisztelt Képviselőtársak! Egy ország nemzetközi tekintélyét, demokratikus berendezkedését, önbecsülését nagyrészt azzal lehet legjobban lemérni, hogy miként bánik a kisebbségeivel, mennyire tolerálja a másságot, mennyire garantálja az ellenvélemény büntetlenségét. Mi a katonai szolgálat megtagadóit, a másként gondolkodókat hosszú évtizedeken keresztül szigorúan megbüntettük, intoleránsak voltunk velük szemben. Most, amikor a lelkiismereti okokból történő katonai szolgálat-megtagadást az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága emberi jognak ismerte el, amikor a világ számos országában ismert és jól bevált polgári szolgálati intézmények vannak, nekünk is olyan szabályozást kell meghonosítanunk, ami felhasználja a külföldi tapasztalatokat és a sajátos magyar viszonyokra alkalmazható. Az előttem hozzászólók ezt már értékelték, sőt a miniszter bajtárs is szólt erről. (Derültség.) Mégis egy-két dologról még nekem szólni kell. A katonai büntető törvénykönyv hatálya alá tartozó katona, legyen az fegyveres, vagy fegyvert nem fogó, katonaként reguláris alakulatban szolgál. A nem fegyveres katonai szolgálatot teljesítő katonát plusz hat hónappal büntetjük választása miatt. Ebből az következik, hogy a 18 hónapos sorkatonai szolgálatot teljesítő az igazi katona, a 24 hónapos, nem fegyveres katonai szolgálatot teljesítőt másodrendű katonának érezzük. Azt csak megtűrjük. A 30 hónapos polgári szolgálatot pedig megbüntetjük. Mint választóimat képviselő, nem tudok egyetérteni a 30 hónapos időtartamú polgári szolgálattal. Az idő kiszámításánál a nemzetközi tendenciákból, a realitásból, a társadalmi igényből, nem pedig a honvédelmi tárca elvárásaiból, számításaiból kell kiindulni. Általánosan elfogadott alapelv, hogy a tényleges, a törzsidő, a sorkatonai szolgálat képezi a polgári szolgálat kiszámításának alapját. A nemzetközi ajánlások szerint a polgári szolgálatok időtartama a katonai szolgálat törzsidejéhez képest egyharmad idővel lehet csak hosszabb, illetve az ennél hosszabb időtartam diszkriminatív. De nézzük meg a magyar valóságot. A 30 hónapos, három műszakos ágytálazó, ingyen végzett munkára, egészségügyi munkahelyre ki fog akkor eljönni dolgozni? Vagy azt a célt akarjuk elérni, hogy ne jöjjenek el oda dolgozni? Beszéljünk egy kicsit a gazdaságosságról. Nézzük meg konkrétan egy kicsit az egészségügy helyzetét. Engedjék meg, hogy most elmondjam, 35 éve vagyok gyakorló orvos, egy intézménynek az igazgatója, ahol jelenleg is 175 üres állásunk van. A fővárosban jelenleg, a fővárosi kórházakban ezer polgári szolgálatot végzőt tudnánk felvenni segédápolónak, műtőssegédnek, beteghordónak, házi mentőszolgálat ellátására. Ezeket a polgári szolgálatokat nagyon jól tudnánk al-