Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-53

4383 Az Országgyűlés 53. ülése, 1989. június 28-án, szerdán 4384 A szellemi felemelkedés érdekében tiltakozunk az ellen, hogy ez a dokumentu m a humán sz férát, és ezen belül a kulturális intézményrendszert csak mint elosztási problémát kezeli, és fel sem vetődik az a távlati érdek, hogy a kulturális fejlődés a gazdasági válságból való kilábalásnak és társadalmi gondjainkmegoldásának—tudomásul kell vennünk — egyik legfontosabb feltétele. A kulturális szférát érintő részekben az oly sokat kritizált maradványelvű tervezés és finanszírozás itt most új köntösben jelentkezik. Az államháztartási reformkoncepciója ugyanis bevallottan az állami feladatvállalás szűkítését célozza, tehát az állam gazdaságilag egyre inkább kivonul a kulturális szférából, az áldatlan restrikció nyomán elszegényedett intézményi rendszert hagyva maga után. Különösen a bérreform hiányában nem fogadható el az ilyen mérvű gazdasági kivonulás. Ezen a téren egyáltalán nem vállalta túl magát az állam, hiszen évtizedeken át még az alapvető finanszírozási funkciót sem mindig teljesítette. Az államháztartási reform csak akkor lehet sikeres, csak akkor szolgálja a nemzeti szükségletekkel azonos irányú kibontakozást, ha az egyes szakterületek szempontjából kiindulva végzi el terveit. E koncepció mögött nem érzékeljük a várható hatásmechanizmusok modellezését, nem látjuk a lehetőségek és veszélyek bemutatását. Az úgynevezett normatív finanszírozás, például az oktatás, közművelődés, tömegkommunikáció, művészetek terén csak igen szűk körben értelmezhető, és az erre való törekvés történelmileg és nemzetközileg immár zsákutcának bizonyult. Véleményünk szerint az adórendszer reformjának koncepcióját érdemben csak az államháztartási reform függvényében szabad kezelni. Az elsietett adóintézkedések már eddig is sok gondot okoztak. Ez az alapkoncepció pedig sérti a már működő adórendszerrel egyébként is megnyomorított kulturális szféra érdekeit. Most csak egyetlen elemet szeretnék én is kiemelni. A jelenleg érvényben lévő személyijövedelemadó-törvényben a mezőgazdasági kistermelés, a művészetek, a tudományos produktumok és az újítások terén az elismert költségeket ez a módosítási javaslat is kedvezményként értelmezi. Ily módon a társadalom egyes rétegeit mesterségesen szembefordítja egymással. Az is sajnálatos, hogy az ilyen nagy horderejű témák szélesebb szakmai és társadalmi vita nélkül kerülnek az Országgyűlés elé. Az ilyen vitákra elsősorban a koncepciókkialakításának fázisában van szükség, ezeketavitákat nem szabad a törvény szövegezési időszakára halasztani. A kutlúrális kamara mindkét dokumentum esetében üdvözli, hogy a tisztelt Országgyűlés az előterjesztéseket most csupán munkaanyagként tárgyalja. Kérjük, hogy e témák szélesebb körű szakmai és társadalmi v kára feltétlenül odabocsáttassanak. Ezzel kapcsolatban a Magyar Kulturáüs Kamara felajánlja, hogy szakemberei közvetlen segítséget nyújtanak az ezt igénylő Országgyűlési képviselőknek ezen dokumentumok további értelmezéséhez, és az őszi ülésszakra történő felkészülésükhöz . Ezen kívül a Magyar Kulturális Kamara javaslataival, tervezeteivel kész együttműködni a szóban forgó anyagoknak a nemzet távlati fejlődését szolgáló tényleges koncepcióvá alakításához. Kész arra is, hogy többszáz tagintézményének bevonásával részt vesz a szakmai kiindulások és az ezekhez kapcsolható pénzügytechnikai lehetőségek társadalmi vitájának megszervezésében. Tisztelt Országgyűlés! E felajánlott szakmai segítséget a válságból való mielőbbi kilábalás hitével ajánlom, különösen az 1990—92-re szóló program kimunkálásakor, mind a pénzügyi kormányzat, mind pedig igen tisztelt képviselőtársaim figyelmébe. Köszönöm megtisztelő figyelmüket.(Taps.) ELNÖK: Köszönöm Bánfíy György képviselőtársunk felszólalását. Szólásra következik Szabó Kálmán képviselő, Budapest, 36. választókerület. Dr. SZABÓ KÁLMÁN: Tisztelt Képviselőtársaim! A kérdés az, hogyan kezeljük az első olvasatában elénk kerülő koncepciót. Ez azért felteendő kérdés magunk számára, amikor szavazunk, mert itt nem egy kész, vagy majdnem kész törvénytervezetről van szó, amit általában elfogad a képviselőház vagy nem, hanem egy koncepcióról, elvekről. Ezért szeretném kinyilvánítani azt a javaslatomat, hogy munkaanyagnaktekintsükezt az előterjesztést, a kormányzat munkaanyagának. Egyben azonban tekintsük egy szélesebb közvélemény — szakmai és nem szakmai közvélemény — vitaanyagának, amelynekvitája megelőzné atörvénytervezet illetve törvény parlament elé kerülését. Egyetértek Bánfíy képviselőtársam azon javaslatával, amit a Kulturális Kamara nevében olvasott fel, hogy atulajdonreform itt nagyon lényeges kérdés. Ezt mindenki tudja. Csak azt is számba kell venni, hogy tulajdonképpen az egész gazdasági mechanizmus mostani reformjában az első logikai láncszemét ennek kellett volna alkotnia. Akkor most nem okozna zavart, vagy nem kerülnének olyan helyzetbe, hogy később majd egy leendő parlament nagyon hamar módosítani fogja a közben elfogadott jelentős törvényeket. Ezzel kapcsolatban egy megjegyzést csak hadd tegyek. Tegnap Schmidt Ernő képviselőtársam azt az állítást kockáztatta meg — akinek a hozzászólásával egyébként tendenciájában egyetértek, — hogy a tulajdonreform csak igen lassan és vontatottan valósulhat meg, ellenben gyorsan megvalsítható a vállalkozási reform. Én a miniszter elvtárssal értek egyet, hogy a két dolog csak együtt valósítható meg, s ezt fokozatosan, de minél előbb el kellene kezdeni. Ahol ugyanis nincs tulajdonos a vállalkozó mögött, ahol a vállalkozó maga nem egyéni magántulajdonos, ott óhatatlanul ugyanabba a helyzetbe kerülünk rövid időn belül, mint amiben vagyunk, vagyis a személytelenségbe, felelőtlenségbe, és számottevő embernekaki nemfejlődésébe, akikből esetleg jó vállalkozó lett volna. Békési László előadásában kitért arra, — s ennek igazán örülök, hogy az államháztartási törvényeknek tartalmaznia kell az állami vagyonról való elszámolást, illetve a vagyonváltozás a megtervezését, előirányzatát. Szeretném felhívni képviselőtársaim figyelmét arra, hogy roppant jelentős kérdésről van szó, ami azonban az előterjesztett anyagban még nem eléggé tükröződik.