Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-52

4311 Az Országgyűlés 52. ülése, 1989. június 27-én, kedden 4312 Meghatározó jelentőségű az a belpolitikai helyzet és állapot, amelyben egyfelől egyre izmosodóan és a politikát meghatározóan jelen vannak azok az új erők, formációk, pártok, amelyekre előbb Pozsgay Imre is utalt, másfelől azonban tudatában kell lennünk annak, hogy ez a békés átmenet csak egy, a reformok mentén elkötelezett, megújuló, szervezetében, platformjában, politikájában egyaránt megújuló MSZMP részvétele mellett történik. Dyen értelemben kihangsúlyozva, hogy a párt-állam szétválasztásában tett eddigi nem csekély lépéseinket megőrizzük, kihangsúlyozva azt, hogy a kormány önállóságát és felelősségét, amelyet illetően alapvetően önöknek, az országgyűlésnek tartozunk és önökön keresztül a társadalomnak, a népnek elszámolni, az én MSZMP elnökségbeli tagságom nem korlátozhatja, nem korlátozza, hiszen megállapodtunk abban, hogy ott a pártpolitikai szempontokat hangoljuk össze, a párt reformplatformjának megfogalmazásán működünk együtt. Dyen minőségben veszek én részt ebben a testületben, és nem abból a megközelítésből, hogy ott a kormányzatot érintő bárminő döntést előzetesen minősítenének vagy állást foglalnának. Remélem, sikerült röviden érzékeltetnem az én motivációimat, illetve azt, hogy miért mondtam igent, és megnyugtatásul magamnak is és a kormánynak is kihangsúlyozni, de mindenekelőtt az országgyűlésnek, hogy nem ál ezzel vissza a pártállam konstrukciója. Én, mint az MSZMP egyik vezetője veszek részt a testület munkájában. Ugyanakkor meggyőződésem, hogy a kormányzati munka mint a döntések és a stratégia formálásának egyik meghatározó centruma sem nélkülözheti azt, hogy e stratégia mögé egyre erőteljesebben és hatékonyabban felsorakoztassuk támogatásként többek között a társadalmat, az országgyűlést, de azt hiszem, abban is egyetértünk, hogy az MSZMP-t is. A kormány ebben az átmeneti állapotban, a belpolitika átmeneti állapotában tudatában van felelősségének és tudatában van annak is, hogy nem egyszerűen az MSZMP-t, hanem a tízmilliós magyar nemzet érdekeit kell szem előtt tartania és követnie, és ennek a követelménynek kell megfélelme. Én szeretném remélni, hogy ez az ott vállalt szerepem nem fogja megzavarni és megtörni azt a folyamatot — ebben meg is állapodtunk mind a négyen —, amelyen a kormány elindult és amelyet szeretne a következő hónapokban is folytatni és kiteljesíteni. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm Németh Miklós miniszterelnöknek a kérdésre adott válaszát. Megkérdem Moravcsik Ferencné képviselőtársamat: ezt elfogadja-e? MORAVCSIK FERENCNÉ: Igen, de nem győzött meg a Miniszterelnök úr. ELNÖK: Köszönöm. Kérem, hogy az Országgyűlés vegye tudomásul Németh Miklós válaszát. Elfogadja az Országgyűlés? (Igen.) Köszönöm. Ezek után, tisztelt Országgyűlés, rátérünk második napirendi pontunk, a Magyar Népköztársaság 1988. évi költségvetése végrehajtásáról szóló törvényjavaslat tárgyalására. Dr. Békési László pénzügyminisztert illeti a szó. Dr. BÉKÉSI LÁSZLÓ: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselők! Az 1988. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása szerves folytatása az elmúlt parlamenti ülésszakon tárgyalt gazdasági, mindenekelőtt költségvetési csomagtervnek. A szellemi, gondolati és tartalmi kapcsolatot a magyar gazdaságban évek óta zajló ellentmondásos és napjainkra éles feszültségekhez, gazdasági válsághoz vezető folyamatok bemutatása, feltárása és elemzése adja. S noha a törvényjavaslat feladata, hogy elszámoljon az elmúlt évi költségvetés végrehajtásáról, nem kerülhetjük meg, hogy röviden összegezzük a gazdaság mélyében zajló folyamatokat, amelyek végülis a bemutatott költségvetési eredményekhez vezettek. Mint már oly sokszor az elmúlt esztendőkben, tavaly is ellentmondásos évet zárt a magyar gazdaság. Pozitív és negatív folyamatok egyaránt jellemezték gazdaságunk működését, és a kormány gazdaságirányítási tevékenységének eredményét. A bruttó nemzeti termelés és a nemzeti jövedelem terveinktől eltérően nem nőtt, hanem, ha kis mértékben is, fél-egy százalékkal csökkent. Az ipari termelés a tervezett növekedés helyett stagnált, az élelmiszergazdaság termelése a tervezettnél szerényebb mértékben növekedett. Az ország ugyanakkor teljesítette nemzetközi kötelezettségeit, megőrizte fizetőképességét, ennek megfelően a megtermelt nemzeti jövedelem belső felhasználása csökkent. A csökkenés a lakosság fogyasztását és a bruházásokat a terveknek megfelelően egyaránt érintette, ugyanakkor ugrásszerűen több mint 60 milliárd forinttal növekedtek a magyar gazdaságban a készletek. A külkereskedelem a tervezettnél jobb eredményeket ért el. A külkereskedelmi áruforgalom 500 millió dolláros aktívuma kiemelkedő eredmény, jelzi az exportorientáció erősödését, az értékesítés szerkezetének átalakulását. A lakosság jövedelme és a fogyasztói árindex meghaladta a tervezettet, az egy főre jutó reáljövedelem és reálbér csökkenése viszont kisebb volt a prognózisoknál. A gazdaság jövedelem-viszonyai is eltértek a tervektől. Miközben az országban megtermelt összes jövedelem nem növekedett, a jövedelemelosztás arányai nagyrészt a tervezettnél magasabb mértékű infláció, illetve az adóreform jövedelemátcsoportosító hatására megváltoztak. A tervezettnél több jövedelem marad a vállalatoknál és szövetkezeteknél, arányait tekintve kevesebb a lakosságnál és a költségvetésnél. A külső és belső* pénzügyi egyensúly mindezek következményeként nem javult, a folyó fizetési mérleg és a költségvetés hiánya nagyobb a tervezettnél. A kormány nem a költségvetési egyensúlyt tartotta abszolút prioritásnak 1988-ban, ahogy ezt ma is sokan állítják, de ez a stabilizáció elengedhetetlen