Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-51

4291 Az Országgyűlés 51. ülése, 1989. június 2-án, pénteken 4292 Nagy Imre sírján. Köszönöm. (Bátortalanul induló gyér taps.) Kérdem, hogy az Országgyűlés tudomásul veszi ezt az állásfoglalást? (Igen.) Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Amint ígértük, mai munkánkat 17 óráig szándékoztunk folytatni. Egy kicsit tovább tartott. Miután azonban az elején megszavaztuk azt, hogy 12 napirendet tárgyalunk meg, most meg kell azt is szavaznunk, hogy berekesszük-e az ülésszakot? Aki egyetért azzal, hogy most fejezzük be az ülésszakot és folytassuk 27-én, kérem kézfelemeléssel szavazzon. (Megtörténik.) Köszönöm szépen. Ezennel az ülésszakot berekesztem. Bocsánat. Ügyrendi kérdésben kér valaki szót. (A képviselőnő — Sági Gáborné, Fejérmegye — szót kérve nem mutatkozott be.) Elnézést kérek mindenkitől. Én a ház tisztségviselőjének szóltam; a bejelentéseknél szeretnék szót kérni és úgy gondolom, ennek mindenképpen szeretnék eleget tenni. Ezért még kérem a türelmüket. Igazán nem szoktam okkal-ok nélkül feleslegesen igénybe venni az idejüket. Az előbb miniszterelnökünk mondta: elég gyakran felébred arra hajnalban, hogy nagyon nehezíti, nyomja Bős—Nagymaros dolga. Én ugyanígy vagyok — csupán nem Bős—Nagymaros miatt, hanem amiatt a hatalmas nagy teher-feladat miatt, ami a képviseleti munkánkból ránk hárul. Úgy érzem, hogy ennek a munkának én egyre inkább nem tudok megfelelni, és azt is gondolom, hogy ez elsődlegesen nem az én hibám. Most, a négy napban üléseztünk, a munkánkat nem befejeztük, hanem abbahagytuk. És két hét állt rendelkezésünkre arra, hogy erre a négy napra felkészüljünk. Három kiló anyagot kellett nekünk áttanulmányozni. Elnézést, hogy kilóban fejezem ki — tudom, hogy a napirendi pontok jelentősége is nagyon nagy, de ezzel is érzékeltetni szeretném: mennyi munka vár ránk! Ha én ezt az anyagot alaposan áttanulmányozom, az is nagyon sok időt vesz igénybe, de akkor én még nem végeztem képviseleti munkát. Ha képviseleti munkát is szeretnék érdemben folytatni, akkor ehhez nagyonnagyon sok idő kellene — de semmiképpen nem két hét! Emellett ott van nekünk még a munkahelyünk is, ott is illik megfelelni az elvárásoknak. Azt gondolom: mivel a nap nekünk is csak 24 órából áll, nem tudunk megfelelni. Többször elhangzott a vitában, hogy átmeneti törvényeket alkotunk. Azt gondolom: akkor, amikor ezek a törvények majd a gyakorlatban kifejtik a hatásukat, esetleg negatív hatásukat, akkor nem lesz arról szó, hogy ezek csak átmenetiek. A másik a felelősség dolga. Békési László miniszter elvtárs mondta, hogy nem akarják ránk hárítani a felelősséget. Én ezt nagyon megértem, és elfogadom a véleményét, de attól az még tény marad, hogy a felelősség a miénk, hogy amikor meghozzuk a döntést, és amikor ezek a negatív hatásukat kifejtik, akkor nem egyszer kapjuk azt vissza — nem egyszer kormánytisztségviselőktől is —, hogy: de hiszen a Parlament megszavazta! Ezzel azt akarom bizonyítani, hogy nagyon nagy a felelősségünk, és emiatt két javaslatom lenne, és kérem az Országgyűlés megértő támogatását. Az egyik javaslatom az lenne, hogy az Országgyűlés illetékes bizottsága vizsgálja meg az Országgyűlés 1989. évi programját. Tudom, hogy van egy érvényes programunk, amit elfogadtunk, de ez már nagyobb részben nem él, s mivel a reform következtében miránk is nagyobb feladatok hárulnak — ezt a miniszterelnök is elmondta —, és több feladat hárul ránk, azt gondolom, hogy lenne egy olyan egészséges kompromisszum, ami a mi munkánkat egy kicsit könnyítené. És ha ez a bizottság majd beszámol — ha megszavazzák önök, hogy ez a bizottság megkapja ezt a feladatot, beszámol — az egyeztetés eredményéről, akkor lenne itt még valami, amiről az Országgyűlésnek beszélni kellene. Konkrétan a ciklusunk időtartamáról. Hetenként hallok más-más vélekedést arról, hogy mikor lesznek az új választások és meddig tart ennek a parlamentnek az időtartama. Azt gondolom, hogy ha valaki ebben illetékes, akkor azok mi vagyunk. Mert csak az Országgyűlés illetékes abban, hogy a parlament időtartamát meghosszabbítsa, vagy megrövidítse. A bizottság jelentésekor meg kellene ezt is vitatnunk, hogy mi, hogy gondoljuk ezeket a kérdéseket. Én kérem, hogy támogassanak. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen. A nevét nem tudom, ha megmondaná. SÁGI GÁBORNÉ: Sági Gáborné vagyok. ELNÖK: Igen. Köszönöm szépen. Kedves képviselőtársunk! Ez persze nem igazán bejelentés volt, hanem felszólalás. Nem baj. En azt javasolom, hogy az Országgyűlés vegye tudomásul, és ezzel fejezzük be a munkát. Jó pihenést kívánok. Viszontlátásra. (17:13) Hitelesítették: Dr. Pesta László Balogh László Rujsz Lászlóné soros jegyzők Soltészné Padár Ilona Tornán Károlyné