Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-51

4287 Az Országgyűlés 51. ülése, 1989. június 2-án, pénteken 4288 csinálni természetesen, nem a dunai hőerőművet. Ez a megállapítás vonatkozik Paksra is és vonatkozik más beruházásokra. Abban én teljesen egyetértek a miniszterelnök úrral, hogy a magyar gazdaságban hosszú időn keresztül a nyersanyag energia-túltermelésnek nagy lobbya volt, amelynek az volt a gondolkodásmódja és törekvése, hogy a nyersanyag és energiaberuházások minden más beruházást megelőznek. Nyilvánvaló azonban egy ilyen nyersanyag-szegény országban, mint amilyen a mi hazánk, nem lehet a nyersanyagproblémát belül megoldani, mert a minőségi tényezőket figyelembe véve csak négyszer vagy ötször annyiért tudunk termelni bizonyos nyersanyagokat mint mások. Ennek következtében tehát közgazdaságilag nézve Bős—Nagymaros nem beruházás tipikus példája azon látványos beruházásoknak, amelyek egy kis és egyensúlyhiánnyal küzdő országban irracionálisak. Amikor az egész Bős—Nagymaros beruházás gondolata megszületett, akkor még a környezetvédelem, azután az ökonológia kérdése sokkal fejletlenebb volt, mint ahogy napjainkban. Azt gondolom, hogy igen nagy hiba lenne, ha nem vennénk figyelembe a tudománynak a fejlődését ebben a vonatkozásban, hiszen az az idő volt, mikor még Szovjetunióban meg akarták fordítani a folyóknak a folyását Szibériában, stb. stb. (Taps) Ez az időszak — csak — most messze mögöttünk van. Mindenütt azt mondjuk, hogy a természet dolgaiba nem szabad túlságosan beavatkozni és még a hatalmas vásárhelyi—féle szabályozás a Tiszánál, stb. is rengeteg kárt is okozott, amit az Alföld mezőgazdasági termelése ma is megérez alapjában véve. (Taps.) Ennek következtében nekem az a véleményem, hogy hibát követne el a magyar kormány is és a csehszlovák kormány is, ha nem venné figyelembe azokat a változásokat, amelyek ökológiai vonatkozásban időközben megértek és arra figyelmeztetik az emberiséget, hogy óvatosan kell eljárni ezekben a beruházásokban. (Taps.) Végül harmadik: — probléma — muszáj még ezt elmondanom — nem én csináltam, nem más csinálta, — ebből ma országosan olyan nagy politikai kérdés lesz, lett, amely a nemzetet megosztja és amely aránytalanul sok energiát fordít ennek a kérdésnek a tárgy lására, de bizalmatlanságot szül a kormánnyal szemben. Az én véleményem szerint ezért a leállítás és a kérdés az újra történő megvizsgálása Csehszlovákiával és Ausztriával együtt feltétlenül szükséges. Ezért én a miniszterelnöki javaslattal egyetértek, de gondolom, hogy a jövőben a hasonló kérdésekről történt vitákat és döntést — a szakértők véleményét figyelembe véve —, időben azaz a beruházás és a nemzetközi megegyezések szerződések megkötése előtt kellene lefolytatni. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Mivel több képviselőtársunk hozzászólásra nem jelentkezett, ezért a vitát lezárom. Mint minden előterjesztőnek, miniszterelnökünknek is joga van a felkészülési szünetre. Megkérdezem, kíván-e ezzel élni? — bár hozzáteszem, hogy két órája ülünk a teremben. Azt hiszem, azt kell javasolnom, hogy mindenképpen tartsunk technikai szünetet. (Felkiáltások: Nem!) Rendben van. Akkor kérem Németh Miklóst a válaszadásra. NÉMETH MIKLÓS: Köszönöm szépen. Nem javasolnám a szünetet — annál is inkább, mert nagyon rövid akarok lenni, megköszönve az észrevételeket, és a figyelmeztető, a munkához tartozó szempontokat, egyetlen egy mondatot mondanék. Javaslom Berdár Béla képviselő javaslatának támogatását, miszerint támogassa a tisztelt Országgyűlés a beterjesztett határozattervezetet. A határidőt természetesen magunkra nézve a minisztertanácsi határozatból visszaszámlálással fogjuk kötelezővé tenni és eleget kívánok tenni annak, hogy objektíven, legjobb tudásunk szerint hozzuk ide döntésre a javaslatot. Mégis engedjenek meg néhány dolgot — 5 órára az ülés befejezhető, annyira rövid igyekszem majd lenni — a vitához kapcsolódóan elmondani. Az egyik: kérem, higgyékel nekem, semmiféle ilyen vagy olyan politikai nyomás és szempont a kormányt nem vezeti és személy szerint engem se! Én egyetemista éveim óta nagyon furcsa és fordított biológiai ritmussal élek az átlag emberhez képest, ami nagyon egészségtelen. Azt jelenti, hogy általában fél 1—1 előtt nem tudok lefeküdni. De úgy február—márciustól — ahogy szaporodtak a levelek — azt a furcsaságot vettem magamon észre, hogy fél 5 felé, 5 óra felé derengek, és két dolog jár a fejemben. Az egyik Bős—Nagymaros, erre a tudatra ébredek (Derültség.) A másik ügy: a csomagterv, vagy az ország gazdasági-pénzügyi helyzetével kapcsolatos kérdések. S ezekben a levelekben nem felelőtlen emberek irkálnak. Akadémikusok, levelezőtagok, külföldről-belföldről, és tessék nekem mondani: ki viseli el azt a felelősséget, amikor egy akadémikus ugyanarról a dologról azt mondja, hogy piros, és a másik akadémikus ugyanarra a dologra azt mondja, hogy zöld vagy fehér? (Ütemessé váló nagy taps.) Ilyenkor az emberben sok minden megfordul. Megfordulhat az is, hogy ha vita lesz közöttük, s hogy objektíven, indulatok nélkül vizsgáljanak, akkor fel keÜ kérnünk pártatlanokat, külföldieket, keletről is, nyugatról is hogy segítsenek nekünk ezekben a döntésekben a kormánynak is, Önöknek is. A másik dolog: Mayer Béla utalt a tavaly októberi döntést megelőző kommunista frakció-ülésre — ha jól idézem. Valóban én voltam az előadója a kérdésnek. De mielőtt reagálnék a felvetésre, azért szeretnék valamit elmondani, és itt többen ülnek a teremben, akik ezt igazolhatják. Én a Központi Bizottságban a gazdaságpolitikai osztály helyettes vezetője voltam, már nem tudom megmondani, mettől meddig — a pontos dátumot. Ballai elvtárs nemül itt, azért most hirtelen elgondolkodtam, ő volt az osztály vezetője, s számos előterjesztés úgy készült, hogy én, mint osztályvezető-helyettes sem tudtam, hogy ebben az ügyben mi folyik. Volt még egy ilyen téma: a Világbankkal és az IMF-el való kapcsolatok. Azért én feleltem, arról a másik nem tudott. Ilyen volt a rend, és így voltak előkészítve a döntések. Én erre a mechanizmusra, erre a döntési rendszerre utaltam: hogy ezeket el kell hagyni, ezek nem jó dolgok. Óriási kockázatok vannak, és most már ne a múltunk ilyen hordalékaival foglalkozzunk, mert ezekkel nem érdemes foglalkozni. Következtetéseket vonjunk le és szakadjunk el ettől!