Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-51

4279 Az Országgyűlés 51. ülése, 1989. június 2-án, pénteken 4280 Napjainkban nem látom annak a lehetőségét, hogy a megyénkben munkahelyteremtő beruházások valósul­nának meg, mely enyhítené az ez irányú feszültsége­ket. Nekem meggyőződésem, hogy a jövőben a nép­gazdaságnak szüksége lesz az itt termelt árammennyi­ségre, szükséges a dunai hajózás folyamatos biztosítá­sa, de szükséges azért is, hogy nagyon sok települé­sünk biztonságos ivóvízellátása csak általa valósítható meg. Az én személyes megítélésem, hogy nemcsak anyagi, hanem erkölcsi kára is származik a kormány­nak abból, ha nemleges döntés születik, ha nem törté­nik kellő felvilágosítás. Többször elhangzó vélemény: népszavazás döntsön Bős—Nagymaros sorsáról, amelynek ismereteim sze­rint a költsége körülbelül 40—45 millió forint. Ezt igen drága tandíjnak tartom. Van ennek a pénznek ezer he­lye — felénk így szokás ezt mondani. De szabad-e nép­szavazást tartani egy olyan beruházás ügyében, amely­ben a szakemberek véleménye is eltérő? A laikus, a nem hozzáértő emberek tudnak majd érdemben dönte­ni? Ha mégis népszavazás mellett dönt a parlament, akkor nagyon tisztességes tájékoztatási sorozatot vár a lakosság az erőmű és a tározó előnyeiről és hátrányai­ról egyaránt. Ez eddig elmaradt. A választók vélemé­nye, hogy a kellően elő nem készített döntés terheit ne rakjuk az ő vállukra. Egyébként mi Nógrádban nézünk a népszavazás elibe. Tisztelt Képviselőtársaim! Döntésünkkel ne késle­kedjünk, mert sürget az idő, de azon okból is, hogy a lakosság ne csupán Bős—Nagymaros problémáival le­gyen elfoglalva, hanem a munkahelyi kötelezettségei­vel is, amit Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke az előző napirendhez elmondott expozéjában nagyon világosan tudtunkra adott. Befejezésül azt kérem a miniszterelnökünktől, hogy a vizsgálat mielőbb fejeződjön be, mert csak alapos, valós ismeretek alapján fogunk érdemben dönteni az elkövetkezendő időben. És köszönöm a megtisztelő fi­gyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Bács-Kiskun megye 4-es számú választó­körzetének képviselője, Dr. Kőrös Gáspár képviselő­társunk következik. DR. KŐRÖS GÁSPÁR: Tisztelt Miniszterelnök Elv­társ! Tárgyilagos véleményét elfogadom, Önt és kor­mányát — egy miniszter kivételével — támogatom. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársak! Öt perc türelmet kérek. A magyar közvélemény kedvezően fogadta a Minisz­tertanács határozatát a nagymarosi beruházás felfüg­gesztéséről, és az objektív, tárgyilagos vizsgálat elren­deléséről. A kormány intézkedése figyelembe vette az országgyűlési képviselők ez irányú kezdeményezését. A kialakult helyzet alapján meg kell állapítani, hogy 1988. október 6-án a környezetvédelmi és vízgazdálko­dási miniszter nem adott reális tájékoztatást, és az el­lenvéleményt nem tanulmányozhatta alaposan a Tisz­telt Ház. A korábbi és jelenlegi vita figyelembe vételével több képviselőtársam álláspontját ismerve, kérem Maróthy László miniszter urat, mondjon le a miniszteri tisztségéről. (Erős morgás a teremben.) Ab­ban az esetben, ha miniszter úr nem mond le, akkor az Országgyűlés házszabályának 1989. május 10-én tör­tént módosítását figyelembe véve a 37. § (1) bekezdése alapján bejelentem, hogy bizalmatlansági indítványt kezdeményezek Maróthy László miniszter úrral szemben. Tisztelettel kérem képviselőtársaim támogatását, és aláírásukkal erősítsék meg indítványomat, mivel a 37. § (1) bekezdése alapján a képviselők legalább egyötöde nyújthat be bizalmatlansági indítványt. Tisztelt Országgyűlés! A bizalmatlansági indítvány kezdeményezésénél figyelembevettem, hogy a korábbi gyakorlat szerint a bős—nagymarosi beruházás eldön­tése is a párt Politikai Bizottságában történt, ahogy er­ről a miniszterelnök tájékoztatójában is szó került. A testületnek Maróthy László 1975. március 22-től 1988 májusig tagja volt. Ezért kétségem van: az ellentétes szakvélemények tárgyilagos mérlegelése elvárható-e miniszter úrtól? Egyetértő képviselői véleményüket kérem, juttassák el hozzám: Kecskemét, Arany János utca 4., illetve az országgyűlési irodához. (Morgás a teremben.) Ha a képviselőtársak egyötödének egyező véleménye ren­delkezésre áll, akkor június 15-eután nyújtok be indít­ványt az Országgyűlés elnökéhez, és a következő ülé­sszakon kerülhet megtárgyalásra. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Bubla Gyula, Budapest 3-as számú válasz­tókörzetének képviselője következik felszólalásra. Ké­rek mikrofont számára. Türelmet kérek. BUBLA GYULA: És vizet kérek, mert én soha nem kapok vizet, csak mikrofont. (Derültség, taps.) (Az el­nök csenget.) ELNÖK: Vizet is kérünk a képviselő úrnak! (De­rültség.) Tisztelt Ház! BUBLA GYULA: Nem terveztem hozzászólást, de mentségemre legyen mondva, hogy nem most, hanem a tegnapi napon nyújtottam be igényemet. Nagyon saj­náltamvolna, ha ehhez a napirendhez nem szólok hoz­zá, bár az az alapelvem, és annak a csoportnak is, amelynek ideiglenes szóvivője vagyok, az az alapelve, hogy legyen béke már! Ez az ügy, Bős—Nagymaros, de különösen Nagy­maros kérdése lantasztikus energiákat köt le. Nemcsak képviselői energiákat, hanem az állampolgárok energi­áját, a kormányzat energiáját is. Úgy ítélte meg a kép­viselőcsoport, hogy Németh Miklós és Minisztertaná­csa beterjesztését mi egyértelműen támogatni tudjuk. Nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy a kitételek között, amit tavaly októberben a Tisztelt Ház nyolc pontban ér­tékelve elfogadott, csak az első pont alól kér felmen­tést, hiszen valóban a műnek, a projectnek a felső­dunai része sajnos tovább épül. Ez most már úgy tűnik, hogy visszavonhatatlan. Nagymaros viszont nem! A jelenlegi helyzetben úgy tűnik, felülkerekedett egy olyan nézet, hogy a tudomány megismert állás­pontját nem lehet figyelmen kívül hagyni, és nem is

Next

/
Oldalképek
Tartalom