Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-51

4279 Az Országgyűlés 51. ülése, 1989. június 2-án, pénteken 4280 Napjainkban nem látom annak a lehetőségét, hogy a megyénkben munkahelyteremtő beruházások valósulnának meg, mely enyhítené az ez irányú feszültségeket. Nekem meggyőződésem, hogy a jövőben a népgazdaságnak szüksége lesz az itt termelt árammennyiségre, szükséges a dunai hajózás folyamatos biztosítása, de szükséges azért is, hogy nagyon sok településünk biztonságos ivóvízellátása csak általa valósítható meg. Az én személyes megítélésem, hogy nemcsak anyagi, hanem erkölcsi kára is származik a kormánynak abból, ha nemleges döntés születik, ha nem történik kellő felvilágosítás. Többször elhangzó vélemény: népszavazás döntsön Bős—Nagymaros sorsáról, amelynek ismereteim szerint a költsége körülbelül 40—45 millió forint. Ezt igen drága tandíjnak tartom. Van ennek a pénznek ezer helye — felénk így szokás ezt mondani. De szabad-e népszavazást tartani egy olyan beruházás ügyében, amelyben a szakemberek véleménye is eltérő? A laikus, a nem hozzáértő emberek tudnak majd érdemben dönteni? Ha mégis népszavazás mellett dönt a parlament, akkor nagyon tisztességes tájékoztatási sorozatot vár a lakosság az erőmű és a tározó előnyeiről és hátrányairól egyaránt. Ez eddig elmaradt. A választók véleménye, hogy a kellően elő nem készített döntés terheit ne rakjuk az ő vállukra. Egyébként mi Nógrádban nézünk a népszavazás elibe. Tisztelt Képviselőtársaim! Döntésünkkel ne késlekedjünk, mert sürget az idő, de azon okból is, hogy a lakosság ne csupán Bős—Nagymaros problémáival legyen elfoglalva, hanem a munkahelyi kötelezettségeivel is, amit Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke az előző napirendhez elmondott expozéjában nagyon világosan tudtunkra adott. Befejezésül azt kérem a miniszterelnökünktől, hogy a vizsgálat mielőbb fejeződjön be, mert csak alapos, valós ismeretek alapján fogunk érdemben dönteni az elkövetkezendő időben. És köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Bács-Kiskun megye 4-es számú választókörzetének képviselője, Dr. Kőrös Gáspár képviselőtársunk következik. DR. KŐRÖS GÁSPÁR: Tisztelt Miniszterelnök Elvtárs! Tárgyilagos véleményét elfogadom, Önt és kormányát — egy miniszter kivételével — támogatom. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársak! Öt perc türelmet kérek. A magyar közvélemény kedvezően fogadta a Minisztertanács határozatát a nagymarosi beruházás felfüggesztéséről, és az objektív, tárgyilagos vizsgálat elrendeléséről. A kormány intézkedése figyelembe vette az országgyűlési képviselők ez irányú kezdeményezését. A kialakult helyzet alapján meg kell állapítani, hogy 1988. október 6-án a környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter nem adott reális tájékoztatást, és az ellenvéleményt nem tanulmányozhatta alaposan a Tisztelt Ház. A korábbi és jelenlegi vita figyelembe vételével több képviselőtársam álláspontját ismerve, kérem Maróthy László miniszter urat, mondjon le a miniszteri tisztségéről. (Erős morgás a teremben.) Abban az esetben, ha miniszter úr nem mond le, akkor az Országgyűlés házszabályának 1989. május 10-én történt módosítását figyelembe véve a 37. § (1) bekezdése alapján bejelentem, hogy bizalmatlansági indítványt kezdeményezek Maróthy László miniszter úrral szemben. Tisztelettel kérem képviselőtársaim támogatását, és aláírásukkal erősítsék meg indítványomat, mivel a 37. § (1) bekezdése alapján a képviselők legalább egyötöde nyújthat be bizalmatlansági indítványt. Tisztelt Országgyűlés! A bizalmatlansági indítvány kezdeményezésénél figyelembevettem, hogy a korábbi gyakorlat szerint a bős—nagymarosi beruházás eldöntése is a párt Politikai Bizottságában történt, ahogy erről a miniszterelnök tájékoztatójában is szó került. A testületnek Maróthy László 1975. március 22-től 1988 májusig tagja volt. Ezért kétségem van: az ellentétes szakvélemények tárgyilagos mérlegelése elvárható-e miniszter úrtól? Egyetértő képviselői véleményüket kérem, juttassák el hozzám: Kecskemét, Arany János utca 4., illetve az országgyűlési irodához. (Morgás a teremben.) Ha a képviselőtársak egyötödének egyező véleménye rendelkezésre áll, akkor június 15-eután nyújtok be indítványt az Országgyűlés elnökéhez, és a következő ülésszakon kerülhet megtárgyalásra. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Bubla Gyula, Budapest 3-as számú választókörzetének képviselője következik felszólalásra. Kérek mikrofont számára. Türelmet kérek. BUBLA GYULA: És vizet kérek, mert én soha nem kapok vizet, csak mikrofont. (Derültség, taps.) (Az elnök csenget.) ELNÖK: Vizet is kérünk a képviselő úrnak! (Derültség.) Tisztelt Ház! BUBLA GYULA: Nem terveztem hozzászólást, de mentségemre legyen mondva, hogy nem most, hanem a tegnapi napon nyújtottam be igényemet. Nagyon sajnáltamvolna, ha ehhez a napirendhez nem szólok hozzá, bár az az alapelvem, és annak a csoportnak is, amelynek ideiglenes szóvivője vagyok, az az alapelve, hogy legyen béke már! Ez az ügy, Bős—Nagymaros, de különösen Nagymaros kérdése lantasztikus energiákat köt le. Nemcsak képviselői energiákat, hanem az állampolgárok energiáját, a kormányzat energiáját is. Úgy ítélte meg a képviselőcsoport, hogy Németh Miklós és Minisztertanácsa beterjesztését mi egyértelműen támogatni tudjuk. Nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy a kitételek között, amit tavaly októberben a Tisztelt Ház nyolc pontban értékelve elfogadott, csak az első pont alól kér felmentést, hiszen valóban a műnek, a projectnek a felsődunai része sajnos tovább épül. Ez most már úgy tűnik, hogy visszavonhatatlan. Nagymaros viszont nem! A jelenlegi helyzetben úgy tűnik, felülkerekedett egy olyan nézet, hogy a tudomány megismert álláspontját nem lehet figyelmen kívül hagyni, és nem is