Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-51

4253 Az Orszaggyülés 51. ülése, 1989. június 2-án, pénteken 4254 Körülbelül 2400 új munkahely teremtésére alkalmas beruházási támogatást kap a megye ebben az esztendő­ben, ami persze még mindig nem jelenti a több tízezer esetleg megszűnő munkahely teljes körű pótlását, de az első lépéseket már ezen a területen megtettük. Azt kérem a tisztelt képviselőktől és az országgyű­léstől, hogy az ez évben indított új konstrukciót, amely az elmaradott térségeken munkahelyteremtő beruházá­sok adókedvezményeire vonatkozik, még ne értékel­jük, mert őszintén szólva még azt sem tudjuk, hogy eb­ben az esztendőben hányan fogják ezt igénybe venni, a jövő év elején térjünk vissza ennek az értékelésére és hogyha nem elég intenzív ez az ösztönzés, akkor mód van arra, hogy ezen változtassunk. Többen, így Sztrapák Ferenc, Vodila Barna, Varga Sándor is fölvetették, hogy a társadalmi, párt- és más szervezetek kezelésében lévő, különböző intézmények­nek, oktatási, továbbképzési intézményeknek, kihasz­nálatlan kapacitásoknak az átadásával egészségügyi, oktatási, kulturális célú intézmények valósuljanak meg. A kormány ezekkel a szándékokkal teljes körűen egyetért; azt kérem, hogy most improvizált válaszokat ne várjanak. Itt az a feladat, hogy az érintett társadalmi és pártszervezetekkel tételesen, területileg, helyileg is egyeztetve kerüljön sor ezeknek a lehetséges intézke­déseknek, átadásoknak a végrehajtására. Ebben nincs véleménykülönbség, a lebonyolítást kell felgyorsítani. Szirtesné dr. Tomsits Erika többek között javasolta, hogy ebben a helyzetben a korrigált vállalati támogatá­si előirányzatok se növekedjenek hatmilliárd forinttal. Szeretném a tisztelt Országgyűlést tájékoztatni, hogy ez a növekedés teljes körűen az agrárgazdaságot érinti, alapvetően három témában. Az egyik a forintleértéke­lés miatt bekövetkező import-áremelkedések ellentéte­lezése, a fehérjeimport területén, a másik az emelkedő kamatok részbeni átvállalása másfél százalékos mér­tékben, a harmadik a műtrágya ártámogatásnak a kie­gészítése. Két változat lenne lehetséges. Az egyik, hogy ezeket a többletköltségeket áthárítsuk az árakra; az árak vé­delme érdekében a kormány nem javasolja e lépést. A másik, hogy áthárítsuk a többletköltséget az egyébként is jövedelmezőségi gondokkal küzdő mezőgazdasági üzemekre. Azt gondolom, hogy az előző napirend vitá­ja bő élményanyagot adott mindannyiunk számára, hogy ez az út járhatatlan, ezért kérem, hogy ettől a ja­vaslattól álljon el Szirtes Erika és ne csökkentsük eze­ket a támogatásokat. Juhász Mihály fölvetette, hogy a meglevő vállalati vagyon és kapacitások jobb kihasználásában óriási tar­talékok vannak. Ehhez kapcsolnám azt a gondolatot is, amelyet más oldalról Vida Kocsárd a szerkezetátalakí­tás konkrétabb programjának szorgalmazása kapcsán említett meg. Mindkét gondolat nemcsak egyetértéssel találkozik a kormány részéről, hanem folyik a munka valamennyi területen. A közeljövőben az Ipari Minisz­térium vezetésével ezek a tanulmányok elkészülnek és meg vagyok róla győződve, hogy amikor a kormány át­tekintette ezeket a programokat, megtalálja a módot árral, hogy a Parlamentet és az illetékes bizottságot is tájékoztassa a lehetséges lépésekről. Filló Pál konkrét javaslatot tett, aminek a lényege, hogy még ebben az évben a csomagtervben javasolt in­tézkedéseken felül 100 forinttal emelkedjék a gyerme­kenkénti családi pótléknak az összege. A következőket szeretném a tisztelt országgyűlés fi­gyelmébe ajánlani a javaslat eldöntésekor. Az ősszel az adórendszer korszerűsítésének keretében tételesen is vissza akarunk térni a gyermeket nevelő családok költ­ségeinek adón belüli kezelésére, az eddigi anomáliák szűkítésére, kedvezményeinek növelésére. Készülünk arra, hogy 1990-től a társadalombiztosítástól a költség­vetés vegye vissza a gyermeknevelési költségek támo­gatását szolgáló családi pótlékot, egybekötve a családi pótlék reálértéket megőrző mechanizmusának kidol­gozásával. Azzal is számolunk — a kormány és a SZOT között ez a megállapodás megköttetett, — hogy ameny­nyiben ennek az évnek a hátralevő időszakában a prog­nosztizáltnál netán rosszabbul alakulnának a jövedelmi és az árviszonyok, akkor a szociális feszültségek eny­hítésére az év utolsó negyedévében a kormányzat visz­szatér. Ennek keretében, hogyha a társadalombiztosí­tás e programban szereplő bevételnél több bevételt rea­lizál, — ami nem kizárt, — el tudjuk képzelni, hogy nem egy általános, a mechanizmusba beépülő tartós kötelezettséget vállaljuk és a jövőbeni terheket is növe­lő családi pótlék-nevelésre, hanem — mondjuk — egy­szeri fix összegű támogatásra kerüljön sor, mondjuk karácsonyra a gyermeket nevelő családok részére. Hangsúlyozom, ebben a döntés az év hátralevő idősza­kában születhet meg. Ezért azt javasolom, hogy a most tartós, konkrét elkötelezettséget jelentő újabb 100 fo­rintos családi pótlék-emelést ne szavazza meg a Parla­ment. Egyébiránt a fedezete sincs meg ennek a pénznek. Kőrös Gáspár javasolta, hogy a benzinárból 4 forint finanszírozza az útalapot. Németh Miklós elvtárs kitért az előző esztendőkben végrehajtott benzin-áremelésnek a sorsára. Csak záró­jelben jegyzem meg, — miután Kőrös Gáspár ezt is kérte, — szíves figyelmébe ajánlanám az országgyűlési képviselőknek, hogy az 1988 évi költségvetési zárszá­madásról készített és már az Önök rendelkezésére bo­csátott anyagban külön melléklet tételesen elszámolt, mi történt a nem útra fordított benzin-áremelésből származó költségvetési bevételekkel. Visszatérve, nem látok reális lehetőséget arra, hogy a 2 forint felett to­vábbi pénzek az útfejlesztés céljait szolgálják, de amint a miniszterelnökünk válaszában szólt, az teljes körűen már ebben az esztendőben is — hozzáteszem a jövő esztendőben is — hiánytalanul útépítési célokat fog szolgálni. Ez annyit jelent, hogy a jövő évben 4,2—4,3 milliárd forint fog az útépítés rendelkezésére állni. Javasolta Kőrös Gáspár, hogy a mezőgazdaság tőkés export-támogatásának 800 millió forintos csökkenté­sét, — amely része ennek a csomagnak, — ne hajtsuk végre. Szeretném tájékoztatni a tisztelt Parlamentet, hogy a tőkés exportot bonyolító mezőgazdasági üzemek azok­kal a többletjövedelmekkel teljes körűen rendelkez­nek, amelyek a forintleértékelés kapcsán fognak ren­delkezésükre állni, ez 7—8 milliárd forint többletjöve­delmet jelent ebben az esztendőben. Itt csak arról az állami támogatásról van szó, amely a legalacsonyabb

Next

/
Oldalképek
Tartalom