Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-51

4239 Az Országgyűlés 51. ülése, 1989. június 2-án, pénteken 4240 különböző kivételezések miatt. Ha ez lesz a politika, akkor nem fog tovább duzzadni a költségvetésnek a két oldala, hanem megindulunk egy egészségesebb arány felé. 1968-ban, amikor bevezettük a reformot, akkor nagyot léptünk előre a gazdaságirányítás területén. Akkor ez se keleten se nyugaton nem kapott támogatást, legalábbis az a vezetés, amely akkor volt, ezt a támogatást nem kapta meg. Azt kell mondjam, hogy elkövettük azt a hibát akkor, hogy gazdasági reformot politikai reform nélkül akartunk megvalósítani. A történelem tapasztalatai azt mutatják, hogy erre nincs lehetőség. Most az az érzésem, mint hogyha fordított helyzet állna elő, most többet foglalkozunk a politikával és valahogy eltereljük a figyelmet a gazdasági kérdésekről. Most már, ugye egy pár napja együtt ülünk, nagyon kevés szót hallottam arról, hogy hogy megy a termelés, mi újság a földeken. Én most azért a Békés megyeiek nevében azt merem mondani, hogy ilyen jó terméskilátásaink az elmúlt tíz évben nem voltak, ha csak valami, persze közbe nem jön, és remélem, hogy ez másutt is így van. Közben azért tehát, amíg mi vitatkozunk, azért a munka folyjon és folyik is, és ezeknek az embereknek, akik ezt a munkát végzik, ezeknek elismerés és megbecsülés jár. Nekem tetszett az, hogy a miniszterelnökünk itt mondott el néhány fontos elvi kérdésben új álláspontot. Szerintem ez az a fórum, ahol ilyen fontos dolgokat először el kell mondani. Más kérdés az, hogy annak nem örülök viszont, hogy szinte már ott tartunk, hogy az én korosztályom, meg az engemet megelőző, az a kevés aki még van, meg az utánam következő korosztály, lassan úgy érezzük magunkat, hogy mi 45-ben valami Kánaánt örököltünk itten, s azóta 40 éve csak azon munkálkodunk, hogy hogy lehetne ezt a Kánaánt elrontani. Nem ez a helyzet. Itt azért a 40 évben nemcsak rossz, hanem jó dolgok is történtek, és ezek a generációk, amelyek ebben a 40 évben itt dolgoztak, azért megérdemelnek bizonyos elismerést. Nekünk most — szerintem — az a kedvező helyzetünk van, hogy politikailag — egyik képviselőtársam említette — Kelet is és Nyugat is szimpátiával figyeli a politikai cselekvéseinket. Ez megmutatkozik a Szovjetunió részéről, de megmutatkozik Nyugat részéről is, az NSZK és a japán politikusok pozitívan nyilatkoznak, és hát első ízben látogat el Magyarországra egy aktív egyesült államokbeli államfő. Én szerintem a Bush látogatás is azt bizonyítja, hogy az érdeklődés Magyarország iránt pozitív értelemben is fönnáll. A sokféle és nagyon negatív megjegyzés után szeretnék egy olyan pozitív megjegyzést tenni, hogy aggodalomra igenis okunk van, gazdasági helyzetünk miatt ez jogos, de arra nincs okunk, hogy kétségbeessünk és föladjuk a harcot, amit eddig az elmúlt évtizedekben az ország jó híréért, fizetőképességéért sikerrel vívtunk. És ha már mindenki, legalábbis többen hivatkoznak nagy elődeinkre, én is szeretnék most Kossuth Lajosra úgy hivatkozni, hogy hivatkozzam. Lestárné Varga Mária elvtársnő tegnapi megjegyzésére, ami a „poklok kapuival" függ össze. Egy kicsit módosított formában én azt mondom, így szól — azt hiszem — az idézet: annyi erőt a kivitelben, mit amennyi hazafiságot tapasztaltam a megajánlásban, és Magyarországot a poklok kapui se döntik meg. Én ezt úgy módosítanám: annyi erőt a kivitelben, mint amennyi aktivitást tapasztalunk a behozatalban, s akkor Magyarországot a poklok kapui sem döntik meg .. . (Derültség és taps.) ELNÖK: Köszönöm Fekete János fölszólalását. Tájékoztatásul elmondom, hogy Vass Józsefhé képviselőtársunk és Fehérné Eke katalin képviselőtársunk viszszalépett a szótól. (Taps.) Viszont hárman pótlólag jelentkeztek. (Derültség.) Egyik Fekete János volt, most következik dr. Juhár János Pest megyei képviselő. DR. JUHÁR JÁNOS: Tisztelt Országgyűlés! Megköszönöm, hogy lehetőséget kaptam a soron kívüli szólásra. Igyekezni fogok a számomra két percet betartani. A tartalmas, egy kicsit hosszú, de remélem hogy nemcsak a parlament és a kormány, hanem az egész ország számára eredményes lesz ez a vita, amit itt tegnap és ma lefolytattunk. Sok hasonló gondolat is elhangzott. Én a Kenyeres Árpád, Movik Lászlóné, Szabó István gondolataival tudtam leginkább azonosulni. Ez meg is könnyítette a helyzetemet, és így nem kell azokat elismételnem, azokat az érveket, elgondolásokat, amiket ők elmondtak. Ezért csak két kérdést említenék, két gondolatot a hátralévő egy percben. Az első: a fegyveres testületek, a központi igazgatás, a társadalmi szervezetek eredetileg jóváhagyott költségvetését ismételten csökkentjük. Azt hiszem ez az elv mindannyiunk helyeslésével találkozik. Bennem, mint képviselőben az a kérdés vetődik fel: van-e elég információnk, van-e elég ismeretünk ahhoz, hogy döntsünk mennyi az ezen szervek működéséhez feltétlenül szükséges pénz? S mennyit lehet ebből ésszerűen lefaragni a különböző kényszerszituációk, megfontolások hatására? A másik gondolat a tanácsok költségvetésének kérdése. Ebben csatlakozom az előttem szóló Kenyeres Árpád és Movik Lászlóné javaslataihoz. Amikor nem értek egyet a tanácsok költségvetésének csökkentésével, azt is el kell mondanom, hogy meggyőződésem: lehet még javítani a tanácsok hatékonyságának fokozásán, erősíteni a jó gazda szerepét. Hogy a lakosság ne csak a hivatalt érzékelje, hanem a segítőkészséget, jó értelemben vett szolgáltatást kapja a tanácstól. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm dr. Juhár János felszólalását. Következik Kiss János képviselőtársunk (országos lista). Mikrofont kérek. KISS JÁNOS: Tisztelt Országgyűlés! Szót kértem — mindössze három percre. Nem azért, hogy szaporítsam a szót, még kevésbé azért, hogy eggyel többször hangozzék el: bajban van az ország! Bár vallom: felelősen igenis kötelességünk megkérdezni, hogy mi miért történt, mégis, úgy vélem, elsődlegesen most ebben a helyzetben nem a tetemrehívásra van szükség, sokkal inkább egy megújult bizalomra a számos csalódottság ellenére, közös akaratra, kemény helytállásra, összefogásra minden magyar részéről.