Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-51

4229 Az Országgyűlés 51. ülése, 1989. június 2-án, pénteken 4230 zelítsük meg a dolgokat. Mit hozhat nekünk ez a nyitás rövid távon? Talán új technológiát, megoldásokat, biztos, pénzt is hozhat, erre vannak példák, és egyetértek azzal, hogy ezt a folyamatot gyorsítani kell. De azt hiszem, illúzió lenne azt gondolni, hogy a külföldi partnereink, bármennyire szimpatizálnak velünk, nem akarnak ebből a kapcsolatból hasznot húzni. Hiszen itt felvetődött többek között a külföldi munkavállalás kérdése is. Azt hiszem, az alapvető probléma az, hogy 2500 főben kontingentálták a munkaerőt, amit kivihetünk. Ha itt egy nagyobb áramlást engednének meg, akkor nyilván ez a vita itt a parlamentben nem vetődhetne fel. Vagy ezzel összefüggésben mondanám azt is, hogy a ma sokat bírált mezőgazdaság szerintem — ha NyugatEurópa nem dotálná a mezőgazdaságot és egy tényleges versenyhelyzet lenne — biztos, hogy a középmezőnyben hatékonyan tudna helyt állni. A másik ilyen kérdés a KGST-vel való kapcsolat. A vállalataink egy része joggal türelmetlenkedik és izgul, hogy vajon hogyan alakul ez a kapcsolat, hiszen évtizedeken keresztül szállítója, partnere volt a KGST országoknak, különösen a Szovjetuniónak. A helyzet most nyilván bonyolult. De végig kell azt is gondolnunk, hogy nekünk nem szabad lemaradni egy esetleges szovjet modernizálási programról. Ha lemaradunk, helyünket mások foglalják el, és nem biztos, hogy visszajutunk. Itt is szorító helyzetben van a kormány, mert rövid távon ennek a kérdésnek a kezelése nagyon nehéz. Véleményem szerint a kibontakozás igazi lehetősége az országban van. Tőkeszegénységről beszélünk, közben évente 300 milliárd forintot fordítunk beruházásra. Ha ezt dollárosítanánk, 5 milliárd dollárt jelent. Hova tűnik ez a pénz? Vetődik fel a kérdés. Mi az oka annak, hogy nulla növekedés van 300 milliárd forintos beruházás mellett? Én ebben látom a kérdések lényegét. így ebből a válságból nem lehet kijutni. S nálunk akkor van nulla növekedés, amikor a nyugati szomszédainknál prosperitás van. Ezért látom alapvetőnek azt, hogy merőben új helyzetet teremtsünk a gazdaság kérdésében. Ezért látom a legdöntőbb dolognak, hogy meggyorsítsuk a gazdasági reformfolyamatot. A magyar iparnak körülbelül egyharmada — ezt egyszer Nyers elvtárs mondta — olyan színvonalon van, amely versenyképes lehet a nyugati országokkal. Ha ez az egyharmad — amely a nemzeti jövedelemnek mintegy 75 százalékát állítja elő — levegőt kap, akkor nyilván ez segítheti azt, hogy a válságból kijussunk. Arra kellene fordítani a figyelmet, hogy hogyan lehet a gazdaság hatékony elemeinek működését felgyorsítani. Rendezni kellene azt is, hogy ne általában bíráljuk a gazdaságot és a gazdasági egységeket, hanem konkrétan. Talán változtatni kellene a szemléleten is. Nem az csupán a kérdés, hogy mit építünk le. Én tudom, hogy ez a dolog fájdalmas része. De ha a jó üzemek, — és azok a nehéz emberek, akikről a miniszterelnök szólt, — teret és lehetőséget kapnak, biztos hogy lassan mozgásba indulhat az ország szekere. Véget kell vetni a bős—nagymarosi vitának is. Ez a kormány felelőssége. Rendezni szükséges a viszonyunkat olyan kérdésekhez is, mint a világkiállítás, vagy az energiaprogram. Nem lehet azt fenntartani, hogy állandóan elnyújtva kezelünk ügyeket, amelyek ez elvonják a közvélemény és a kormányzat figyelmét is a sürgős tennivalókról. Nem lehet azt mondani állandóan, évtizedekig, hogy kell bányászat, vagy nem kell bányászat. Azt hiszem, ez egy lényeges kérdés. Végül az a meggyőződésem, hogy a mostani szituációban talán mégis nem annyira Kossuth-ot kellene idézni, hanem Deák Ferencet. Ahhoz ugyanis, hogy mindezt megtegyük, az országnak nyugalomra és kiegyezésre van szüksége. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Most Szabó István képviselő felszólalása következik Budapest, 8. számú választókerületéből. SZABÓ ISTVÁN: Tisztelt Parlament! Kedves Képviselőtársaim! Igyekszem nagyon rövid időre igénybe venni a figyelmüket. A hozzászólásomban elmondottakai két célt szeretnék elérni. A pénzügyi csomagterv megállapításain végighaladva, annak néhány tétele megértéséhez kérném miniszter elvtárs segítségét. Egyetlen területről, melyet többen érintettek már, a tanácsoktól való elvonás témájáról szólnék részletesebben. Javaslatomhoz kérve a kormány támogatását és szavazataikkal az Önök segítségét. Miközben végigolvastam a tervezetet, nagyon sok olyan dologgal találkoztam, mely eddigi ismereteim alapján számomra nehezen magyarázható. Ezek közül most többet elhagyok, mert mások azt érintették. Olyan akadályozó, a terv végrehajtását lehetetlenné tévő megállapításokat ismerhettem meg, melyből azt hittem, megoldásuk folyamatban van, mitöbb előrehaladott állapotú a velük való foglalkozás. Mire gondolok? Az optimista feltételezésekről szólt Szirtesné Tomsits Erika. Az általa mondottakat szeretném megerősíteni azzal, hogy ez az optimizmusra alapozott feltevés négy hónap alatt megdőlt, nem valósult meg. A felsorolt intézkedésektől — autópályadíj, áremelések, stb. — inkább a be is következett reagálást lehetett várni, mintsem optimistán azokra alapozni, hiszen azt a népet érintették, mely teljesítőképessége, tűrőképessége határán van. A következő megállapítás a termeléssel kapcsolatos. Idézek: az eltelt időszak bizonyította, hogy ebben a gazdasági struktúrában és az eddig alkalmazott gazdaságpolitikai program, valamint gazdasági eszközrendszer alapján nincs esélye a teljesítmények és jövedelmek növelésére, Ennek szellemében én úgy hittem, s gondolom igen sokan vagyunk így, valóban megindul a veszteségforrást jelentő vállalatok felszámolása, a hatékony vállalati kör gyors ütemű fejlődése. Az elhangzottak szerint ez nem valósult meg eddig és most kétségeimvannak. Azt sem tudom, hol állunk, ezen az úton, lesz-e folytatása elképzeléseink szerint a kedvezőnek kikiáltott folyamatnak. További kérdésem: a területen nem teljes biztonsággal mozgó képviselőknek megengedhető az a felmerülő aggály, ami a nem rubelelszámolású fizetési mérleg kapcsán felmerült. Ez a fizetési mérleg már március végére az egész évre tervezettnél nagyobb hiányt mutatott. Az indokként felhozott ide-