Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-51

4223 Az Országgyűlés 51. ülése, 1989. június 2-án, pénteken 4224 ELNÖK: Felszólal Kócza Imre képviselőtársunk, Heves megye 3-as számú választókerületéből. KÓCZA IMRE: Tisztelt Országgyűlés! Nem először fordul elő a gazdaságot illetően, hogy az országgyűlés elé visszakerülnek olyan, nem is régen elfogadott törvények és határozatok, amelyekről kiderül, hogy az abban foglaltak nem reálisak, előkészítésük, vitájuk során rosszul lettek fölmérve a körülmények, és a hozott döntések nem megvalósíthatók. De a hozott döntéseknél eltérő irányzatokat is tapasztalhattunk sok esetben. Ezek tekintettel a nálunk folyó újszerű folyamatokra és azok kellő tapasztalat nélküli voltára, természetesen indokoltan előfordulhatnak, azonban több lényeges kérdésben az a véleményem, hogy ez mélyebb okokra, az alapvető kérdések nem kellő felismerésére és az ebből adódó rövid távú gondolkodásra vezethetők vissza. Előttem már többen érintették, hogy ebben a ciklusban elfogadtunk egy középtávú tervet az 1985—90-es időszakra, amelyiknek a legpesszimistább változata sem alapult reális helyzetfelismerésen. Az ezt fölváltó és új személyi összetételben előterjesztett stabilizációs kormányprogramról is rövid idő alatt kiderült, hogy nem állt mögötte valós közgazdasági elemző munka, és e programban deklarált célok, Ígérvények alapvetően ellentmondtak egymásnak, végül is a kormányprogram és az abban kitűzött célok feledésbe merültek. Ma már azt is látjuk, hogy szakmailag nem volt kellően megalapozva az adóreform sem. Valójában ugyanis az adóreform céljai nem teljesültek, a vállalati adóterhek lényegesen nem mérséklődtek, a jövedelemelosztás nem lett igazságosabb, ezzel szemben csökkent a gazdasági aktivitás, felgyorsult az infláció, és növekedett a költségvetési deficit. Úgy tudom, — egy ezzel kapcsolatos anyagban olvastam, — hogy a reformmal együtt járó adminisztráció körülbelül évi 10 milliárd forinttal növelte meg az államigazgatás adminisztratív költségeit. Elfogadta a parlament az ipar szerkezetátalakítási programját is, amiből a mai napig szinte semmi sem valósult meg, sőt újabb torzulások keletkeztek ezen a területen. Gazdaságunk tele van félbehagyott fejlesztésekkel, a feldolgozási lánc hiányos. E hiányzó láncszemeket nagyon sokszor csak a tőkés import pótolja, emiatt a gazdaság nyitottsága talán az indokoltnál is nagyobb, és ez különböző gondokat okoz. Elmaradt a háttéripar, és bizonyos fokig a fogyasztási cikkek termelésének a fejlesztése. A vállalatok egy jelentős része elavult technikával és technológiával rendelkezik, s az új, de szűkös beruházások is sokszor elavult technológiát képviselnek, vagyis a technológia elmaradás mintegy bővítetten termelődik újjá. Az egyre nagyobb mérvű infláció és a jelenlegi pénzügyi politika miatt pedig a vállalati kapcsolatrendszer is egyre jobban szétzilálódik. Úgy gondolom, jogos az a megállapítás, hogy a gazdasági irányításban a problémák gyakorlati megközelítését olyan módon eszközlik, melynek keretében a társadalmi-gazdasági valóságtól elvonatkoztatva egyegy kiragadott célnak, mindenekelőtt a rövid távú költsévetési egyensúly primátusának rendelik alá a gazdaságirányítást. Egyre inkább elmélyült az utóbbi időben a gazdasági válság, melynek nyilvánvaló jegyei az ország növekvő és ma már megállíthatatlannak tűnő további eladósodása, a gazdaság stagnálása, a reálbérek már hosszú ideje történő csökkenése, a kitörés irányába ható erők bénultsága. Nem erősítették a bizalmat azok a kormányintézkedések sem, amelyekkel a kormány ezekre a folyamatokra reagált, mint például a forint leértékelése, a vámszabályok megszigorítása, az autópályadíj tervezete, és most itt van előttünk az idei költségvetési helyzet javítására szóló intézkedési terv. Nem vitatom a beavatkozás szükségességét. A kormánynakkötelessége, hogy előterjesztést tegyen, új intézkedéseket dolgozzon ki, ha a folyamatok alakulása kedvezőtlen, és azokat befolyásolni akarja. A gondom és egyben kétségem, mint ahogy ezt már említettem, a megfelelő helyzetfelismeréssel, az előterjesztések szakmai megalapozottságával, a jelen helyzetben is megkövetelhető mértékű biztonsággal van. Az előterjesztés is elismeri az elfogadott költségvetés egyes tételeinek pontatlan felmérését, így azt, hogy a kemény pénzügyi politika hatása miatt a vállalatok többsége alacsony szinten teljesít. A szigor viszont nem volt erőteljes ahhoz, hogy a veszteséget termelő vállalatok tönkremenjenek, de ahhoz elég volt, hogy a hatékony vállalati kör ne legyen képes gyors ütemben fejlődni. A cél viszont pont fordítottja volt ennek. Az előterjesztésben szó van továbbá arról, hogy a nagy vita után kompromisszumként elfogadott 4 százalékos különadót esetleg jövőre is meg kell tartanunk, hogy a tanácsoknál képződő személyi jövedelemadó egy részét el kell vonni, hogy az elkülönített társadalombiztosítási alapból különböző, a költségvetés terheit csökkentő dolgokat kell finanszírozni. A felsorolt kérdésekben annak idején a parlament egészen más ismerettel és szándékkal hozta meg döntését. A programban továbbá megfogalmazódnak olyan csökkentések, módosítások is, amit annak idején a képviselők, bár szorgalmaztak, de indokoltságát a kormány nem fogadta el. Nagyon furcsa érzésem van, itt úgy gondolom nem csak nekem, hanem több más képviselőtársamnak is, amikor a már szinte elviselhetetlenül sok időt egénylő anyagok feldolgozása, vitája és elfogadása után kiderül, hogy azok egy része nem volt megalapozott, módosításra szorul, hogy egy másik része nem azt a célt szolgálta, amiért az megszületett, hanem sokszor ellentétes hatása lett, hogy megint más részét úgy módosítják, hogy a végeredménye más, mint az eredeti szándék, és hogy egy hányadát meg sem próbáljuk megvalósítani, legalábbis a gazdaság helyzetére vonatkozó dolgokban. így nem lehet megteremtem az a bizalmat, amit a kormány a parlamenttől igényel és a kiszámíthatatlanság ebben a kapcsolatban súlyos zavarokat okozhat, nem beszélve arról, hogy ezek a tények gyengítik a képviselők és a parlament már egyébként is kikezdett tekintélyét. Most az év közepén az év várható gazdálkodási helyzetét tekintve az idő rövidsége miatt már nincs más választási lehetősége az országgyűlésnek a beterjesztést illetően, mint tudomásul venni. Viszont