Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-51

4219 Az Országgyűlés 51. ülése, 1989. június 2-án, pénteken 4220 ha nem történik halaszthatatlanul radikális változtatás a költségvetésen. Hogy lehet az ilyen tervezési munkát minősíteni. Pontatlannak? Felületesnek? Idealizáltnak? Vagy nem mert a tervezés a tényekkel szembenézni? Tudom, hogy a gazdasági folyamatok felgyorsultak, ezért nehéz ezek várható alakulását megbecsülni, megtervezni. Mégis azt mondom, hogy az ilyen nagy hibával történő tervezés nehezen fogadható el, ezen túl van bennem egy olyan fenntartás is, hogy hogyan bízzak a módosító javaslatban, amikor azt ugyanaz az apparátus készítette, mint a decemberit. Az a véleményem, hogy ha egy vállalatnál, vagy szövetkezetnél követ el a gazdasági vezetés olyan tervezési hibát, hogy a tervezet negatív eredményének háromszorosa realizálódik, azt súlyos személyi konzekvenciák nélkül nem ússza meg. Valószínű, hogy a tervezőknek az volna a válaszuk, hogy a vállalati szférában nincs annyi bizonytalansági tényező, mint a kormányszintű tervezésben, de ez számomra nem fogadható el. Tudom, hogy ma nem népszerű a vállalati, szövetkezeti vezetőket pártolni, mert hazánkban kialakulóban van, ha már ki nem alakult, egy vezetőellenes hangulat. A keddi ülésnapon itt a parlamentben is megfogalmazódott ez egy-két képviselő véleményéből. Pedig én azt mondom, hogy nincs igazuk azoknak, akik azt állítják, hogy a vállalatoknál, szövetkezeteknél dolgozó vezetők összességükben nem alkalmasak feladatuk ellátására. Az elmúlt 8—10 esztendőben igazán nem is volt lehetőség arra, hogy egy vezető bizonyítsa azt, hogy mire képes. Egy olyan gazdasági környezetben, ahol az életben maradásért kell küzdeniük a termelőegységeknek, ahol nem érvényesülnek tényleges piaci viszonyok, ahol torzak az értékarányok, ahol a nyilvántartott és a tényleges vagyonérték között olyan nagy a különbség, mint nálunk, ahol egy termelőegység nem alakíthatott ki magának hosszútávú stratégiát, mert minden évben jelentős változtatás volt a gazdasági szabályozásban, aminek végeredménye mindig a nagyobb pénzelvonás volt, végülis ilyen feltételek mellett, hogyan lehet megállapítani felelősen, hogy a mai vállalati, szövetkezeti vezető garnitúra mire képes? Ez akkor volna megítélhető, ha reális feltételek között végezhetnék munkájukat, ehhez kell nekünk a feltételeket megteremtenünk. Addig is a mai feltételek mellett a jól, eredményesen dolgozó vezetőt ismerje el a társadalom, és természetesen ne maradhassanak posztjukon azok, akiknek ilyen eredmények eléréséhez sem képzettségük, sem tehetségük nincs, bár véleményem szerint ez a kisebbség. Tisztelt Országgyűlés! A csomagtervvel kapcsolatban szeretnék néhány gondolatot mondani. Végre az előterjesztésből hosszú idő óta most tapasztalom először, hogy a költségvetési hiányt a kormány nem további pénzközpontosítással, hanem a költségvetési kiadások csökkentésével tervezi megoldani. Jó dolog az is, hogy olyan helyeken csökkenti a kiadásokat, amelyek megegyeznek a választók akaratával. Ilyenek mindenekelőtt a hadikiadások, igazgatási kiadások és a társadalmi szervezetek támogatására szánt kiadások. Egyetértek azzal is, hogy a kormány növelni akarja a veszteséges termelés, s a nagy veszteséggel járó export támogatásának csökkentését, mert ez nemcsak a költségvetési egyensúlyt javítja, hanem egyben elősegítheti pozitív irányban a termékszerkezet átalakulását is. A gondom ezekkel a támogatás-csökkentésekkel kapcsolatban, az, hogy miért nem végeztük el ezt tavaly decemberben, de gondom az is, hogy a veszteséges termelés támogatásának szükséges és következetes csökkentését miért nem hajtottuk végre korábban? Miért nem tudtunk egy folyamatos fokozatosságot véghez vinni, miért vártuk meg, hogy a végsőkig halmozódjanak ezek a gondok, és csak akkor intézkedünk, amikor már tarthatatlan a helyzetünk!? így most természetesen a késlekedéssel halmozódnak a radikális intézkedések negatív következményei is, amelyek jelenlegi nagyon feszült politikai helyzetben nehezebben lesznek viselhetők. Javasolnám a kormánynak, hogy hagyjuk el azt az elég hosszú idő óta tartó gyakorlatot, miszerint a nép konfliktusmentes életének biztosítása érdekében halasszunk el halaszthatatlan intézkedéseket, mert ez csak átmenetileg lehet előnyös. Miután a gazdaságtalantermelést és exportálást minimálisra kényszerülünk csökkenteni, abban szeretném a kormány szándékát erősíteni, hogy ezt következetesebben és mindig a szükséges időben hajtsa végre. Szimpatikus a gazdasági csomagtervnek az része, hogy miközben jelentős költségvetési hiányt kell egyensúlyba hozni, lehetőséget talál arra, hogy mintegy hatmilliárd forinttal járul hozzá a második félévben a súlyos szociálpolitikai gondok enyhítéséhez. Ezen túl a gazdaság élénkítésére, a tőkés export növelésére külön alapot biztosít. Javasolnám a kormánynak, hogy fordítson az eddiginél nagyobb figyelmet a kisüzemek, kisvállalkozások, tőkés export lehetőségének biztosítására, mert itt még jelentős többletteljesítő lehetőség van. Ahhoz, hogy ez megvalósuljon és mihamarabb eredményt hozzon, meg kell teremteni a tőkés exportnál az egyenlőségjogát, a versenysemlegességet, és haladéktalanul meg kell szüntetni a nagy külkereskedelmi vállalatok egyes területeken meglévő monopol helyzetét. Olyanra gondolok például, mint a magyarnyugatnémet munkaügyi megállapodás, miszerint 1989-ben 2500 fő kaphat Nyugat-Németországban munkavállalási engedélyt, és ezt a keretet négy nagy külkereskedelmi vállalatnak adták oda, hogy gazdálkodjon vele. Ilyen körülmények között a kisvállalkozások teljesen kiszolgáltatott helyzetben vannak, amit indokolt úgy megváltoztatni, hogy jöjjön létre egy szakmai szövetség a munkaerőexportban érintett vállalatok között az érdekegyeztetésre, és a gazdaságosság döntsön, ne a gazdaságban elfoglalt hely. Tisztelt Országgyűlés! A kormány az 1989. évi állami költségvetésről szóló törvény javaslatmódosítás-tervével és a szóbeli kiegészítésével azt adja a képviselő tudomására, hogy az a tét: kihasználjuk-e az utolsó lehetőséget, vagy a gazdaság összeomlását választjuk? Itt nem a kormány, vagy a képviselők létéről, hanem a magyar nép további sorsáról van szó. Miután lehetőségekből nincs választási módom, a törvényjavaslatot támogatni fogom és meg fogom szavazni. Köszönöm türelmüket. (Taps.)