Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-50

4203 Az Orszaggyûlés 50. ülése, 1989. június l-jén, csütörtökön 4204 Tüdőm, nagyon kevés az elosztani és újraosztani való. De a veszteséges vállalatok támogatásának megszüntetéséből, meg az ország érdekeivel ellentétes üzletek felszámolásábólmegmaradó pénzt apiacképes termékeket előállító vállalkozásokba, a tudás gyarapításába, az emberi tényező javításába kell befektetnünk. Magyarul: a korszerű ipari ágazatokba, a mezőgazdaságba, a kultúrába az óvodától az akadémiáig és az egészségügybe. Az egészséges, biztonságos élet infrastruktúrájába. Tudom, unalomig ismételt közhelynek számítanak ma már ezeka javaslatok, melyekjelenleg — állítólag — megvalósíthatatlanok is. Ebből annyi igaz, hogy nagyon keveset teszünk megvalósulásukért. Egyenlőre annyi értékelhető, hogy tevékenységek állnak le, gazdasági számítások dőlnek halomra, folyamatok, melyekre alapozni lehetne, válnak kiszámíthatatlanná. Nő az áruhiány, melynek egyik fő oka ilyenkor a túlkereslet. Az infláció az embereket túlköltekezésre kényszeríti. Az ország szegényedik, az emberek vásárolnak, azt is, amire nincs is szükségük. Tudják, a pénzük romlik, s holnap az a holmi is drágább lesz majd. Pedig a megkeresett pénzt jobban is fel lehetne használni. De ki mer ilyen bizonytalanságban, ilyen infláció mellett vállalkozni? És a régen várt demokrácia sem ilyen társadalmi helyzetekben szokott megszületni. Nőadühös, elégedetlen emberek tömege, és nő azok száma is, akik reform-jelszavak mögé bújva akadályozzák a tényleges kibontakozást. Nem akarom egészen a nyakukba varrni, magától is nagyon lassan halad. A főveszély inkább az, hogy amikor elég nagy lesz a tömegbázisa annak a véleménynek, hogy elég volt a reformkorszakborzalmaiból, előjönnek és rendet csinálnak. Hát ezt a rendet ne óhajtsuk és ne várjuk meg. Döntsünk! Döntsünk? Próbáljuk még egyszer elhitetni magunkkal, hogy döntésünk döntés? Hogy ez a csomagterv segít megállítani a romlást? Vagy mondjuk ki: a királyt helyettesítő parlament meztelen. Nem létező milliárdok elosztásáról nem lehet dönteni. Képviselőtársaim! Tudomásul kell vennünk, hogy az ország sorsa most nem csak a mi kezünkben van. Mi nem tudunk pénzt tenni az üres államkasszába. Akkor sem, ha mint állatorvos megígérném, én meggyógyítom az aranytojást tojó tyúkot. (Derültség.) Most a külföldi bankok elemzései alighanem többet nyomnak a latba. A nemzetközi valutaalap megfelelő tárgyalási alapnak minősítette ezt a csomagtervet. Bizalmat szavazott neki. Szavazzunk meg egy kis bizalmat és reményt mi is önmagunknak. Ránk fér. Köszönöm megtisztelő figyelmüket, (laps) ELNÖK:Következik Lép Ferenc képviselőtársunk felszólalása, Tolna megye 5. számú választókerületéből. LÉP FERENC: Tisztelt Országgyűlés! Az elénkterjesztett írásbeli jelentés elolvasása után első gondolatként az a vélemény alakult ki bennem, mint dr. Vona Ferenc képviselőtársamban, hogy olyan kormányban én nem bízom, amelyik alig négy hónap elmúltával egy új költségvetést terjeszt elénk, mert a gazdaság és az azt tükröző pénzügyi helyzet tarthatatlan. De tovább gondolva a helyzetet az is megfogalmazódott bennem, hogy talán az elmúlt ülésszakon átalakított kormány őszintébb, reálisabb helyzetelemzésének az eredménye ez a csomagterv, és ha ez valóban így van — amit én őszintén remélek —, akkor ezt a jelenleginél rosszabb helyzet elkerülése érdekében támogatni kell. Tudatosan nem használom a stabilizáció és kibontakozás fogalmakat, mert azokaz 1987 őszén meghirdetett és általunk, képviselők által lelkesen elfogadott Grósz-kormány programjának voltak reménykeltő jelzői, amelyeknek mára sajnos nemhogy a fénye, de a realitása is nagyon kevés. Tisztelt Országgyűlés! Nem annak örülök, hogy válsághelyzet van, de annak igen, hogy ez az anyag első oldalán megfogalmazásra került, mert így már biztosan tudjuk, és látom tudja a kormány is, hogy ennek békés megoldását kell minden cselekedetünknek szolgálni. Mifelénk a falusi ember így mondja: „Aki vet, az arathat, aki nemvet, az biztosan nemarat!" Ezért, hama nem is a legjobb minőségű, és kevés is a vetőmag, de azt annak reményében kell elvetni, hogy a termés nem marad el. A vetéshez pedig a földet, ha keserves erőfeszítést is jelent, a meglévő eszközökkel kell jól előkészíteni. E népi bölcsességet kellett volna a kormánynak is megszívlelni, amikor az 1989, évi költségvetés tervezetét készítette. Ennek ellenére az írásbeli jelentésben azt olvasom, hogy 1989. évre a prognózisok több területen optimisták voltak, a jövedelemfolyamatok változását a tervezés pontatlanul mérte fel, az év első négy hónapja is azt bizonyítja, hogy ebben a gazdasági struktúrában és az eddig alkalmazott gazdaságpolitikai program, valamint gazdaságirányítási eszközrendszer alapján nincs esély a teljesítmények és a jövedelmek növelésére. Ezek után gondolom, a jelenlévők többségében és bennem is a hogyan tovább kérdése fogalmazódik meg. A felszólalásra készülve általam tisztelt és elismert emberek véleményét is kikértem. Volt, aki egyszerűen fogalmazott és azt mondta: őszintén be kell ismerni, hogy a háborút elvesztettük, tehát feltétel nélkül kell tárgyalni, mert a vesztes mást nem tehet, és ezután új alapokon új életet kell kezdeni. Állítását a legyen Jerzy Malkowskitól vett idézettel igazolta, amely így szól: Rendszereinket megfosztottuk a gazdasági kényszertől, amely a civilizáció fejlődésének legcsodálatosabb eszköze. 40 ezer éve működik, amióta az első ember megjelent a földön és enélkül ma is barlanglakók lennénk. De nagyapáink tudatlanságukban, naivitásukban azt hitték, hogy a gazdasági kényszer a kapitalizmus terméke, a kizsákmányolás eszköze. És szétszerelték, lebontották. Nekünkpedig éppen most vissza kell helyeznünk jogaiba, méghozzá gyorsan!" Eddig az idézet. Többekkel együtt magam is azt gondolom, hogy a kis lépések taktikája a gazdaság átalakításában nem hozott eredményt, mert mindig csak részterületek betegségeit gyógyítottuk helyi kezeléssel és további kapcsolódásokat, az áttételeket nem kezeltük, mert vagy az erőnk, vagy a bátorságunk, vagy mindkettő hiányzott. Ezért modellváltásra van szükség. Pontos helyzetelemzéssel és végre őszintén kell megmondani az embereknek, hogy mit tudunk Ígérni, illetve adni. Ez a csomagterv még mindig sok általánosságot tartalmaz. Például a célként megfogalmazott részben olvastam: a külgazdasági egyensúly javítása, a jövedelemtermelés javítása, a veszteségforrások, állami kiadások csökkentése, amelyek szinte közhelyként köszönnek