Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-50

4185 Az Országgyűlés 50. ülése, 1989. június l-jén, csütörtökön 4186 Jó jel az, hogy az elmúlt napokban és jelenleg is a kormány elnöke részletesebben is szólt az ország helyzetéről, az adósságállományról. Manapság sok szó esik a politikai, a gazdasági megújulásról. Kemény bírálatok és túlzott követelések hangzanak el a kormánnyal szemben. Ugyanakkor kevés szó esik arról, hogy az ország, a társadalom súlyos gondjait csakis munkával, termeléssel, a népgazdaság teljesítőképességének növelésével lehet megoldani. Vajon melyikkormány lenne képes fedezet nélkül, a nemzeti jövedelem növekedése nélkül sok-sok milliárdos követelést teljesíteni. Azt viszont tudomásul kell vennünk, hogy világbanki hitellel nem lehet a társadalom életszínvonalát emelni, vagy fenntartani. Ennek tanúságaiért ma nagy árat fizetünk. Kormányzatunk nehéz helyzetben van. Minden elismerés Németh Miklós miniszterelnöké, aM e súlyos válságban vállalta a kormány vezetését. Ha vannak is a kormány részéről mulasztások, téves döntések, azonban azt is el kell ismernünk, hogy több olyan kormányzati döntés született az utóbbi időben, amely segíti a politikai, a gazdasági kibontakozást. Hasonlóan eredményesnek ítélem meg a Pénzügyminisztérium utóbbi időben kifejtett erőfeszítéseit. Nem értünk egyet azokkal a megnyilvánulásokkal, amelyek a kormány lemondását követelik. Adjunk időt, lehetőséget arra, hogy a kormány bizonyítson és főleg segítsük munkáját. Mi a vidéken élő állampolgárok nem vonjuk meg bizalmunkat, segíteni akarjuk a kormányt törekvéseinek megvalósításában. Úgy vélem, itt az ideje, hogy a parlamentben és a társadalom minden rétegében főleg arról vitatkozzunk és arra adjunk tanácsot, javaslatokat, hogy mit kell tenni annak érdekében, hogy a gazdasági összeomlást elkerüljük, az eladósodás folyamata megálljon, a további elszegényedés veszélye ne fenyegessen többet. Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt napokban a borsodi képviselők megyei csoportja tárgyalta az ezévi egyensúly javításáról szóló terveket. Milyen aggályok, észrevételek, javaslatok vetődtek fel? Többen felvetették, hogy mi a garanciája a tervek végrehajtásának? Hiszen több olyan tervet fogadott már el az Országgyűlés, amelyeket nem hajtottak végre. Szó esett arról is, hogy a lakosság elszegényedése folytatódik. A lakosság egy része további terheket már nem bír el. Nyugtalanító, hogy atervezett intézkedések egy része közvetve a lakosság terheinek növekedését fogja eredményezni. Ezt meg kell akadályozni. Amikor ma az életszínvonal csökkenéséről, az elszegényedésről, az ifjúság egyre súlyosabb gondjairól, az alacsony nyugdíjakból élők súlyos helyzetéről, apályakezdés nehézségeiről, a munkanélküliségről szólunk, amikor kétmillió állampolgár súlyos megélhetési gondjairól beszélünk, ugyanakkor azt látjuk, hogy egy szűkréteg érdemtelenül gazdagodik, magas jövedelemretesz szert. Egyre szaporodnak a többszörös milliomosok, akiknek egy része ügyeskedéssel, korrupcióval szerzi jövedelmét. Tovább élezi a társadalmi feszültséget a 3—6 milliós éves vezetői jövedelem, a vezetők és a beosztott dolgozók jövedelme közötti egyre növekvő különbség. A 800 ezer forintos vezetői és a 3—4 ezer forintos munkásprémium kifizetése bántja — joggal — a dolgozók igazságérzetét. Joggal utasították vissza néhány üzem dolgozói a feszültség nyomán a megalázó, alacsony részesedést. Nem kívánom ezeket folytatni; a tv, a rádió, a sajtó ezekkel az utóbbi időben bőven foglalkozott. Társadalmunk elítéli a spekulációt, a korrupciót, s nem tűri tovább a hatalommal való visszaélést. Tisztelt Országgyűlés! Az előterjesztett takarékossági csomagtervvel egyetértek, melynek végrehajtása csökkenti az ezévi költségvetési hiányt. Ez szigorú követelmény a magyar népgazdasággal szemben. Választópolgáraim véleményét kikérve azonban több olyan intézkedés megtételére hívom fel a kormány figyelmét, amelyek ma még feszültségforrások, de ezekkel az intézkedésekkel tovább lehetne csökkenteni a költségvetési hiányt. Ez több milliárdot jelent. így többek közt : ismert és itt a Parlamentben is többször elhangzott Király Zoltán és több képviselőtársam részéről ma is a kihasználatlan, állami költségvetésből vagy fejlesztésből létesült, különböző szervek által használt létesítmények kérdése. Ezeknek sürgős hasznosítása indokolt. Át kell adni a létesítmények egy részét az oktatásügynek, az egészségügynek, de nem forintért. Le kell állítani az olyan beruházásokat, amelyek ezekkel a létesítményekkel pótolhatók. Az adminisztrációs létszám radikális leépítését kell végrehajtani az állami szerveknél, a gazdaságnál, az üzemeknél egyaránt. A hivatali íróasztalok helyett munkapadokat kell létesíteni. Meg kell szüntetni azokat a szerveket, amelyekre nem tart igényt a társadalom, nem végeznek értéknövelő, hasznos tevékenységet — van bőven belőlük. Ezek a szervek súlyosan terhelik az állami költségvetést. De nem érthetünk egyet az olyan átszervezéssel, amikor egyes intézmények leépítésével párhuzaosan, más elnevezéssel, újak szerveződnek. A hivatali, az intézményi, a gazdálkodási szervek gépkocsiállománya túlzottan magas. Lényeges csökkentésükkel a magánszemélygépkocsi igények kielégítését lehetne gyorsítani. Végre stoppot kellene elrendelni a luxusberuházások, a luxusirodák építésénél, a luxusberendezések vásárlásánál. Az APEH részére minden megyében irodaházat kell építeni vagy vásárolni. Ez jogos. Miért nem az említett épületek átadásával oldja meg a kormányzat elhelyezésüket? Miért költünkezekre milliárdokat a költségvetésből, hiszen ezek is a költségvetési hiányt növelik. Miért fizetünk munkaképes állampolgárainknak sokmillió szociális támogatást, munkanélküli segélyt, amikor bizonyítottan lehetőségük van az elhelyezkedésre? A szociális csomagtervből ne a munkakerülők kapjanak nagyobb támogatást, hanem az alacsony nyugdíjból élők, a pályakezdő fiatalok, a sokgyermekes családok, a rászorulók. Sokszó esikmaa korrupcióról, az elhibázott beruházásokról. Végre szigorú felelősségrevonást kell alkalmazni azokkal szemben, akik a nép bizalmával visszaélnek, és kárt okoznak a társadalomnak. Ma sem ismeri a társadalom, hogy kit vontak felelősségre annak idején az M7-es autópálya építésénél elkövetett súlyos visszaélésekért, mulasztásokért, mely sokmilliárd kárt jelentett az országnak.