Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-50

4181 Az Országgyűlés 50. ülése, 1989. június l-jén, csütörtökön 4182 A beterjesztett anyag elemző és prognosztikus részé­ről elmondottak ellenére is a konkrét intézkedések több­ségével egyetértek. Sajnos nincs más alternatívánk. Egy-két ponton azért más megközelítést javasolok. Elő­ször is nem értek egyet azzal, hogy a védelmi kiadások az új törvényszövegben már összevontan szerepelnek. A csökkentés mértékét elfogadom azzal, hogy a Pénzügy­minisztérium az érintett tárcákkal dolgozza ki a védelmi jellegű haderőfejlesztésre való átállás programját úgy, ahogy pénzügyminiszterünk mondta, s ennek aláren­deltentörténjen a csökkentés. Nem támogatom, hogy a bűnüldözési feladatokra szánt összeg egy kalap alá essék más BM-feladatokkal és az ezekre szánt összeget is csökkentsük. Erre pénz kell, míg másokra nem! Ezt té­telesen indokolni kell létszámadatokkal, fenntartási költségekkel. Azt sem hiszem, hogy a munkásőrség büdzséje sokáig fenntartható védelem címszó alatt. Másodszor: határozottan ellenzem, hogy a gazdálko­dó szervezetek támogatását 63,2 milliárdról 69,9 milli­árdra emeljük. A felsorolt agrártámogatásokat még megértem, de ellenzem bármely támogatás kicsurgatá­sát az eredeti terven felül, legyen az szocialista államkö­zi elszámolás, vagy bármi más. Ugyanis ezen felül a költségvetésből finanszírozzunk még vállalati beruhá­zást 6,6 milliárdért, vállalati alapokat és a tanácsok is erre fordítanak 8,8 milliárdot, szintén költségvetésből. Harmadszor: nem értek egyet azzal, hogy a költség­vetés a társadalombiztosítás pénzére spekuláljon. Nem azzal, nem értekegyet, hogy ebből fel lehessen valamit használni, hanem azzal, hogy erre a költségvetés külön spekuláljon. Nem ezért tettük önállóvá! A társadalombiztosítás bevételeiből nem folyó kiadá­sokat kell finanszírozni. Ha a kormányzatnak van a TB reformjára koncepciója, azt tegye elénk. Jogosnak tar­tom a járulékfizetőnek azt az igényét, hogy jelenlegi el­látási szint és járulékfizetési szint mellett igény tartson eletleges többletekre. Egyébként még jobbnak tartom, hogy a TB a pénzével a jövőben vállalkozzék, mondjuk 20 százalékos piaci kamat mellett; akár lakásalap­kötvényt is vásárolhat, vagy akár lakást is vehet. Mindez azonban elsősorban a társadalombiztosítás önkormány­zatára tartozik, akinekei kell számolnia valamennyi já­rulék fizető pénzével és így a költségvetéssel szemben sem lehet nagylelkű. A társadalombiztosítás önkor­mányzatán kívül ezekkel a pénzekkel csak és kizárólag a parlamentnek kell elszámolni. Negyedszer: ellenzem a tanácsok támogatásának az ügyviteli részen felüli csökkentését. Ez egyrészt szűkíti az önkormányzatok mozgásterét, ezért kifejezetten ret­rográd lépésnek tartom, másrészt nagy szükségünk van parkra, játszótérre, öregek napközi otthonára és család­segítő szolgálatra. Ötödször: ideje lenne a költségvetés mérlegének VII—X. fejezete között lévő kiadási fejezeteket részlete­sen elszámoltatni. És utoljára, de nem utolsó sorban: az államháztartás egyensúlyát meggyőződésem szerint nemcsak a költség­vetés oldaláról fenyegeti a veszély. Újfent, plenáris ülé­sen immár negyedik alkalommal javaslom—igaz, hogy most már kicsit másik formában, mert szóban már itt hangzottakéi erre vonatkozóan adatok—de neharagud­janak, én ezt így nem tudom igazán követni, tehát javas­lom, hogy a PM egy mindenre részletesen kiterjedő költségvetés-tervet tegyen az asztalra és részletesen szá­moljon el azzal a közel 500 milliárd forinttal, amit nem tartalmaz a költségvetés, különösen a decentralizált ál­lami pénzalapokkal és különösen az állami nagy beru­házásokat kezelő Állami Fejlesztési Intézet gazdálkodá­saival és főként ezek forrásaival! Köszönöm. (Nagy taps) ELNÖK: Dr. Sztrapák Ferenc képviselőtársunk fel­szólalásakövetkezik, Bács-Kiskun megye 5. választóke­rületének képviselője. DR. SZTRAPÁK FERENC: Tisztelt Országgyűlés! Úgy látom magam is, amikor napi gondok fojtogatják a népesség mind tömegesebb részét, a kérdések éleseb­benvetődnekfel. Kevesebb lehetőség van az ,,is-is"-féle kompromisszumos megoldásokra, határozottabban kell kimondani az igeneket és a tagadásokat. Hogy minek az alapján? Miután a hatalom évtizedeken át eljátszotta a jövőbe vethető bizalom nagy részét, ezért alapvető mi­nősítési szemponttá vált a hasznosság. Erről győznek meg azok a levelek, amelyeket nagy számban kapok az utóbbi hónapokban. A most módosuló költségvetés decemberi vitájában azt indítványoztam a Bács-Kiskun megyei képviselő­csoport nevében, majd a többi képviselőcsoporthoz is ilyen értelemben fordultunk: jelezzüka nyitott magatar­tást tanúsító miniszterelnöknek, hogy választóink véle­ménye szerint melyek azok a hivatalok, létesítmények, intézmények, apparátusok, amelyek felesleges, vagy túlméretezett állami költségvetésben részesülnek. Az elsővisszhangokalapján közéjüktartoznak azMSZMP­nek, a volt KISZ-nek, más testületeknek, társadalmi és tömegszervezeteknek azok a létesítményei, amelyek jó­részt állami támogatásból épültek. Általános vélemény például, hogy a reprezentatív üdülők az idegenforgalom szorongatott helyzetében hozzájárulhatnának a deviza­bevételek növeléséhez. Az úgynevezett oktatási és to­vábbképzési központok pedig adjanak helyet a tanuló if­júságnakés azoknaka fiataloknak, akik majd kényszerű felvételi előrosták nélkül kezdhetik meg remélhetőleg mind több helyütt a rátermettségüket bizonyító felsőfo­kú tanulmányokat. Ehhez be kell engedni őket a létező, de más célok szolgálatába állított oktatási termekbe és szálláshelyekre. Hála a televízió parlamenti stábjának és az Ablak szerkesztőségének, máig is érkeznek még figyelemre­méltó vélemények. Egyetlen-egy mellett sem szabad észrevétlenül elmenni, mintha nem történt volna sem­mi! Többszáz levél, telefonüzenet, személyes felvetés igazolja, hogy a legsúlyosabb fokozat, a közállapotok iránti közömbösség még nem következett be. Sőt : az ér­zékenység erősödik olyan jelenségekkel szemben is, amelyekre legfeljebb legyintenénk, vagy a sajátos szo­kások közé sorolnánk őket. Aligha véletlen, hogy éppen most szúr szemet: miért nem tud elköszönni kollégáitól egy-egy hazai vezető a hivatalában, miért kell annyi okos embert kivonni a munkából, repülőtérre vitetni drága autókban, hogy a Ferihegyen rázzanak kezet egymással? (Derültség.) Szegénnyé tett ország ne rázza a rongyot! — hangzik az

Next

/
Oldalképek
Tartalom