Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-44

3691 Az Országgyűlés 44. ülése, 1989. március 23-án, csütörtökön 3692 Várhegyiné Viski Ildikó képviselőtársunkat illeti aszó. VÁRHEGYINÉ VISKI ILDIKÓ: Tisztelt Derzsi elvtárs! Győrhöz 1971-ben csatolták Ménfőcsanak, Gyirmót és Győrszentiván településeket. Az itt élő lakosság feltételezte, hogy mindenben azonos jogú tanácsi igazgatás alá kerülnek, mint Győr városának többi része. Az azonos elbírálás azonban a gyakorlati élet nem minden területén valósult meg, így a helyi közlekedésben, azon belül is a vonaljegyek árának egységesítésében. Választókerületem lakói a városi tanács, a városrész tanácstagjai volt képviselőjük segítségét is kérve, azóta sem tudták jogos kérésüket rendezni. Jómagam is többször eljártam kérésük tárgyában a helyi Volán vállalatnál. A múlt év őszén két alkalommal szóban tártam fel a problémát Urbán elvtársnak, a legutóbbi parlamenti ülésen, januárban pedig Szikszai elvtársnak, eddig eredménytelenül. Kétszer kettő majd kétszer négy, most pedig kétszer hat forintos vonaljegy vagy ötvonalas bérlet megváltása szükséges e járatokra. Megválasztásom óta is újból és újból felvetődik e személyüket sértő, általuk megkülönböztetőnek ítélt elbírálás, mivel Győr közigazgatási határain belül több helyi járat vonalhossza hasonló a ménfőcsanaki és gyirmóti járatokéval. A helyi tömegközlekedés tarifájára vonatkozó KM—ÁH ármegállapításról szóló rendelkezés egyik pontja szerint azokban a viszonylatokban, ahol 1985 február 1-je előtt kétszer 2 forintos tarifa érvényesült, kétszer 4 forint lett a viteldíj, ez év februárjától pedig kétszer 6 forintot kell fizetni. Ezt a viteldíj-kiszabást választópolgáraim és a választókörzetemen kívül élő győrszentiváni lakosok is sérelmezik, sőt tudomásom szerint ez nemcsak győri, hanem országosan jelentkező probléma. A kétszeres helyi viteldíj-kiszab ás kialakulásának menetét ismerem. És elismerem azt, hogy akkor, 1981-ben megtakarítást jelentett a lakosság számára a helyközi tarifáról a kétszeres tarifára történő átállás. Azonban az akkori jobb anyagi kondíció ellenére is a lakosság már kifogásolta ezt az anyagilag hátrányos megkülönböztetést, és napjainkban egyre jobban sérelmezi. Kértem meg vizsgáim azt, hogy az adott település közigazgatási határain belül az autóbusz-közlekedés tarifája egységes legyen. Tudom azt, hogy ez a kérés a Volán vállalat számára bevételkiesést jelentene. Azonban ezt a lakosság számára hátrányos megkülönböztetéskét értékelhető díjszabási rendszert sokáig tartani nem lehet. Nem szeretném elérni, hogy a felülvizsgálat eredménye viteldíj-emelkedést eredményezne más autóbuszvonalaknál. Mivel a Volán Vállalatnak a KM és ÁH együttes ármegállapítása alapján elvi, és adott esetben gyakorlati lehetősége van azoknál az új helyi autóbuszjáratoknál, amelyek hossza meghaladja az öt kilométert, vagy amelyek átszállást pótolnak, a kétszeres helyi viteldíj kiszabására. Bízom abban, hogy interpellációmat megvizsgálták, és arról tájékoztatni szíveskedjék. Köszönöm. ELNÖK: Az interpellációra Derzsi András miniszter válaszol. DERZSI ANDRÁS: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Várhegyiné Viski Ildikó Képviselőnő! Az interpellációra a választ az Országos Árhivatal elnökével egyetértésben adom meg. A felvetett probléma - ahogy az interpellációban is elhangzott — nemcsak az említett településeknél, hanem országosan a megyeszékhelyek, illetve a nagyobb települések agglomerációjában is jelentkezik. Általában ott kell a helyi utazásokra egy vonaljegy helyett kettőt, illetve egyvonalas bérlet helyett összvonalas bérletet váltani, ahol korábban közigazgatási összevonásokra, egyes vonzáskörzeti településeknek a nagyvárosokhoz csatolására került sor. A helyi és távolsági autóbusz-díjszabási rendszer eltéréséből, az ezekhez kapcsolódó támogatás-rendszerbeli és mértékbeli különbségekből adódóan a közigazgatási változásokat csak késve, a költségvetés teherbíróképességétől függően követte a közlekedési díjak módosítása. Tekintettel arra, hogy a helyközi tarifa övezeti rendszerű volt, ezekben a viszonylatokban a helyi tarifa is az övezeti elvre épült. A most végrehajtott díjemelés során országosan egységes helyi vonaljegyre és az olcsóbb bérletfajtára való áttérés Győr környékén 10 millió, országosan mintegy 80-100 millió forint költségvetési többletkiadással járt volna. Ezt a kiadásnövekményt nem lehetett összeegyeztetni a támogatás-leépítési programmal. Tény, hogy az ez év februári tarifaváltozások a városkörnyéki utazási költségeket több helyen aránytalanul növelték. A felszínre került ellentmondásokat a kormánynak feltártuk, és a Minisztertanács ez év március 6-i ülésén foglalkozott ezzel a problémával. Állásfoglalása alapján még ez évben, szeptember 30ig az Országos Árhivatallal és a Pénzügyminisztériummal együtt felülvizsgáljuk a helyi és helyközi közlekedési tarifarendszerben a teljesítményelv alkalmazásának feltételeit. Kidolgozzuk az ország valamennyi nagyvárosának agglomerációjára vonatkozóan egy igazságosabb elővárosi, városkörnyéki díjrendszer alkalmazásának a feltételeit. Megvizsgáljuk azt a javaslatot is, hogy az ármegállapítás és a személyszállítás támogatási rendszere decentralizáltan a helyi tanácsok hatáskörébe kerüljön. A vizsgálat menetéről az érdekelt országgyűlési képviselőket menet közben tájékoztatni fogjuk, és a döntéselőkészítő munkában is kérjük a közreműködésüket. Kérem, hogy válaszomat elfogadni szíveskedjenek. ELNÖK: Köszönöm. Kérdem Várhegyiné Viski Ildikó képviselőtársamat, egyetért-e a válasszal? VÁRHEGYINÉ VISKI ILDIKÓ: Megköszönöm miniszter úr válaszát, és elfogadom. Engedje meg, hogy hangsúlyozzam, nem szeretném azt, ha a tárgyalás végeredménye egy újabb tarifa-áremelés lenne. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: Kérdem az országgyűlést, hogy elfogad-