Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-35

2979 Az Országgyűlés 35. ülése, 1988. december 21-én, szerdán 2980 tisztelt Parlamentet: a kormány elhatározta, hogy 7000 jogszabályt vizsgál felül. Azt hiszem, ez a magyar kodifikációs történelem legnagyobb szabású vállalkozása lesz. Ezt három ütemben kívánja elvégezni. Az egyiket, az első ütemet január végéig, ami alatt azt értjük, hogy rendkívül intenzív törvényalkotási tervünkkel és gyakorlatunkkal, a társasági törvénnyel, a vállalkozási nyereségadó-törvénnyel, más — az elmúlt üléseken és a mai ülésszakon is alkotott — törvényekkel összhangba hozzuk az alsóbb jogszabályokat és már most a lehetséges egyszerűsítésekkel a párhuzamosságokat és a felesleges megkötöttségeket kiiktatjuk. A második ütem a jövő év első félévéig végrehajtandó, amelyben már kifejezetten a felesleges előírásokat csökkentjük, és tekintettel arra, hogy nyilvánvalóan ez további rendkívül erőteljes munkát igényel, az év végéig a jövő évi változásokat is figyelembe véve további jogszabály-egyszerűsítéseket kívánunk végrehajtani. Itt szeretnék azért valamiről szólni. Nagyon nagy az igény a jogállamiság továbbfejlesztésére. Rendkívül nagy erőfeszítéseket igényelnek a képvTselők — joggal — az államigazgatás beszámolási tevékenységében, elemzési tevékenységében, ehhez azonban felkészült apparátus is kell. Tehát akkor, amikor joggal követelik az államigazgatás racionalizálását, azt hiszem, azért ezt is mérlegelni kell. Itt is a realitások talaján kell állnunk. Teljes mértékben egyetértek azokkal a javaslatokkal, amelyek a humán-tőke erőforrásainak ésszerű kihasználására irányultak egész társadalmunk, az egész ország jövője érdekében. Javaslatok hangzottak el a lakásfelújítás, tatarozás rendelkezésre álló pénzforrásainak jobb, hatékonyabb elosztására, az itt működő vállalati-szervezeti rend korszerűsítésére, a nagyobb társadalmi ellenőrzés megvalósítására. Ezek mind egybeesnek törekvéseinkkel. Teljes mértékben egyetértek, és különösen öröm számomra, hogy éppen az érintettek, orvosok, pedagógusok vetették fel reálisan, hogy az egészségügy, az oktatás — mert hogyha nem is eleget, de azért jelentős társadalmi erőforrásokat fordítottunk és fordítunk ezután is ezekre a területekre, — ésszerű felhasználásában is komoly lehetőségek vannak, és nagyon sokat tehetünk annak érdekében, hogy ugyanennyi erőforrást megfelelő és jobb érdekeltséggel, a társadalom jobb elismertsége mellett használjunk fel. Javaslat hangzott el az idegenforgalom magyar lehetőségeinekjobb kihasználására. Teljesen egyetértek. Felvetődött, hogy egyes, ugyan önmagukban pozitív intézkedéseinket — példaként hangzott el: világútlevél, vagy a most majd bevezetendő munkanélküli segély — sokoldalúan gondoljuk át komplexitásában érvényesítsük ezeket, hiszen amennyiben nemkívánatos, negatív kísérő jelenségeket váltanak ezek ki, az egyébként nem kis áldozatokat lényegesen mérséklik ezek a kísérőjelenségek. Ezzel teljes mértékben egyetértek. Nagyon szívem szerint volt az, hogy az igényeket mindig vessük össze a lehetőségekkel és ne azokat az igényeket rangsoroljuk előre, amelyek hangosan, nemegyszer irreális igényeket támasztva jelennek meg, hanem társadalmi érdekeket mérlegelve, megfelelő súlypontképzéssel soroljuk ezeket az igényeket. Egyetértek azzal — az ugyancsak szakértő részről elhangzott - véleménnyel, hogy felsőoktatásunk parcializálása nagyon sok társadalmi erőforrást von el és itt önmagában is lényeges, új lehetőségek teremthetők. A háttérintézmények racionalizálása, a felesleges, párhuzamos intézmények megszüntetése — azt hiszem — joggal kapott kritikát. Az erre irányuló javaslatokkal én egyetértek és teljes mértékben egyetértek azzal a javaslattal, amely ígéretet tett arra, hogy az ilyen intézmények felsorolását a parlamenti képviselők nyilvánosan eljuttatják hozzánk. Ezt várjuk — remélem, hogy első helyen nem a Pénzügyminisztérium szerepel. Teljesen egyetértünk azzal, hogy a gazdaságtalanul működő állami eszközök új működési formájának megteremtésére gyors ütemben történjenek intézkedések, beleértve a felesleges, a gazdaságtalanul működő eszközök ideológiai forrásoktól mentes tulajdonváltozását is. Szeretném ezzel kapcsolatban elmondani, hogy erre vonatkozóan a költségvetés 6,5 milliárdos összegben tartalmaz bevételi többlet előirányzatot. Ez nem kicsi, ha hozzátesszük, hogy itt még a jogrendezés is hátra van, hiszen jelenleg az ilyen eszközök értékesítéséből eredő bevétel természetesen a kezelőké, zömmel vállalatoké, szövetkezeteké, intézményeké. Arra is szeretnék utalni, hogy ebből a szempontból teljes mértékben nyitottak a párt eszközeinek ésszerű hasznosítására vonatkozó javaslatok iránt, a párt vezető testületei már megfelelő koncepcióval rendelkeznek erre és oktatási intézményeiket, ma már nem feltétlenül szükséges létesítményeiket a társadalom érdeké1

' ben való felhasználásra indokoltnak tartják hasznosítani. Ez teszi egyébként alapvetően lehetővé azokat a javaslatokat, amelyek a társadalmi szervek, ezen belül a párt támogatásának lényeges csökkentésére irányultak, s tartalmazza is ez a javaslat. Szeretném azonban hangsúlyozni, hogy itt nem egyszerűen értékesítésről és bevételi szempontról van szó. Ez alapvetően monopolhelyzetek megszüntetését jelentené és össztársadalmi érdekeinknek megfelelő vagyonhasznosítást. Ha csak bevételi szempontokat nézünk, akkor az azt jelenti, hogy egyik helyről a másikra kerültek vagyonok, de önmagában egész társadalmi tőkénk ésszerű, jövedelmezőbb kihasználása tekintetében, amely az intézkedéssorozat lényege, akkor nem lépünk előre. Ezért ez körültekintést, nem kapkodó munkát igényel. Fölmerült több oldalról nagyberuházásaink megítélése, ezzel kapcsolatos beszámolási kötelezettsége a kormánynak. Egyetértek azzal, hogy a nagyberuházásokra is a gazdaságosság követelményét érvényesíteni kell, mind az előkészítésben, a tervezésben, a döntési folyamatban is, és a végrehajtásban is. Fölmerült e tekintetben is a beszámolási igény. Szeretném azt mondani, hogy nincs itt takargatni való, ha a parla-