Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-34

2805 Az Országgyűlés 34. ülése, 1988. december 20-án, kedden 2806 hető el, hiszen az a cél kell vezéreljen bennünket, hogy az átszervezés csak a legminimálisabb elkerülhetetlen zavarokat okozza a szolgáltatásokban. Első lépésként 1989. január 1-től a Magyar Posta központjának, illetve elnökének államigazgatási feladatait az új minisztérium, illetve annak vezetője venné át. Ezt követően még a jövő év első felében az új postatörvény elfogadása után, fokozatosan kerülhetne sor a Posta szervezetének átalakítására, a vállalatok megszervezésére. Erre több vállalat, részvénytársaság, vagy más gazdálkodási forma létrehozásával nyílhat lehetőség. A közlekedés, a hírközlés és az építésügy kormányzati irányítását integrálni javasoljuk tehát, ezért indokolt, hogy az ipari jellegű építőanyagipar irányítását január 1-től az Ipari Minisztérium vegye át. A hatáskörök pontos elosztását a Minisztertanács, mint említettem, 1989. április 30-ig fogja konkrétan, részletekbe menően meghatározni. Tisztelt Országgyűlés! A kormány strukturális változásokat csak ott, és oly mértékben kíván végrehajtani, ahol és amilyen mértékben ezzel szervezeti oldalról is alátámaszthatja az új követelményekhez illő munkastílust, a hatékonyabb kormányzati munkát. Bármely szervezet csak akkor dolgozhat eredményesen, ha benne mindenki a maga dolgát végzi, s azt elvégzi. Komolyan kell vennünk a jogilag már végrehajtott decentralizálást. Szétforgácsolja erőnket, ha a leadott hatáskörök új birtokosai nem vállalják saját felelősségüket, s változatlanul a kormánytól kérnek állásfoglalásokat. Ha ezen nem változtatunk, a kormány lázasan dolgozik ugyan, de nem marad ideje, energiája a kormányzásra. A miniszteri önállóság és felelősség érvényesítése alapvető feltétele annak, hogy a kormány az ország irányításának egyik stratégiai központjává váljék. Testületünknek a részérdekeket képviselő miniszterek tanácsa helyett az összérdeket szem előtt tartó Minisztertanáccsá kell válni. A javasolt szervezeti intézkedések a kormányzati munka korszerűsítésére irányuló koncepció megvalósításához jelentős hozzájárulást jelentenek, amelyeket a jövő évben a funkcionális gazdaság irányítás és az állami ellenőrzés körében további lépések követnek. Ezek után alakul ki az alkotmányreform folyamatával párhuzamosan az a központi kormányzati rendszer, amely az elképzelések szerint képes lesz új típusú központi államigazgatási feladatok ellátására. Ez az államigazgatás nem lehet a társadalomtól elidegenedett, elkülönült, hanem a kormányzat és a társadalom közötti harmonikus együttműködést kell szolgálnia. A kormányzati munka szervezeti feltételeinek változtatásával meg kívánjuk teremteni a lehetőséget az érdemi társadalmi részvételre és beleszólásra. Ehhez a feladatok megosztását áttekinthetőbbé kell tennünk. A kormányzati munka rendezettsége, a feladatok és a felelősségi körök világos, egyértelmű elhatárolása ugyanis a demokratikus közösségi részvétel és beleszólás elemi feltétele. Ez az a terület, ahol valóban rendet kell teremtenünk az ésszerűség, a szakszerűség és a felelősség elveinek érvényesítésével. Ehhez olyan kormányzati szaktudás, elkötelezettség és erkölcsi tartás tartozik, amely képes a célok következetes érvényesítésére, olyan szolgálatra, amelyet nem az ügyek bürokratikus öncélúsága, hanem a kormányzati és társadalmi törekvések összeforrottsága jellemez. Ilyen típusú szolgáló hatalom megteremtése tehát a cél, vagyis a kormányzati munka feltételeit kell úgy alakítani, hogy azok a gazdaság- és társadalomépítő célok megvalósítását jól szolgálják. A kormányzati átszervezés ugyancsak hosszabb távra szóló alapelve, hogy képes legyen ösztönözni a piacépítést és az autonóm közösségi szerveződéseket is. Meggyőződésem, hogy a közösségi önszerveződések teremtő energiáit be kell vonnunk a kormányzati munkába. Hosszú távon számolunk a társadalom demokratikus önszervező érdekképviseleteinek kiépülésével, a parlament szerepének átalakulásával a népszuverenitás elve alapján. Ehhez a folyamathoz a kormányzati tevékenység a helyi önkormányzatok kiépülésével kapcsolódik. Mi nem eltűrjük, hanem egyenesen számítunk az érdektörekvések erőteljes jelentkezésére és erre a központi kormányzati funkciók racionális elhatárolásával, a központi hatalom erősítésével készülünk fel. A jelenlegi feltételek mellett a kormányzati és társadalmi törekvések egysége nem érvényesül. Ebből a szempontból is fontos a szabályozás stabilitása. Jogosnak kell tekintenünk azt a széles körű társadalmi kritikát, egyben igényt, hogy a vállalkozás és az érdekképviselet kibontakozása csak a szabályozók stabilitása, illetve kiszámíthatósága esetén lehetséges. Nem kívánjuk követni a semleges állam liberális jellegű eszményét, vagyis az olyan államét, amely kizárólag a különböző társadalmi törekvések játékszabályainak megteremtésére összpontosít. Kormányzati filozófiánkban a semlegesség helyére a nemzeti elkötelezettséget állítjuk. Ez egyrészt azt jelenti, hogy a kormányzat nem egyszerűen figyeli az autonóm társadalmi érdektörekvéseket, hanem azok integrálására törekszik a társadalommal közös célok vállalásával. Másrészt a kormányzat nem semleges abban az értelemben sem, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt programját hajtja végre; olyan programot, amely össz-társadalmi érdekeket fejez ki. És természetesen nem semleges abban az értelemben sem, hogy számít a pártnak, mint társadalmi erőnek a támogatására. A nemzeti elkötelezettséget érvényesíteni kívánjuk azzal is, hogy követjük az ezeréves államiság legjobb hagyományait, a helyi önkormányzat és a modern jogrend kiépítését. A nemzeti elkötelezettség tartalmába természetesen beleértjük a kormányzat szociális elkötelezettségét is. Végül, de nem utolsósorban, a nemzeti elkötelezettséghez hozzátartozik olyan erkölcsi értékek érvényesítése a politikában, mint a nemes versengés, tisztesség, becsület és lelkiismeret. A kormányzati filozófia szerves részévé kívánunk tenni egy olyan magas erkölcsi mércét, amely nem-