Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-47

3933 Az Országgyűlés47. ülése, 1989. május 12-én, pénteken 3934 Nem zárom ki, hogy egy idő után lesz nagyobb kínálat az autópiacon, lesz egy kedvezőbb kamatpo­zíció a pénzpiacon és akkor erre a javaslatra vissza le­het térni. Javasolom, hogy 1989-ben ne módosít­suk a kamatplafont, de a változásokkal együtt 90-ben térjünk vissza a témára, s az akkori viszonyok alap­ján döntsünk, hogy van-e értelme fölemelni vagy megtartani a kamatplafont. A második javaslat a korlátozás föloldása. Teljes egészében egyetértek Hellner Károllyal, rövid távon módosíthatónak tartom a jogszabály ezen szakaszát. Amennyiben a parlament is egyetért ezzel, rövidesen az illetékes miniszterekkel egyetértésben beterjeszt­jük a módosítási javaslatot a kormány elé. Kérem a tisztelt Országgyűlést és dr. Hellner Károlyt, hogy szí­veskedjék a választ elfogadni. ELNÖK: Kérem Hellner képviselőtársamat, egyet­ért-e a válasszal? Dr. HELLNER KÁROLY: A válasz második részé­vel egyetértek természetesen, az első résszel nem. Nekem az a véleményem, hogy a költségvetésnek ne a gépkocsivárakozóból legyen haszna, hanem az igé­nyeknek megfelelő gépkocsiellátásból és azok futásá­ból, így nem fogadom el a válasz első részét. ELNÖK: Képviselőtársaim! Mivel az interpelláció témájában egy kérdést jelzett, és együtt is hangzott el, most együtt fogom megszavaztatni. Dr. Hellner Károly képviselőtársunk nem fogadta el a miniszteri választ. Megkérdem az Országgyűlést, hogy a miniszteri választ elfogadja-e? Aki igen, kérem kézfelemeléssel szavazzon. (Megtörtént). Többségnek tűnik, köszönöm. Ki van ellene? (A szavazás kézfele­meléssel megtörténik.) Tartózkodott-e valaki a szava­zástól? (A szavazás kézfelemeléssel megtörténik.) Kimondom a határozatot: a miniszteri választ az interpelláló képviselő nem fogadta el, az Országgyű­lés 46 ellenszavazattal, 37 tartózkodással tudomásul vette. Képviselőtársaim! Amint azt jeleztem, most szünetet rendelek el, bár nincs éppen 10.30. A szünet remélhetőleg 30 percnél tovább nem tart. Csöngetés­re legyenek készen! (Szünet: 10.26 - 11.08 - Elnök: Dr. Szűrös Má­tyás) ELNÖK: Kedves Képviselőtársaim! Folytatjuk a munkát. Kedves Képviselőtársaim! Várhegyiné Viski Ildikó képviselőtársunk interpellál az igazságügyi miniszter­hez a munkahelyi jogsegélyszolgálat megszüntetésére vonatkozó elképzelések tárgyában. Várhegyiné Viski Ildikó képviselőtársamat illeti a szó. VÁRHEGYINÉ VISKI ILDIKÓ: Köszönöm, egy kicsit várok, amíg helyet foglalnak képviselőtár­saim. ELNÖK: Tessék, mondja csak nyugodtan. (De­rültség.) VÁRHEGYINÉ VISKI ILDIKÓ: Tisztelt Minisz­ter Úr! Az elmúlt időszakban jogászberkekben igen sok szó esett az Igazságügyi Minisztérium által kibo­csátott egységes jogi képviseleti koncepcióról. Ennek egy gondolata különösen nagy vihart kavart a munka­helyeken, a munkavállalók körében is. Ez a jogsegély­szolgálatokra vonatkozó elképzelés. Elég jó a sajtója annak a koncepcióban szereplő mondatnak, amely így szól: Meg kell szüntetnünk a szakszervezetek és az érdekképviseleti szervek által szervezett jogsegélyszolgálatokat. Erősítik ezt az állí­tást az Igazságügyi Minisztérium illetékeseinek nyilat­kozatai is, amelyek ugyanilyen kategorikusan fogal­maznak. Különösen meglepett, amikor egy újságcikk­ben dr. Pálmai Gyula főosztályvezető a jogsegély­szolgálatok jórészét „kiöregedett, levitézlett káderek bújtatására szolgáló elefánttemetőként" értékelte. Nem hiszem, hogy ilyen kijelentések egy ma még „csak" szakmai vitát bátorrá, értékessé tesznek. Nem hiszem, hogy egy így fogalmazó tervezetnek lehet egyáltalán társadalmi vitája. Nem hiszem, hogy etikus lenne egy ilyen vita, mert a jelenleg működő 2700 jogsegélyszolgálat a társadalom, a dolgozók, a bérből és fizetésből élők érdekeinek védelme, segítése érde­kében dolgozik 1976 óta, hiányt pótolva, védve a munkaidőalapot, mindezt ingyenesen. Úgy érzem, a koncepció készítői inkább piacot félte­nek, mint munkavállalói érdeket védenek. Gondolom, mivel nekik ez a szakmájuk, nincs szükségük ilyen szolgáltatás igénybevételére. Az Országgyűlés szak­szervezeti csoportja nevében tiltakozom a jogsegély­szolgálatok megszüntetése ellen. Tiltakozom, mert ezt az érdekképviseletek belügyébe való beavatkozásnak tartom. Tiltakozom annál is inkább, mert ennek a szociális juttatásnak alapjait maguk a dolgozók terme­lik meg. Tiltakozásunkat erősíti az ágazati szakszer­vezeteknek és a szakszervezetek megyei tanácsainak hasonló tartalmú állásfoglalása is. Kérdezem Kulcsár Elvtársat, hogy mennyire meg­alapozott az egységes jogi képviseleti koncepció jog­segélyszolgálatokra vonatkozó része a jogalkotás és a joggyakorlat szemszögéből? Miért akkor akarják a dolgozókat megfosztani az ingyenes jogsegélytől, ami­kor egyre-másra szűnnek meg korábbi alapvető szociá­lis juttatások, amikor egyre nehezebben élnek az em­berek? Miből jut majd pénz a mindennapi ügyes-bajos dolgok elintézésére, különösen ügyvédre? Még egyszer hangsúlyozni szeretném; tudom azt, hogy ez egy el­képzelés, egy tervezet, de úgy érzem a tapasztalataim alapján, hogy jobb már elejét venni ezeknek a dolgok­nak. Köszönöm szépen és várom a választ. (Taps.) ELNÖK: Az interpellációra dr. Kulcsár Kálmán igazságügyi miniszter válaszol. Dr. KULCSÁR KÁLMÁN: Tisztelt Országgyűlés! Nem titkolhatom megelégedésemet, hogy az Igazság­ügyi Minisztérium által végzett jogalkotási munkát ilyen nagy társadalmi közfigyelem övezi, hogy már egy törvény kezdeti koncepciójának megjelenése is ilyen nagy visszahatást eredményez. Nagyon jó volna

Next

/
Oldalképek
Tartalom