Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-47

3927 Az Országgyűlés 47. ülése, 1989. május 12-én, pénteken 3928 tevékenysége közötti ellentmondásra mutat rá az interpelláció. E tekintetben az ellentmondás az alapellátást biztosító- és a zalaihoz hasonló aprófalvas településszerkezetben, többnyire veszteségesen működő-távolsági autóbusz-közlekedésben értékelhető elsősorban. A gazdaságilag elmaradott térségekben végzett menetrendszerinti személyszállítási tevékenység támogatására szűk körben jelenleg is van mód, az ilyen településeken végzett beruházások költségének 20 százalékát leírhatják a vállalatok a nyereségadóból. Azonnali olyan intézkedésre ma nem látunk lehetőséget, amely a költségvetés terhére javítaná a szóbanlevő térségekben a helyközi személyszállítási tevékenységet végző vállalatok jövedelmezőségi pozícióit. A probléma megoldására is érvényes a Minisztertanács ez év március 6-i ülésének határozata, amely szerint ez év szeptember 30-ig az Országos Árhivatallal és a Pénzügyminisztériummal együtt felül kell vizsgálni a helyi és helyközi közlekedés tarifa- és támogatási rendszerét. Ez az interpelláció is megerősíti, hogy a Minisztertanács határozata ne csak az elővárosi, városkörnyéki díjrendszerből adódó problémákat tekintse át, hanem a vizsgálatot terjesszük ki az elmaradott térségek településeire is. Ennek keretében a közlekedési vállalatokat érdekeltté kell tenni a helyzetüknél fogva alacsonyabb kihasználtságú autóbuszjáratok fenntartásában is. Vizsgálataink kiterjednek arra is, hogy a személyszállítás támogatási, illetve ármegállapítási hatáskörében miként növelhetnénk a helyi tanácsok szerepét. A munka menetéről az érdekelt országgyűlési képviselőket folyamatosan tájékoztatni fogjuk és a döntéselőkészítő munkában is kérjük majd javaslataikat. Kérem a Tisztelt Országgyűlést, és az interpelláló képviselőt, hogy a válaszomat elfogadni szíveskedjék. ELNÖK: Kérdem dr. Karvalits Ferenc képviselőtársamat, egyetért-e a válasszal? Dr. KARVALITS FERENC: A felülvizsgálat pozitív eredményeiben bízva elfogadom a választ. ELNÖK: Megkérdezem az Országgyűlést, hogy a miniszter válaszát elfogadja-e? Aki igen, kézfelemeléssel szavazzon. Köszönöm. Látható többség. Ki van ellene? Tartózkodott-e valaki a szavazástól? Kimondom a határozatot: a miniszteri választ az interpelláló képviselő elfogadta, az Országgyűlés 6 ellenszavazattal, 4 tartózkodással vette tudomásul. Mielőtt továbbmennénk — Kedves Képviselőtársaim — költői kérdést teszek fel. Amennyiben újságot olvasnak, milyen ismeretek birtokában fogadják el az interpellációra adott választ? (Taps.) Török Sándor képviselőtársunk interpellál a pénzügyminiszterhez a településeken lakossági közreműködéssel épülő tanácsi utak költségviseléséből eredő bizonytalanságok feloldása, másrészt a két adótörvény ellentmondásai, alkalmazási nehézségei tárgyában. Török Sándor képviselőtársamat illeti a szó, Szolnok megye 13-as választókörzetéből. TÖRÖK SÁNDOR: Tisztelt Országgyűlés! A pénzügyminiszterhez benyújtott interpellációm a közlekedési törvény, valamint a két adótörvény ellentmondásaival, gyakorlati alkalmazásával kapcsolatos ellentmondásaival foglalkozik. Az egy évvel ezelőtt elfogadott közlekedési törvény egy új intézményként olyan új építési formát tesz lehetővé, amelynek eddig szabályozott gyakorlata nem volt. Idézek a közlekedési törvényből: „A közút használatában érdekelt magánszemélyek és jogi személyek valamint a helyi tanács az alapvetően helyi lakossági érdekeket szolgáló közút építésére együttműködhetnek. Az együttműködés formáját a résztvevők maguk határozzák meg." A gyakorlati problémát az okozza, hogy a lakosság által önkéntesen befizetett útépítési hozzájárulás csodák csodájára nem minősül a 18/1983. EVM-PM együttes rendelet szerinti közműfejlesztési hozzájárulásnak, így természetesen nem vehető igénybe a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvényben meghatározott adócsökkentő kedvezmény sem. Jelenleg a Pénzügyminisztérium állásfoglalása szerint ez a kedvezmény csak akkor illeti meg az állampolgárt, ha a Polgári Törvénykönyv szerinti építőközösség tagjaként — ami rendkívül sok felesleges adminisztárcióval jár —, vagy a helyi tanács kötelező közműfejlesztési határozattal írja elő és fizeti az állampolgár. Ez a településeknek pontosan azokat a lakóit érinti htárányosan, akik önkéntesen vállalnak anyagi áldozatot településük érdekében. Ez nem ösztönöz, hanem visszaszorítja a lakosság útépítési kedvét. Zsigmond Attila képviselőtársam szólt már itt az útépítéssel kapcsolatos nehézségekről, egyre több és egyre nagyobb gyakorlattá válnak a helyi tanácsok részéről az utca lakosainak közös összefogásával történő útépítések. Jogos tehát az az igény, hogy az állampolgárok önkéntes hozzájárulásával épült utakhoz befizetett pénz is közműfejlesztési hozzájárulásnak minősüljön. Ebben az esetben — mint említettem — megilleti, és illesse is meg a személyi jövedelemadóból visszaigényelhető kedvezmény. Kérem a Pénzügyminiszter Elvtársat, hogy a személyi jövedelemadóról szóló jogszabályok egységes értelmezésében a közlekedési infrastruktúra fejlesztésének elősegítése érdekében ismerjék el a közlekedési törvény szerinti útépítési együttműködési formában befizetett hozzájárulást adócsökkentő kedvezményként. Ugyancsak a pénzügyminiszter elvtárshoz szól az interpellációm második fele. Magyarországon ma kétféle állami út van: az országos és a tanácsi közút. Ebből következően az utakat kétféle szervezet építi, kezeli és gondoskodik ezeknek a fenntartásáról. Az országos közutak kezelői a közúti igazgatóságok, amelyek megfelelő felszereltséggel rendelkeznek, és amelyek a felmerült költségeik alapján az általános forgalmi adót visszaigényelhetik. A tanácsok ilyen útkezelői feladatkörükben nem jogosultak az általános