Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-47

3921 Az Országgyűlés 47. ülése, 1989. május 12-én, pénteken 3922 elhangzik, hogy kevés a pénz útépítésre, de kevésszer hangzik el, hogy az állam nem vonult ki az útépítésből. Ez a megcsorbított költségvetés is 5 milliárd forintot fordít az utak fenntartására és félmilliárd forint maradt útépítésre is. A csomagterv tartalmazni fogja azt a javaslatot, amely az úthálózat építésének csökkentését pótolni kívánja 1989-ben. A második információt azért tartom szükségesnek megemlíteni, mert bár az elmúlt időszakban több cáfolat elhangzott, mégis él a rémhír és terjed az országban, hogy a kormány a lakosság kezében levő devizaés utazási számlák befagyasztására, zárolására készül. Szeretném itt is felelősen kijelenteni; sem a kormánynak, sem a kormány egyes szerveinek — a nehéz helyzet ellenére — sincs ilyen elképzelése, nem foglalkozik ilyen tervvel, ez nem lesz a csomagtervnek a része. Kérem, hogy az információkat elfogadmi szíveskedjenek. Köszönöm szépen. ELNÖK: Közlöm az Országgyűléssel, hogy a házszabályok 57. paragrafusa (4) bekezdése alapján az írásban adott válasz esetében is joga van az interpelláló képviselőnek viszont válaszra és utána dönt az Országgyűlés a válasz elfogadásáról. Az információkat köszönjük. Zsigmond Attila képviselőtársunk interpellál a belügyminiszterhez egyes rendőrök magatartásának kifogásolása tárgyában. Újra Zsigmond Attilát illeti a szó. ZSIGMOND ATTILA: Tisztelt Országgyűlés! Engedelmet kérek, hogy nem az iterpellációval kezdem, csak szeretném megköszönni a miniszter úr információit, s tekintettel arra, hogy az interpellációmat a miniszterelnök úrnak címeztem, így elfogadom azt, hogy az egy hónap múlva sorra kerülő Országgyűlésen Tőle kapok választ a kérdéseimre. Ami az utat illeti, azért egy megjegyzést, — ha már itt nem az interpellációról beszélünk igazán csak információkról, - hadd tegyek. Az állami költségvetés minden évben, így 1988-ban példának okáért 50 milliárd körüli tiszta hasznot mondhat magáénak a motorizációban elhasznált ásványolaj-termékekből. E termékek minden áremelési indoka az volt, hogy ezt az utakra fogjuk fordítani. Ennyit szerettem volna hozzátenni. Tisztelt Belügyminiszter Úr! Megdérdezem, hogy mit tehet és mit tesz a Belügyminisztérium az elmúlt hónapokban ismertté vált rendőri túlkapások megismétlődésének elkerülésére? Kérdezem a miniszter urat, alkalmasnak tartja-e az indokolatlanul a hatalmával durván visszaélő rendőrt az állampolgárok és a közrend további védelmére? Kérdezem, hogy milyen garanciát tud nyújtani a Belügyminisztérium az Országgyűlésnek, a társadalomnak arra vonatkozóan, hogy ilyen atrocitások a jövőben ne fordulhassanak elő? Itt utalok miniszter úrnak arra a nyilatkozatára, miszerint az effajta hatalommal való visszaélésből egy is sok. Interpellációmat választóim, a választókörzetemben működő Magyar Demokrata Fórum, a Szabad Demokraták Szövetsége és a Fiatal Demokraták Szövetsége is kezdeményezte, illetve szorgalmazta. ELNÖK: Az interpellációra a belügyminisztériumi államtitkár válaszol. Kérem a választ. FÖLDESI JENŐ: Tisztelt Országgyűlés! Zsigmond Attila országgyűlési képviselőnek igaza van nyugtalansága miatt. Mert az ügy, amiben interpellál, jelenleg a Belügyminisztériumban is napi kérdés, és ez okkal izgatja a minisztert is, engem is, a minisztérium vezetésében dolgozó munkatársaimat, a rendőrség vezetőit szerte az országban, és a rendőrségnél dolgozó összes munkatársainkat. Méghozzá azért, mert a rendőrségen dolgozó munkatársaink túlnyomó többsége a törvények betartásán dolgozik, maga is törvényesen él és a törvényeket maradéktalanul betartja. Ám annak a néhány esetnek az elkövetője, szereplője viszont törvénytelen tettével sötét árnyékot vet a becsületesen dolgozó, fáradságot nem ismerő ezer és ezer rendőr szolgálatára, a rendőrségnek, mint testületnek a tekintélyét rombolja. Szeretném a tisztelt Országgyűlésnek elmondani, hogy a rendőrség tagjai által hivatalos eljárásban elkövetett bűncselekmények száma, köznyelven a gumibotozások, — lényegesen ma sem több, mint a korábbi években volt. A 80-as évek elején a rendőrök által elkövetett ilyen bűncselekmények száma évente 100 körül mozgott, 1988-ban 129 eset fordult elő. Tudatában vagyunk annak, hogy az állampolgárokat ért súlyos sérelmeket nem azok száma minősíti. A törvények betartásán őrködni hivatott rendőrök részéről elkövetett törvénytelenségek közül egy eset is jogosan kelt felháborodást az állampolgárok között. Felmerül a kérdés: ha a rendőrök által hivatalos eljárásban elkövetett bűncselekmények száma lényegesen nem emelkedett, miért váltanak ki az események ilyen nagy visszhangot? A választ - azt gondolom, alapvetően társadalmunk és benne a rendőrség szervei állapotában kell keresni. A korábbi években sem hunyt szemet az ilyen események fölött sem a Belügyminisztérium vezetése, sem a Katonai Ügyészség, sem a bíróság. Azonban a felelősségrevonás mértékéről a legtöbb esetben csak a sérelmet elszenvedő személyek és környezetük értesült. Nyilvánosságot csak néhány kirívó eset kapott. Társadalmunk demokratikus átalakítása, a nyíltság, a nyilvánosság, a társadalmi ellenőrzés minden államigazgatási vagy hatalmi szerv tevékenységébe behatol — és szerencsére nem kivétel a rendőrség sem ez alól. Ma a BM is a tömegkommunikáció és a nyilvánosság elé tárja tevékenységének negatív oldalait is. És ez még akkor is igaz, ha egy-két esetet az ügyben érintettek, vagy közvetlen elöljáróik igyekeztek eltusolni. Az eseményekben szerepet játszik a rendőri állományban végbement változás. Nagy a fluktuáció. A közterületen szolgálatot teljesítők állomány-kategóriájában évente 1700— 1800 fő kerül újonnan kinevezésre. A közbiztonsági állománynak közel 30 száza-