Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-46

3895 Az Országgyűlés 46. ülése, 1989. május 11-én, csütörtökön 3896 Ezért fel kell tenni a kérdést, és meg is kell vála­szolni: képessé válhat-e az új generáció, hogy ön­maga alkalmas legyen életfeltételeinek megteremtésé­re, mi az ami ebből ma pótolható? Erre természete­sen a kormányprogram idevonatkozó részével, az új gyermek- és ifjúságpolitikai elképzelések szervezeti és eszközrendszerével kell a választ megadni. Meg kell hogy mondjam, az általam ismert kor­mányprogram üyen társadalompolitikai részt nem tartalmaz. Ebben segíthet a MISZOT által júniusban ennek érdekében megrendezendő ifjúsági konferen­cia, amely az új kormányprogrammal foglalkozik, s amelynek fő kérdése az új generáció esélye a verseny­képességre. Véleményem szerint az ifjúsággal való foglalkozást három időtávban kell meghatározni. 1. Azonnali reagálást igénylő lépések, fél éven belül. 2. Átmenet ifjúságpolitikája, kormányprogram idő­távja, három éven belül. 3. Hosszútávú ifjúságpolitika. Nézzük az elsőt. Miben van ma tőkénk Magyaror­szágon? A friss energiát hordozó fiatalságban, s a szellemi kapacitásban. Nem mondok újat, a meg­oldás: az oktatás, felsőoktatás korszerűsítése, amely­ből kormányzati intézkedést a minimum 16 milliárd forint megteremtése jelent. Ezt nem légből kapom. Itt a problémához való hozzáállás nem az, hogy a szűkülő pénzeszközökből miként lehet legtovább vegetálni, hanem az, hogy nem szabad eltűrni, hogy a pénzeszközök tovább szűküljenek. Azonnali lépést igényel továbbá az európai fel­zárkózás érdekében a nagytömegű nyelvi képzés. Nagyon fontos az ifjúság részvételének jogi garanciá­ja a döntési, végrehajtási és ellenőrzési folyamatok­ban. Tényadatok is bizonyítják, hogy a fiatalok nin­csenek a döntéshozatalba bevonva, márpedig a ve­lük való foglalkozás feltétele a bevonásuk. És ebben Csontos Jánosné képviselőtársammal teljesen egyet­értek. Mondhatja valaki, hogy ma még nincs elegendő, a vezetésbe bevonható fiatal. Ehhez kell helyzetbe hozni, erre kell alkalmassá tenni őket, és a válságos helyzetben erre egy lehetőség kínálkozik: tehetség­mentés és tehetséggondozás. És nem feledkezhetünk meg az ifjúsági szerveződések támogatási rendszeré­nek kialakításáról. Mit tűzhet ki az átmenet ifjúságpolitikája? Ez a kormányprogram időtávja. A lakásprogramban: drasz­tikusan le kell csökkenteni az első lakás megszerzé­séhez szükséges készpénz-igényt, és ha ez vesztesé­ges tevékenység támogatása a kormánynak, inkább erre mint a veszteségesen működő vállalatok támo­gatására fordítsuk. Állítsuk párba. (Kis taps.) Foglalkoztatás. Évek óta tudjuk, hogy a nagylét­számú korosztály 1992-ben be fog lépni a munkaerő­piacra. Évek óta halasztódik a fogadásukhoz szük­séges program, a munkahelyteremtéshez szükséges kormányprogram. Nekem azt mondták a szakközép­iskolás fiatalok: nem kell munkanélküli segély, ne­kik munkahely kell. Én most egyikre sem tudok választ adni, úgy gondolom nem is nekem kellene. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a leszakadók­kal való foglalkozást, az alacsony iskolai végzett­ségűek elhelyezkedésének segítését. Az átmenet ifjú­ságpolitikája kell hogy felvállalja a közoktatásra fordított pénzeszközök radikális növelését, többszö­rösére növelve ezt az arányt. Én ehhez adtam bizal­mat Glatz Ferenc miniszternek. Komoly feszültség forrása lehet, kezelendő az ál­lamigondozott fiatalok életkezdésének ügye. Hiszen itt nincs családi háttér, amely segítheti az önálló életkezdést. A családi háttér, a család, ha úgy tetszik mint a társadalmi újratermelés biztosítéka önrepro­dukciós képességének határán van. Egyszerűnek tű­nő a megoldás. Akarat kérdése? A gyermeknevelés anyagi terheinek kompenzálása, gyermekbarát adó­rendszer. Békési Lászlónak én ehhez adtam bizal­mat. És most egy szegedi demográfus konkrét tény­adatokra alapozott előrejelzését csak azért nem idé­zem, mert még izgatásért felelősségrevonnának. Kétségtelen azonban, ha fenn akarunk maradni, most tenni kell. Hogy mit? A feltételeket teremtsük meg, és utána bízzuk a családokra. Bár eszembe jut, amit egy fiatal a DEMISZ kongresszusán mon­dott: hogyha a gyermekruházati cikkek ára ilyen magas, és elmegy a kirakat előtt két fiatal, akkor az egésztől elmegy a kedvük. (Derültség, zaj.) Hosszútávú gyermek- és ifjúságpolitika. Tudatos társadalompolitikai tervezés, folyamatszervezés, amely hosszútávon folyamatosan iktatja ki a hátrá­nyokat, ráépülve az előbb elmondottakra. Talán célszerű, ha ezt megismétlem, mert még valószínűleg az előzők hatása alatt vannak. Tehát hosszútávú gyermek- és ifjúságpolitika, tudatos társadalompolitikai tervezés, folyamatszer­vezés, amely hosszútávon folyamatosan iktatja ki a hátrányokat, ráépülve az előbb elmondottakra. S mint már korábban és most is, a részvétel elvénél abból indulok ki, hogy minden állampolgárnak joga van saját sorsa alakításában részt venni. Tehát az if­júságot nem zárhatjuk ki ebből. És ez egy olyan rá­segítő helyzetbehozó speciális mechanizmus kiépü­lését teszi lehetővé, amely a döntéshozók számára kikerülhetetlenné teszi az ifjúság problémáival a rendszeres szembenézést, hogy még egyszer ne hal­mozódhasson fel 18 év feszültsége, és ne tudja a jövő terhére megoldani napi terheit egyetlen kormány sem. Tisztelt Ház! Valamit hadd mondjak a szervezeti keretekről. Azzal, hogy óva intenék mindenkit attól, hogy előbb szülessen döntés a kormány ifjúsági szer­vének sorsáról, kialakításáról, mint az újtípusú és elsősorban állami szolgálati felfogású ifjúságpoliti­káról. Ennek érdekében az ifjúsági és sportbizottság előadója, Vörösné Csuka Mária által felvetett megol­dások közül azt támogatom, hogy legalább ideig­lenesen a társadalompolitikáért felelős áUamminisz­ter kapjon megbízást a korszerű ifjúságpolitika ki­dolgozásának irányítására, prioritásának kijelölésével, az igények és az ezekhez szükséges források össze­hangolására, valamint javaslat kidolgozására a vég-

Next

/
Oldalképek
Tartalom