Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.
Ülésnapok - 1985-46
3873 Az Országgyűlés 46. ülése, 1989. május 11-én, csütörtökön 3874 Az utóbbi években kevés eredménnyel, sokat beszéltünk a felsőfokú szakemberképzésről. Elismerve ennek rendkívüli fontosságát, azon a véleményem vagyok, hogy a biztosabb, a jövőhöz vezető út az alsófokú oktatáson keresztül vezet. Mert csak biztos és szilárd alapokra, megfelelő képességekre és készségekre épülhet a középfokú és a felsőfokú oktatás. Szerintem itt óriási gond nehezedik mindannyiunk vállára, a gyermekek vállára, a családra, a pedagógusokra, az államra, a társadalomra. Elismerve a kétségtelen eredményeket, mégis elsősorban most a gondjaink tűnnek szembe. A törvény elfogadásával egyidejűleg indult el az új koncepcióra épült nevelési-oktatási terv, amelynek következményeként ennek teljesítése csak részben valósult meg. Tény, hogy a tanulók jelentős része nem rendelkezik megfelelő ismeretekkel és készségeik enyhén szólva hiányosak. Ennek több oka van. Mindenekelőtt a bevezetett tantervek nem veszik figyelembe a gyermekek életkori sajátosságait és teljesítő-képességét. Rossz és használhatatlan tankönyvek kerültek a gyerekek kezébe. Évről évre csökken az oktatásra fordított forint összege. Mindenekelőtt az értéke. Már nagy eredmény, hogy 1989-ben a számok tükrében látszólag javult a helyzet, de valójában az elértéktelenedő tendencia tovább tartott és a jelenlegi helyzet tarthatatlan. Az általános iskoláink jobb működéséhez hiányoznak a szükséges anyagi feltételek. Kérem a tisztelt országgyűlést, hogy a következő évi költségvetés elfogadásánál azt megelőzően a Minisztertanácsot, a tervezésben résztvevőket, hogy erre legyenek majd nagyobb figyelemmel, hogy mi egy olyan költségvetést szavazhassunk meg, amely változtat ezen a nem kívánatos, sőt mondhatnám tűrhetetlen helyzeten. Egyidejűleg azt is el kell ismerni, hogy az elmúlt évtizedek alatt voltak jobbító, s elismerésre méltó elképzelések. Ilyennek tartom a 84-ben megjelent közoktatás távlati fejlesztési tervet, tartok sok tekintetben jónak a 85-ben elfogadott oktatási törvény paragrafusaiból is és a Minisztertanács 1988-as elemzését az általános iskolák helyzetéről. Néhány alapvető problémáról szeretnék szólni és jó volna a program összeállításánál minderre gondolni. Az általános iskolákban jelenleg is a tantermek krónikus hiánya jellemző. Négyezerrel több a tanulócsoport, mint a tantermek száma. A tantermek 8 százaléka szükségtanterem. A tantermek jelentős hányada elavult, lebontásra szorul, ezt megerősítette Hajdú-Bihar megyei képviselőtársam, sőt egynémelyike életveszélyes. A napközi otthonok működési feltételei rosszak. Kevés az étkezési lehetőség, ráadásul ma már a szülők jelentős része, mint mások is említették, nem tudja megfizetni a magas térítési díjat, mert az nagyon drága. Vagy a jövedelmet, vagy a családi pótlékot kell emelni, vagy le kell szállítani a térítési díjak összegét. Az iskolák közel 30 százalékában nincs testnevelésre szolgáló helyiség, illetve tornaterem. Két alternatív javaslatom van a jövőre nézve. A honfoglalás 1100. évfordulójára, a világkiállítással egyidejűleg, alkosson az ország maradandót. Épüljön fel 1100 tornaterem. A másik javaslatom, hogy 2000-re csak ezer tornaterem épüljön fel. A kistelepüléseken az iskolák megszüntetése ugyancsak kedvezőtlenül hatott az iskoláztatásra, de a településfejlesztés szempontjából sem volt szerencsés. Az iskolák jelentős része nem rendelkezik önállósággal a működéshez biztosított pénzeszközök felett, bár erre elvileg volna lehetőség, összehasonlíthatatlanok a működési feltételek, mert nincs egy alapvetően szükséges normatíva. Ezt is mielőbb a költségvetési reform révén ki kell dolgozni. 1988-ban az iskolák jelentős részénél az alapfeladatok bérfedezete sem volt biztosított. A gondokon túlmenően a kivezetés érdekében a feladatok, a lehetséges és szükséges tennivalók felsorolása hosszú időt venne igénybe. A fejlesztés elkerülhetetlenné teszi az állami költségvetés, illetve a nemzeti jövedelem elosztási arányainak a felülvizsgálatát, s a közoktatásra fordítható költségvetési hányad jelentős növelését. Ez elemi feltétele az iskolák fejlesztésének, helyzetük rendezésének. Az ifjúság nevelésével, oktatásával kapcsolatban a legégetőbb gondnak a megfelelő számú, képzett pedagógusok biztosítását tartom. Évtizedeken át — mindenki gondoljon bele — szaporodott a képesítés nélküli pedagógusok száma intézményeinkben. Vak vezetett világtalant. Az általános iskolákban dolgozó pedagógusoknak 8 százaléka nem rendelkezik pedagógiai képesítéssel, de nagyon sok falusi iskolában 50 százalékot is eléri. Aggasztó az a 7 százalékos arány is, amiről itt előttem már szóltak. Ezért rendkívül súlyos felelősség terheli az eltelt évtizedek kormányát, a művelődési kormányzatot. Ez bűn az ifjúsággal szemben. Most új miniszter került a tárca élére, sajnálom, hogy nincs itt (közbeszólások: itt van, csak nem a helyén ül). Bocsánatot kérek. (Derültség.) Majdnem azt mondtam: nincs a helyén, pedig úgy tűnt, minden nagyon érdekli a miniszter elvtársat. Ez jó jel. Most új miniszter került a minisztérium élére. Kérem a most megújuló kormányt, kötelezze a művelődési kormányzatot, hogy alakítsa ki a pedagógus utánpótlás korszerű tervezését, megbízható előrejelzésen alapuló rendszerét, amely a közeljövőben megszünteti a képesítés nélküliek alkalmazását, miközben utat nyit a más pályán dolgozó pedagógusok visszatéréséhez. A végleges megoldásig javaslom annak megvizsgálását, hogy akinek szeptember elsején majd újonnan a katedrára kell állni, kötelezzük, hogy levelező úton kezdje meg pedagógiai tanulmányait. Nem tudom hány százat, ezret tehet ez ki minden év szeptemberében. Tisztelt Országgyűlés! Az ifjúsági törvény 11. §-a kimondja: „Fokozott megbecsülésben kell részesíteni a pedagógusokat és mindazokat, akik az ifjúság hevelésével, oktatásával és képzésével hivatásszerűen foglalkoznak." Ezt a paragrafust az írásos beszámoló is, a szóbeli előterjesztés is megkerülte.