Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-46

3867 Az Országgyűlés 46. ülése, 1989. május 11-én, csütörtökön 3868 Kérem, gondolják át ennek drámai következményeit. Rövid távon is égető gond, de valószínűleg hosszú ideig a megoldandó feladatok között lesz a lakáshoz jutás kérdése. Vannak olyan javaslataim, melyektől azt remélem, hosszabb távon hatnak. Ezek között a feladatok között az ifjúsággal való állandó foglalkozás biztosítékát látnám abban, ha születendő alkotmányunkban az ifjúsági jogok garanciát kapnának. Később, és folyamatosan ható, de lehetőleg gyorsan létrejövő ifjúságpolitikai intézményrendszert kell kiépíteni, melyben világosan tisztázottak az állam feladatai, a kormány szerepe, az állami ifjúsági végrehajtó intézmény szerepe. Parlamentünknek erősítenie kell a szakértelmet, és terjesen érvényesíteni a társadalmi kontrollt e területen is. Gondolok itt a már most is működő bizottságok, szervezetek, alakulatok munkájának összehangolására. Arra kérem kormányunkat, felelősségteljes munkájuk álljon összhangban a gyermekek jogaira vonatkozó ENSZ-nyilatkozat szellemével, deklarált tételeivel. Ma is és a jövőben is elengedhetetlennek tartom, hogy a magyar parlament ne a maradékelv alapján biztosítson pénzt az ifjúság céljaira. Befejezésül megerősíteném az országgyűlési képviselőknek írt nyílt levél utolsó két mondatát: „Tisztelt Honanyák, Honatyák! Ma még az Önök kezében van a változtatás lehetősége. Ne odázzák el a döntést. Változtassanak, mert hazánk jövője függ létfontosságú társadalompolitikai döntésüktől." Figyelmüket megköszönve, támogatásukat kérem egy olyan döntés meghozatalához, amelyek alapján lesz bátorságunk szembenézni gyerekeink jövőjével. A kormányprogram megalkotásakor és elfogadásakor tiszta lelkiismerettel kell hogy álljunk ifjúságunk előtt. Köszönöm türelmüket. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm Szabó István képviselőtársunk felszólalását. Dr. Csontos Jánosné képviselő következik, Borsod-Abaúj-Zemplén megye, 11. választókerületéből. Dr. CSONTOS JÁNOSNÉ Tisztelt Országgyűlés! Minden hatalom számára nagy politikai vizsgatétel, hogy milyen célokat állít az ország elé, azokat magukénak tudják-e vallani a társadalom tagjai. Súlyos és kibékíthetetlen a konfliktus, ha a hatalmon lévők céljai szemben állnak a nemzet többségének érdekeivel, a haladással. A történelem tanúsítja, hogy az ifjúság e konfliktusban törvényszerűen mindig a haladás oldalán áll. Az ifjúság elkötelezettsége a haladással abból a természetes, tiszteletre méltóan szenvedélyes törekvésből táplálkozik, hogy tulajdonságainál fogva a jobbra, a tökéletesebbre vágyik. „Az ifjúság szelet támaszt, friss szellemet áraszt magából — mondták már a régi rómaiak is. Akadnak még nálunk felelős vezetők, akik csupán annyit éreznek ebből, hogy kellemetlen dolog szélfúvásban lenni, inkább a kellemesebbet, a szélcsendet választanák." Eddigi gondolataimat az 1971. szeptember 23-án tartott Országgyűlésen az ifjúsági törvénytervezet vitájában az MSZMP KB egyik titkára fogalmazta meg. A közel 20 éves érvek ma is figyelmeztetnek. Egyetlen társadalmi, gazdasági, politikai kérdésről sem lehet úgy szólni, hogy közvetve vagy közvetlenül ne érintenék az ifjúságot. Sokszor felteszik nekünk mostanában a kérdést: kit képvisel a képviselő? Cáfolva a bírálatot, hogy a parlament ifjúságellenes, legégetőbb kérdéseinket végiggondolva kérem, képviseljük most mindnyájan kiemelten a gyermekek, az ifjúság érdekeit. Meggyőződésem, „ha a világot nem is tudjuk megváltam, úgy kell cselekednünk, mintha egyedül rajtunk múlna a jó győzelme". Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy a hatalom leértékelte az értelmiség szerepét, ugyanúgy mostohán kezelte az ifjúság problémáit is. 1971-ben felismerve saját mulasztását, törvényt alkotott az ifjúságról, s a törvényben megfogalmazta, mit kíván tenni a jövő generációja érdekében. A törvény fejezet címei: az ifjúság nevelése, oktatása, részvétele a munkában, az állami és társadalmi életben; szociális helyzet, egészségvédelem, művelődés, sport — nemes gondolatokat tartalmaznak. Döntés született arról, hogy három évenként ifjúsági parlamenten kell számot adni intézmények, hivatalok, gazdasági egységek vezetőinek, mit tettek a törvényben megfogalmazott célok megoldása érdekében. Ki kell mondanunk, hogy a törvényben megfogalmazott elvek és fő célkitűzések az eltelt másfél évtizedben nem igazolódtak. Az elhatározott feladatok megvalósítására nem álltak rendelkezésre a szükséges objektív és szubjektív feltételek, a végrehajtás során pedig túlhangsúlyozódott az ifjúság nevelésének össz-társadalmi felelőssége. Az anyagi erőforrások korlátaihoz képest túlértékelődtek az állam lehetőségei. A szükségesnél kevesebb figyelmet kapott a családok, a szülők felelőssége. A kormány nem változó eredményességgel, mint ahogyan a beszámoló fogalmaz, hanem szinte eredménytelenül foglalkozott az ifjúság ügyeivel. Úgy tűnik, még napjainkban sem ismeri fel igazán az ifjúság társadalmi súlyát, mert a felismerés nem pusztán retorikában kell hogy megmutatkozzon. „Azzal nincs elintézve semmi, hogy drapériás asztalok mögött az elnökség kifejti, hogy „mely nagyon szabad vagyok"" - mondja a költő, Bárányi Ferenc. Ha valóban komoly, az elhatározás egy stratégia kimunkálására az állam ifjúságpolitikájában, akkor elfogadhatatlan az a kormányzati magatartás, amely gazdasági nehézségekre hivatkozva az alig fél éve megalkotott ifjúságpolitikai feladatterv kapcsán tudatosan vállalja, hogy az a kormánynak sok, az ifjúságnak kevés. Fennáll az a veszély, hogy így ez a kormány ifjúságellenessé válhat, elsősorban szociálpolitikáját illetően. A jogi egyenlőség nem jelenti az élni tudás gyakorlati egyenlőségét. A szándék még nem akarat, az csak a végrehajtással igazolódik, összehangolt kormányzati munkával szükséges biztosítani a fiatalok számára az esélyegyenlőséget. A kormány ifjúságpolitikájának közmegegyezésesnek kellene lenni.