Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.
Ülésnapok - 1985-46
3835 Az Országgyűlés 46. ülése, 1989. május 11-én, csütörtökön 3836 azonban csak akkor kerüljön sor, amikor az alkotmányozó munka előrehaladása ezt indokolttá teszi. Végül egy személyes megjegyzést engedjenek meg nekem: tudom, hogy hosszan beszéltem, hosszabban, mint terveztem, de a bizottsági üléseken elhangzott képviselői igényeknek szerettem volna eleget tenni, ezért elnézést kérek. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.) ELNÖK: Vörösné Csuka Máriát, az ifjúsági és sportbizottság előadóját illeti a szó. VÖRÖSNÉ CSUKA MÁRIA: Tisztelt Országgyűlés! Miért lennénk másképpen az ifjúság helyzetével, mint az ország más, nyomasztó gondjaival? Miért lenne e területen hatékonyabb a kormányzati munka, mint máshol? Miért lenne jobb az ifjúságról szóló törvény, mint minden más olyan törvény, amely jószándékú ugyan, de a társadalmi valóságtól elrugaszkodva született? Miért lenne kevesebb bajunk ezzel az előterjesztéssel, mint sok más, megtárgyalt anyagunkkal? Miért? Hiszen az ifjúság szerves része a társadalomnak, az irányába folytatott politikát is a régi módszerek jellemzik. Törtek fel a kérdések és szertefoszlott optimizmusunk, hogy a jelentést beterjesztő átlépi önmaga árnyékát, és nem formálisan közelíti meg a törvény végrehajtását. Amikor bizottságunk javasolta a törvény végrehajtásának értékelését, fel sem merült bennünk az, hogy ez lehetséges helyzetelemzés nélkül. Megítélésünk szerint a törvény végrehajtásának tapasztalatairól szóló beszámoló lehetőséget adott volna erre. Sajnálatos számunkra, hogy a cím körüli vita elvonta a figyelmet azokról, akikről szól. Bizottságunk, a kulturális bizottsággal együttesen megtartott ülésén is nagy vitát folytatott arról, hogy a beszámoló alkalmas-e a tárgyalásra, szerkezete, tartalma lehetővé teszi-e az előbbrevivő parlamenti vitát. Sok-sok érv hangzott el a napirendre tűzés ellen és mellett. Az ellene szólók azt hangsúlyozták, nem az ifjúsági törvény végrehajtásának ismeretére, hanem a korosztály helyzetének elemzésére van szükség. Nagyon nehéz helyzetbe kerültünk. Mi is láttuk, látjuk, a beszámoló negatívumait, azt, hogy ebben a formában nem garantálható a tárgyalás eredményessége. Azt is tudtuk, tudjuk azonban, hogy az ifjúság körében megoldatlan kérdések pattanásig feszültek, amely bizalmatlanságot, reményvesztést váltott ki. Ismerve a körülményeket, a tárgyalás elhalasztásának nem elégséges indoka egy rosszul elkészített beszámoló, mint azt a tegnap délelőtti vita is bizonyítja. Ezzel a döntésünkkel nem erősítettük tovább a keményen kimondott, számunkra fájó szó hitelét: a kormány, az Országgyűlés ifjúságellenes. A későbbiekben se vállaljuk fel ezt az ítéletet. Ne kezeljük félretolhatónak az ifjúság gondjait. Azért ne, mert a társadalom, a gazdaság, a politika ellentmondásai olyan értékbizonytalansággal, értékvesztéssel járnak együtt a fiatalok körében, ami megszakíthatja társadalmunk generációs folytonosságát. A téma félretételével azt a réteget gyengítenénk, amely nélkül a legjobb program sem valósítható meg, akik nélkül senkinek semmire sincs esélye. Napjainkat is oly sok mindenben meghatározó hatvanas években világszerte lezajlott ifjúsági mozgalmak törekvései a demokratikus országokban gazdasági hatékonyságot eredményező szerkezetváltásban jelentek meg. Mi törvényt alkotunk az ifjúságról. Az ifjúság aktivizálása helyett tovább növeltük az állam paternalista gondoskodását, amely a jelenlegi helyzetet idézte elő. Azt a helyzetet, amelyben rosszul érzi magát a tanulni vágyó, bizonytalan a pályakezdő, kiszolgáltatott a lakásra törekvő és egyre szegényebb a gyermeket vállaló. Ezért határozottan valljuk: az ifjúságpolitika nem szervezeti, jogi kérdés, hanem politikai ügy. Mégpedig nem egyes rétegek politikai ügye, hanem a társadalom alapjait érintő politikai ügy. Nem lehet a problémákat az ÁISH létének vagy nemlétének kérdéseként kezelni. A dolog ugyanis fordított. Ne szervezeti kérdések legyenek meghatározóak az ifjúságpolitikában, hanem az ifjúságpolitika időszerű kérdései váltsanak ki a kormányzat részéről szervezeti intézkedéseket. Magyarán: nem ÁISH-t kell létrehozni vagy megszüntetni, hanem most már végre az ifjúság társadalmi beilleszkedéséhez kell a feltételeket megteremteni. Ügy érzem, ezen véleményünk összecseng Németh Miklós tegnapi beszédében elhangzottakkal. Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmondottak alapján úgy érzem, világos az ifjúsági és sportbizottság álláspontja. Tárgyaljuk meg az ifjúsági törvény végrehajtásáról szóló beszámolót, a most elhangzott javaslatokat a kormány a programjába építse be, az új tartalmi ifjúságpolitika minősítésére annak vitája keretében kerüljön sor. A megvalósítás érdekében az alábbi javaslatokat tesszük. Vonja be a kormány programja kidolgozásába az ifjúság képviselőit, az ifjúságkutatással foglalkozó szakembereket. Átfogó helyzetelemzés után jelölje meg azokat a válságpontokat, amelyek feloldása nem halasztható. Fogalmazza meg a kormány, ezekből mit és hogyan képes rövid távon felvállalni, miben számít az ifjúsági szervezetekre. A költségvetés átalakításával e területen is szüntesse meg a maradékelvűséget. A bizottsági ülésen felszólalók a következő válsággócokat, cselekvési irányokat jelölték meg. Lakáshelyzet. Tisztában vagyunk azzal, hogy a fiatalok lakásgondjainak megoldása nem képzelhető el egy sajátos ifjúsági lakáspolitika keretei között, mivel ez társadalmunk elsőszámú gondja. A készülő lakásgazdálkodási koncepción belül viszont látni szeretnénk azokat a garanciális eszközöket, amelyek 1 százaléknál több esélyt adnak az első lakáshoz jutáshoz. Az oktatási rendszer reformjának felgyorsítása,
