Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-46

3831 Az Országgyűlés 46. ülése, 1989. május 11-én, csütörtökön 3832 form jövőre-orientált, a fiatalok számára a változás igéretét, perspektíváját hordozza. De a reformérdekeltség nem jelent automatikusan reformpártiságot. Ezt az érdekszövetséget fel kell ismertetni, a fiatalokat meg kell nyerni és nem is csak a holnap, hanem a ma számára. Ennek egyik alapfeltétele, hogy a fiatalok lehetőséget találjanak az értelmes, szakmai tudásukat valóban igénylő alkotómunkára. Olyan légkörben készülhessenek fel pályájukra és dolgozhassanak, amelyben azt tapasztalják, szükség van rájuk. Csak ennek tudata adhat értelmet a ma elkerülhetetlen áldozatvállalásnak is. Ugyanakkor szükséges, hogy a kormány a fiatalok számára is érzékelhető, azonnali erőfeszítéseket tegyen a helyzetük javítására. Amíg a fiatalok nem tapasztalják, hogy a kormány megteszi a reálisan - hangsúlyozom — a reálisan elvárható intézkedéseket az érdekükben, addig az ifjúság megnyerése, a reformprogram mellé állítása — félek — illúzió marad. Középtávon természetesen nem lehet kevesebb a cél, minthogy egy átfogó társadalompolitikai program keretében garantálhassuk a kiszámítható biztonságos lét feltételeit. Rövid távon azonban erősen szelektív ifjúságpolitikára kényszerül a kormány, amely egyfelől a legrátermettebbeknek nyújt támogatást tehetségük kibontakoztatásához, másrészt a fiatalok legrászorultabbjain segít, a kilátástalanok helyzetét enyhíti. Az ifjúság helyzetének legsúlyosabb feszültséggócain enyhíteni szükséges. Ezzel a készülő kormányprogramban és részletesebben az ez évi döntésekben foglalkozni kell. Sok vélemény ismeretében tudok arról szólni, hogy milyen kérdésekkel kell szembenéznie a kormánynak. Hiszen ezekről a parlament ülését megelőző parlamenti vitákon elég egyértelműen volt szó. Az adórendszer korszerűsítésekor a személyi jövedelemadó kiigazításánál családbarát adórendszert kell megcélozni, amely a családi pótlékkal együtt reális mértékben veszi figyelembe az eltartottakat. Miután a gyermekeket otthon nevelő anya jövedelmét a férj csak túlmunkával tudja kiegészíteni, így célszerű megvizsgálni a keresők jövedelmének egybeszámítását és az ennek megfelelő adóztatást. Amennyiben ez utóbbi nem valósulhat meg, úgy ezt a GYES, a GYED mértékének meghatározásában kellene kompenzálni — fogalmazta meg a képviselők többsége. így a gyermekvállalás terheit az adókedvezményekben és a családi pótlék együttes összegében lehet figyelembe venni. A kettő együtt olyan mértékű legyen, hogy az, eltérően a mai helyzettől, ösztönözzön a kívánt gyermekszám vállalására. Mielőbb be kell vezetni a családi pótlék reálértékét megőrző automatizmusát. E javaslatok alátámasztásául azt hozták fel a képviselők, hogy 1988 volt a legrosszabb év a gyermekszületések számát tekintve, ami azzal fenyeget, hogy nem tudjuk önmagunkat újratermelni. Az első lakás megszerzésének megkönnyítéséhez döntő a készpénz-szükséglet reális csökkentése. Addig is szükségesnek tartjuk, hogy a még lakással nem rendelkező gyermekes vagy gyermeket vállaló fiatalok egyszeri, vissza nem térítendő normatív támogatásban részesüljenek. Erről is hallottak a képviselők. Ennek nagyságrendje több százezer forint kell hogy legyen véleményük szerint, függetlenül a munkahelytől. Továbbá állami garanciával gondoskodni kell arról, hogy több éven keresztül lakásra gyűjtött megtakarítás megőrizze a reálértékét. A foglalkoztatási feszültségek enyhítése érdekében döntőnek tartjuk az oktatási rendszer gyors korszerűsítését, ezzel párhuzamosan az átképzéshez minden lehetőséget meg kell adni a munkahelyet nem találó fiatalnak. Aki önhibáján kívül mindezt nem tudja igénybe venni, azt állami segélyben kell részesíteni. Halaszthatatlan, hogy végre elkészüljön a több éve igért program a nagy létszámú korosztályok fogadására, számukra munkahely teremtésére. Ez egyidejűleg kormányzati és parlamenti felelősség. Az oktatást jóval nagyobb figyelem, anyagi és társadalmi támogatás kell hogy megillesse, mint az elmúlt években. Ebben a képviselők között konszenzus van. Az oktatást a legfontosabb kiemelt nemzeti beruházásnak kell tekinteni. A jövő-orientált politika tudatában van az alapozás, az általános és középfokú oktatás nemzeti műveltséget meghatározó jelentőségének, mint annak is, hogy az igazi fellendülés elképzelhetetlen jelentősebb oktatási költségráfordítás nélkül. Az utolsó percekben vagyunk ahhoz, hogy ezt a nemzetközi, történelmi tapasztalatot végre érvényesítsük döntéseinkben. Ügy gondolom, ezért érdemes és szükséges is - és itt a szükségesen is hangsúly van — áldozatot hozni az országnak. Különösen fontosnak tartjuk a tehetséges fiatalokkal való foglalkozás programjának kidolgozását, és annak felismerését, hogy a fiatalok sportjára, edzettségére, testi nevelésére fordított összegek is többszörösen megtérülnek mind a teherbíró-képesség, mind a személyiségfejlődés eredményeiben. Az ifjúság legrosszabb helyzetben lévő rétege a szülő nélkülieké. Mindannyiunk felelőssége: amit ma úgy hívunk, állami gondoskodás, valóban azt jelentse. Hozzá kell járulnunk e nehéz sorsú fiatalok önálló életkezdésének állami támogatással történő rendezéséhez is. Ennek kidolgozása halaszthatatlan, megítélésem szerint idei feladat. Az előzetes viták ismeretében tudom, hogy a képviselők a felsoroltaknál is többet szeretnének. Volt módom és alkalmam az elmúlt két hétben is ezt tapasztalni. Mégis engedjék meg, hogy kellő mértéktartást ajánljak, nehogy a parlament abba a helyzetbe kerüájön, hogy konkrét döntések kapcsán, például a kormányprogram vagy a költségvetés elfogadásakor, saját korábbi állásfoglalása felülbírálására kényszerüljön, mert kiderül, nincs fedezete a még oly nemes szándékú és valóban sürgető döntéseknek. Tisztelt Képviselők! Természetesen az ifjúságpolitikában is érezteti hatását az a változás, ami napjainkban gyökeresen új helyzetet hoz létre az állam és az állampolgárok viszonyában. Itt is nyilván-