Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-46

3823 Az Országgyűlés 46. ülése, 1989. május 11-én, csütörtökön 3824 rehajtásának tapasztalatain, kiegészítse az ifjúság mai helyzetéről leírtakat, továbbá érzékeltesse a kormányzat eddigi és jövőbeni ifjúságpolitikai törekvéseit. Tisztelt Ház! A kormány valllja, hogy a mai helyzetben új ifjúságpolitikát kell kialakítania. Meggyőződésem, hogy ebben a közvélemény és a Parlament is hasonló álláspontot képvisel, önállóbb arculatú és főleg eredményesebb állami ifjúságpolitikára és ennek alapján ifjúságpárti kormányzati munkára van szükség. Mi indokolja ezt? Véleményem szerint két fő ok. Az egyik ok, hogy változik a politikai feltételrendszer. Egyre határozottabban tör utat a pártállam felszámolásának, azaz a párt és az állami funkciók szétválasztásának, az önálló kormánypolitika kidolgozásának követelménye. Ez nyilvánvalóan az ifjúságpolitikára is igaz. Messzemenően hat az állam ifjúságpolitikai tartalmára, hogy kialakulóban van a politikai pluralizmusnak megfelelő hatalmi struktúra. A kormányzati politika és annak ifjúsági metszete ezért egyre inkább közmegegyezésre, a politikai erők kompromisszumára kell hogy épüljön. A másik és legfontosabb tényező az, hogy abszolút és relatív értelemben egyaránt aggasztó mértékben romlott az ifjúság helyzete. A halmozódó, éleződő, egymásba torlódó problémákra eddig nem születtek meg a megfelelő kormányzati válaszok. A mai súlyos helyzetet ez a kormány megörökölte. Az ifjúság mostani gondjai nem újkeletűek, mégcsak nem is a közelmúlt termékei, hanem hoszszú évek, közel két évtized során alakultak ki. Ez a kormány a múlt hibáiért nem veszi vállára a felelősséget. A megoldásért viselt felelőssége azonban átháríthatatlan, ezzel ennek a kormánynak kell szembenéznie. Elemi tény, hogy az ifjúság helyzete nem alakulhat másképp, mint a társadalom egészéé. Sőt megfelelő ellenintézkedések híján a társadalmi-gazdasági válság halmozottan hat az ifjúságra. A korábbi politika hosszú éveken át a jövő terhére oldotta meg, pontosabban vélte megoldani a gondokat. Hogy hova vezetett az átvészelés taktikája, ma már keservesen tapasztaljuk. A rövid távú politika olyan szellemi és anyagi erőforrásokat emésztett fel, amelyek hiánya ma nyomasztóan nehezedik ránk. A most felnövekvő nemzedékre hárul annak az adósságnak a kamatos terhe, annak a kölcsönnek a visszafizetési kötelezettsége, amelynek igazából még haszonélvezői sem lehettek. Az eladósodás, az infrastruktúra elhanyagolása, az elhibázott beruházások, a pazarlás, a szakszerűtlenség odáig vezetett, hogy ki kell mondanunk: ez a politikai gyakorlat, szándékától függetlenül, objektíve nem lehetett ifjúságpárti, így bármennyire fájdalmas — logikus és szükségszerű a következménye: az ifjúságpolitika is elégtelenre vizsgázott. Megoldatlanok a legjelentősebb ifjúsági problémák. A fiatalok helyzete a többi társadalmi rétegéhez képest is romlott, ők azért vannak még nehezebb helyzetben, mert önálló életet megalapozó beruházásokba kell fogniuk. Ugyanakkor az idősebb generációkhoz viszonyítva kevésbé rendelkeznek anyagi javakkal, felélhető megtakarításokkal. Tegyük hozzá: a családok, a szülők többségének támogató ereje is gyengül. Mindezek következtében súlyos zavarok keletkeztek a társadalmi újratermelési folyamatban. Bár az utólag kért és kiküldött tájékoztatók a helyzet legfontosabb tényeit bemutatják, mégis szükségesnek tartom, hogy erről részletesebben szóljak. Erre határozott kívánság volt a parlamenti bizottságokban és a megyei képviselőcsoportokban is. A fiatal felnőttek jelentős rétegei, a mai 20-30 évesek saját létfeltételeiket nem tudják a maguk erejéből megteremteni — annak ellenére, hogy dolgoznak. Pedig mára az állam a családra hárította át az ifjúság nevelése költségeinek legnagyobb hányadát anélkül, hogy az otthonteremtéssel, a gyermekneveléssel, a pályakezdéssel összefüggő költségelemek a bérben megjelennének. A gyermekvállalás ma nagy mértékben rontja a családok életszínvonalát. Minél több a gyerek, annál szegényebb a család. Tarthatatlan, hogy már két gyerek vállalásával is a fiatal családok számottevő és egyre növekvő részének életszínvonala a létminimum alá süllyed. A gyermekvállalás életszínvonalat csökkentő hatását jelzi, hogy a 2-3 gyermekes családok jövedelme csupán fele a gyermektelen családokénak. A gyermeknevelés költségei 3 év alatt 50 százalékkal emelkedtek. 1988-ban gyermekenként havi 900 forinttal nőttek. A gyermeknevelést szolgáló javak és szolgáltatások fogyasztási ára kétszer olyan mértékben emelkedett, mint amennyivel a családi pótlék összege. Az 1989. évre tervezett áremelés pedig átlagosan 800 forint/fő többletkiadást jelent havonta. Ebből a családi pótlék 300 forintos emelése keveset kompenzál. A személyi jövedelemadó a családok többségénél nincs tekintettel az eltartottak számára. Adórendszerünk az egy-két gyermeket nem ismeri el, a harmadik után is méltánytalanul alacsony a kedvezmény. A kisgyermekükkel otthon levő fiatal anyák férje túlmunkára kényszerűive a családtól a szabadidejét vonja el, eközben a személyi jövedelemadó pedig a fizetésével teszi ugyanezt. Az egyre feszítőbb terhek érthetően válságba sodorják a társadalom alapegységét, a családot. A válások évente 30 ezer gyereket érintenek. A gyerekek 20 százaléka pszichés eredetű bajjal küzd. Növekszik körükben az öngyilkosság, a kábítószer, az alkoholfogyasztás, a bűnelkövetők között egyre fiatalabbakat találunk és van 6 éves autófosztogató is. A gyermekkorú bűnelkövetők száma 24 százalékkal nőtt. A veszélyeztetett fiatalok száma 200 ezer, a gyermekek 40 százaléka él létniinimum alatti jövedelemmel rendelkező családban. Mindezek következtében a társadalmi újratermelés elsődleges elemi színtere, a család nem jut megfelelő eszközökhöz és forrásokhoz. Ezért kevesebb gyermek születik és nehezednek felnevelésük körülményei. Az újabb nemzedékek növekvő hányada nem képes új család elindítására, illetve kielégítő ellátására. A gyermekeket nevelő családok helyzete drámai, halaszthatatlan a társadalompolitikai reform. A tanuló fiatalok egy alapvetően feltétel-hiányos oktatási rendszerben készülnek életpályájukra. A ne-