Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-45

3797 Az Országgyűlés 45. ülése, 1989. május 10-én, szerdán 3798 hogy nincs. Mert nem lehet bízni egy olyan kormányban, aki világútlevelet ad, aztán pár hónappal később olyan árrendelkezéseket léptet életbe, ami ezt korlátozza. És akkor mi történik? Kiáll az állami tisztviselő a tv kamerák elé, és elmagyarázza, hogy ezzel a fajta vámszabályozással mekkorát léptünk előre és felzárkózunk Európához. Hogy ez minden magyar állampolgárt hátrányosan érint, ez őt nem érdekli. Meg kellene végre értetnünk az államapparátussal, hogy ők a választók bizalmából az emberekért teljesítenek szolgálatot és nem öncélú hatalmat gyakorolnak. Jog- és rendszabályok kellenek, de olyanok, amelyek nem sértik az emberek érdekét. A vámrendelkezés ügy példát ad arra is, hogy még most sem beszélünk őszintén az állampolgárokkal. Mert kérdezem én, az illető tisztviselő miért nem a következőket mondta: a világútlevél bevezetése egy politikai gesztus volt, aminek nem volt meg a valutáris fedezete. A hibát ott követtük el, hogy az új vámszabályokat nem ezzel egyidőben vezettük be, és pont! Ne az európaiságunkra hivatkozzon, mert inkább maradunk — idézőjelben - „ázsiaiak", csak ne az egész lakosság érdekeit sértő rendelkezéseket hozzanak. Még egy másik aspektusból az őszinteségről. Ma egyre nagyobb divat, hogy egyének, szervek, szervezetek, megyék, sőt több megye összefogva különböző igényekkel bombázzák a kormányt. De miből teljesítse a kormány ezeket az igényeket? Miért nem mondjuk meg, hogy ma nálunk szükségállapot van, hogy ebben az állapotban szükségintézkedéseket kell hozni, ilyen és ilyen feladatokat kell megoldani, ez várhatóan ennyi ideig fog tartani és normalizált állapot csak akkor várható, ha a feladatokat végrehajtjuk. Pontosan 35 évvel ezelőtt, 1954 májusában mondta az akkori miniszterelnök: „Kormányozni csak úgy tudunk, ha helyesen fejezzük ki azt, amit a nép gondol." Úgy látszik ez az idő nekünk kevés volt ahhoz, hogy megtanuljuk: a nép bizalmát csak úgy lehet megnyerni, ha politikánk emberközpontú, őszinte, reális és perspektivikus. Tisztelt Ház! Elvárhatjuk-e a bizalmat, ha vezetőink egyrésze egyszer hetente változtatja nézeteit és álláspontját. Máskor mereven ragaszkodnak téves döntéseikhez. Harmadszor, maguk sem bíznak magukban. Munkájukért az előbb mondtunk köszönetet a távozó minisztereknek. De valójában egy-egy személy menynyire felelős ezért a helyzetért? Az a véleményem, hogy ezt csak kis részben köszönhetjük emberek tévedésének. Ha nem tudunk feleletet adni arra, ha nem talárjuk meg a rendszer azon hibáit, melynek következtében a vezetés is rosszul él hatalmával, és mi sem tudunk egymással emberségesen bánni, törvényszerű lesz bukásunk. Ha azt valljuk, hogy a szocializmus alapja az emberben való bizalom, akkor mindnyájunknak emberszeretetből kell politizálni. Döntéseinknél az egymás iránti teljes bizalomból kell kiindulni. Higyjük el végre, hogy az alkotó szellem felszabadítása, a lélek gondozása, az önállóság biztosítása szárnyakat ad az embernek. Amíg nem tudunk előterjeszteni a népakaratnak megfelelő programot, és azt nem tudjuk közmegegyezéssel elfogadni és szigorúan végrehajtani, addig nem hiszem, hogy akár a parlament, akár a kormány iránti állampolgári bizalom helyreállna. Tisztelt Képviselőtársaim! Tudom, hogy amit most mondok, nem arat majd osztatlan elismerést. Mégis úgy érzem, hogy meg kell tennem, mert olyan időszakot élünk, amikor a tiszteknek és a tábornokoknak a katonákkal együtt a földön kell aludni, együtt kell a komiszkenyeret enni, hogy ebből erőt, kölcsönös bizalmat merítve a csatából győztesen kerüljünk ki. Az országgyűlési képviselők tiszteletdíjának módosításáról van szó. Tudom, hogy ez a tiszteletdíj költségeink csekély hányadát fedezi. Tudom, hogy az erről való esetleges lemondás további ádlozatvállalást jelent, de amikor ezt a munkát vállaltuk tisztában voltunk vele, hogy ez mennyi elmondással jár, és hogy ezt nem lehet pénzzel megfizetni. Azóta országunk helyzete rosszabbodott. Ebből az következik, hogy nekünk is több áldozatot kell hoznunk. Felteszem a kérdést, hogy ebben a helyzetben, amikor több mint egymillió ember él a létminimum alatt, a gyerekek több mint 40 százaléka veszélyeztetett helyzetű, a lakosság jelentős része nem tud lakbért fizetni, a szülők nem tudják gyermekeik napközi térítési díját kifizetni, lányaink, asszonyaink az úgynevezett R-butikokból öltözködnek, és még sorolhatnám, növeli-e a parlament iránti bizalmat, ha mi elfogadjuk tiszteletdíjunk felemelését. Megvallom már azt sem tartottam etikusnak, hogy a képviselői tiszteletdíj adómentessé vált akkor, amikor hazánk minden állampolgára minden jövedelme után adót fizet. Én úgy gondolom, hogy most nem fogadhatjuk el ezt a tiszteletdíj emelést. Magam részéről erről lemondok és felajánlom az országgyűlés most alakult gyermek- és ifjúságvédelmi csoportjának céljaira. Tisztelt Országgyűlés! Végül a bizalom kapcsán egy valós veszélyre szeretném felhívni a figyelmet. A különböző csoportok, pártok közötti politikai csatározások nehogy oda vezessenek, hogy elveszítsük a nép, az állampolgárok bizalmát. Nehogy a reform égisze alatt a társadalmi változásokat egy nagy politikai játéknak tekintsük, és közben elfeledkezzünk a munkáról. A munkáról, amely minden jólét alapja, amely az alkotás örömét adja az embernek, és kibontakozásunk egyetlen biztosítéka. Babits Mihály szavaival élve: „nem játék a világ, látni, teremteni kell". Köszönöm szépen. (Nagy taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Mivel több felszólaló nem jelentkezett, kérem az előadót, dr. Horváth Jenő válaszoljon a felszólalásokra. Dr. HORVÁTH JENŐ: Mielőtt válaszolnék, ügyrendi indítványom lenne. Tekintettel arra, hogy Biacs Péter képviselőtársunk önálló indítványnak minősülő módosító indítványát ma terjesztette be,