Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-34

2879 Az Országgyűlés 34. ülése, 1988. december 20-án, kedden 2880 extenzív munkából intenzív munka keletkezne. Csökkenne a kulcsos, a csellengő, a magányos, az egész nap anya nélkül lévő gyermekek száma, és ezek súlyos következményei. Jól tudom, s az itt ülők is tudják, hogy jelenleg nem ezek a kérdések állnak a jelenlegi társadalmi érdeklődés homlokterében. De egy emberi, egy humán szocializmus kialakításához az ilyen kérdések megválaszolása és megoldása is feltétlenül hozzátartozik. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Dr. Velkey László képviselőtársunk következik felszólalásra. DR. VELKEY LÁSZLÓ: Tisztelt Országgyűlés! A közelmúlt évek országgyűlésein elhangzott képviselői hozzászólások, a parlamenti bizottság üléseinek vitái a kormányprogramot, s a törvényjavaslatokat többségében segítő szándékkal boncoló, kritikai észrevételek, — tényekkel alátámasztva, s egyben a lakosság gondolkodását, hangulatát is tükröző szubjektív elemekkel feltárták politikai, gazdasági és társadalmi életünk számos gondját, ellentmondását, visszásságát és hibáit. A tárgyalt kérdések során a különböző megnyilvánulások, viták hol szenvedélytől fűtött hangon, hol a teljes körű tájékozottság hiányosságaiból következően, hol túlzottan provinciális szemlélet miatt, időnként elfogult és irreális megközelítéssel ugyan, de döntő többségében a haza sorsát féltő, és a választópolgárok iránt érzett kétirányú felelősségtől indíttattak. Tisztelt Országgyűlés! A jelen bajainak, gondjainak gyökerei, vagyis okai ismertek, többségében tisztázottak. Nem a hozzá nem értő mindent elfogadási készségével, és nem is opportunista megalkuvással, azon meggyőződésemnek kell hangot adnom, hogy elég volt a tévedések, hibák, bajok, gondok újra és újra ismételt felsorolásából, az elvileg jogos és indokolt, de jelen helyzetünkben nem teljesíthető helyi réteg, vagy tárcaszintű érdekek, igények állandó benyújtásából. Helyzetünk és lehetőségünk valós ismeretében itt a végső ideje a kibontakozásra reményt és esélyt adó nem tüneti, de oki kezelésnek. Vagyis szükségszerű kompromisszumokkal, konstruktív, reális tervekkel összehangolt, egyetértő, egymást segítő, megoldáshoz vezető tettekre van végre szükség minden téren. Szabaduljunk meg végre az évszázados magyar átoktól: ahogy a szabad gondolatoknak, a szabadságnak reménye és esélye adódik, se rövidlátásból, se vakon elkötelezett meggyőződésből, se provinciális érdekből, se egyéni, vagy csoportok érvényesülési, hatalmi vágyától indíttatva ne húzzunk száz felé, mint történelmünk során oly sokszor, amikoris hol a nemzeti egység erejétől félő külső hatalmak divide et impera elvének alkalmazásával, vagyis az egység tudatos bomlasztásával, hol a belső különböző érdekcsoportok viszály kodásával a nemzet erejét szétforgácsolva tették lehetetlenné jó esélyek idején is hazánk politikai, társadalmi, gazdasági fejlődését, demokratizálódását, vagyis szabadságát és boldogulását. Ma is súlyos helyzetben, de ugyanakkor új kibontakozás lehetőségének korát éljük. Kerüljük el történelmi rossz hagyományaink hibáit. Legyen az egyes állampolgár vagy testület, legyen egyes képviselő vagy együttesen az országgyűlés, minden kérdés tárgyalásánál és döntéseknél számoljon az egész ország aktuális helyzetével. Helyi, szakmai önzés, irreális igények teljesítésének követelése nélkül egységre jutva, a nemzet egészét figyelembe vevő fontossági sorrendben segíteni, az egyszerre megoldhatatlan gondok, bajok fokozatos felszámolása mindannyiunk feladata. Tisztelt Országgyűlés! Az értelmező szótár meghatározása szerint az intelligencia: „Értelmi felfogóképesség, ítélőképesség", kissé bővítve a fogalmat az adott helyzethez való alkalmazkodóképesség. Csak ilyen értelmű intelligens hozzáállással és intelligens döntésekkel léphetünk előre. Saját szakterületem vonatkozásában, a Szociális és Egészségügyi Minisztérium utolsó hetekben kézhez kapott írásos anyagai, valamint miniszterasszony és helyettesének tájékoztatása és velük történt nyílt, kötetlen ismételt eszmecsere alapján úgy érzékelem, hogy nemcsak tisztán látják szociálpolitikánk és egészségügyi ellátásunk súlyos, helyenként katasztrófa szélén álló helyzetét, de az adottságok ismeretében a realitás talaján állva új koncepciókkal és konkrét lépésekben törekednek a katasztrófa elkerülésére, a szociálpolitikai feszültségek lehető mértékű enyhítésére. Parlamenti bizottsági ülésünkön Békési miniszterhelyettes megfogalmazása szerint élesedik a harc a nemzeti jövedelem felosztásáért. Ezt minden alkalommal itt is észlelhetjük. Ebben a harcban a Szociális és Egészségügyi Minisztérium intelligens határozottsággal képviseli nem a tárca, hanem a társadalom érdekeit. Ezért magam részéről bizalommal vagyok szakminisztériumunk iránt, és támogatom programját mindaddig, amíg azt következetesen képviseli, végrehajtja és végrehajtani segíti. Világosan tudjuk azonban, hogy a jelen költségvetés korántsem adhat végső megoldást. Keresni kell a további forrásokat, melyekkel a szobialista rendszerünkhöz méltó, a lakosságot jogos igényeiben kielégítő, a nemzet jövője szempontjából döntő fontosságú testi, lelki, szellemi egészséget, műveltséget és nem utolsósorban mindezektől függő társadalmi morált javítani, jobbátenni közös kötelességünk. Tisztelt Országgyűlés! Továbbiakban szorosan és konkrétan a költségvetéssel kapcsolatos vitához kívánok szólni. Szakmai sovinizmus nélkül, felment engem ez alól képviselőtársaim hozzászólásain kívül, ami sokkal örvendetesebb, az, hogy a legkülönbözőbb szakágazatok képviselői vállalták az egészségügy és a szociálpolitika igényeinek, illetve problémáinak az ismertetését. Tehát én erről nem beszélek. Keresnünk kell azonban és meg is lehet találni azokat a forrásokat, melyekkel a költségvetés deficitjén csökkenteni lehet, s melyek egyben a legégetőbb szociális problémákon, a létminimum gondján, valamint az egészségügyi ellátás színvonalán segíteni képesek - hangsúlyozom — más tárcák vagy testületek érdemi megrövidítése nélkül. Nem kívánok most azokról a veszteségekről szólni, amelyek az országgyűlésen képviselői hozzászólások-