Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.
Ülésnapok - 1985-44
3689 Az Országgyűlés 44. ülése, 1989. március 23-án, csütörtökön 3690 ELNÖK: Kérdem dr. Biacs Péter képviselőtársamat, hogy egyetért-e a válasszal? DR. BIACS PÉTER: Köszönöm Szabó Imre államtitkár úrnak a konstruktív és az ország egész nyilvánosságának szóló válaszát. A választ elfogadom. ELNÖK: Köszönöm. Kérdem a tisztelt országgyűlést, egyetért-e a miniszteri válasszal? Aki igen, kérem kézfelemeléssel szavazzon erről. (Megtörténik ) Szemmel látható többség. Ki van a miniszteri válasz elfogadása ellen? Ki tartózkodott a szavazástól? A miniszteri választ az interpelláló képviselő és az országgyűlés két ellen- és egy tartózkodó szavazattal tudomásul vette. Szünet következik. Munkánkat 15 órakor folytatjuk. {Szünet: 14.44 - 15.02 - Elnök: dr. Szűrös Mátyás) ELNÖK: Kedves Képviselőtársaim, folytatjuk a munkát. Ritkulnak soraink. Ez lassanként ügyrendi kérdéssé válhat. Kérem szépen, Kiss Imre képviselőtársunk interpellál a közlekedési, hírközlési és építésügyi miniszterhez a mezőkeresztes-mezőnyárádi vasútállomás utasváró épülete és magasított peronja megépítése tárgyában. Kiss Imre képviselőtársunkat illeti a szó. KISS IMRE: Tisztelt Miniszter elvtárs! BorsodAbaúj-Zemplén megyében a mezőkeresztes-mezőnyárádi vasútállomás forgalmi szolgálati épülete közel húsz éve megépült. De hozzá utasváró nem. A régit lebontották. Ezen vasútállomásra nyolc községből járnak a dolgozók. Havonként az átlagos utasforgalom mintegy 24 ezer fő. Ezek az utasok hosszú évek óta egy felvonulási barakképületben várakoznak, mely épület külső megjelenése, belső kulturáltsága, esztétikája enyhén szólva kritikán aluli. Az épület falai vastagon megrepedezve, minden oldalról megtámasztva életveszélyessé vált. Egy kulturált utasváró megépítését közel húsz éve szorgalmazzák a választópolgárok, melynek elmaradása az utóbbi években igen élesen vetődik fel a MÁV vezetése, a közlekedési tárca, s nem utolsósorban az országgyűlési képviselő felé. A fenti ügyben 1980 június óta többször fordultam a MÁV Vezérigazgatóságához és a MÁV miskolci igazgatóságához, s nem utolsósorban a közlekedési miniszter elvtárshoz. Urban elvtárs, akkori közlekedési miniszter írásban közölte 1985. november 25-én, hogy a fenti utasváró új épületet a vasút a VII. ötéves tervben megépíti. Ezen konkrét Ígéret alapján megnyugodva, de minden évben érdeklődtem az utasváró építése felől a MÁV miskolci igazgatóságán, Hernádi elvtársnál és október 6-án az országgyűlés szünetében Urbán elvtárstól. 1988, tehát a múlt év december első napjaiban újból felkerestem a MÁV miskolci igazgatóságot, ahol a műszaki igazgató-helyettes arról tájékoztatott, hogy nem lesz váróterem, mert a fejlesztési alapjuk elfogyott. Egy ideiglenes utasváró megoldásán gondolkodnak. Tisztelt Miniszter Elvtárs! A mezőkeresztes-mezőnyárádi vasútállomáson át közlekedő utasok az elmúlt húsz év alatt is ideiglenes jelleggel töltötték kényszerű várakozásukat az állati istállóhoz sem hasonlítható váróhelyiségben, most újból ideiglenes megoldást akar a MÁV választani, mellyel választópolgáraimmal együtt nem értünk egyet. A másik dolog, amit szeretnék megemlíteni, hogy további súlyos gond ezen a vasútállomáson az úgynevezett magasított peron hiánya. Az időskorúak, betegek, testi fogyatékosok, kisgyermekkel utazók számára igen megnehezíti a vonatra való fel- és leszállást. Az elmondottakra tekintettel kérdezem miniszter elvtársat, mit kíván tenni és mikor a mezőkeresztes-mezőnyárádi vasútállomás utasváró épületek végleges és kulturált, emberi várakozásra is alkalmas, valamint a magasított peron megépítése ügyében. Kedvező válaszát tisztelettel várom. Köszönöm szépen. ELNÖK: Az interpellációra Derzsi András miniszter válaszol. DERZSI ANDRÁS: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Kiss Imre képviselő! Az interpellációban jelzett helyzet valóban fennáll, sajnos nemcsak a mezőkeresztes-mezőnyárádi vasútállomáson. A MÁV vonalhálózatán jelenleg közel száz olyan fővonali állomás van, ahol az utasforgalmi épületek állapota nem felel meg a korszerű követelményeknek. Terjes körű kiépítésükhöz közel 10 milliárd forintra lenne szükség. A fejlesztési eszközök csak a legszükségesebb, a vasút biztonságos közlekedését célzó munkák elvégzését teszik lehetővé. Az interpellációban jelzett probléma megoldása érdekében a MÁV mintegy 4 millió forintos költséggel egy 240 négyzetméteres, központi fűtéssel és pénztárhelyiséggel ellátott utasvárót állít fel, egyidejűleg létrehoz egy 10-15 centiméter magas aszfaltburkolattal ellátott emelt peront az utasbiztonság és a kényelem fokozására. A munkák körülbelül június 30-ig elkészülnek. Kérem, hogy a válaszomat elfogadni szíveskedjenek. (Taps.) ELNÖK: Kérdem Kiss Imre képviselőtársunkat, egyetért-e a válasszal, elfogadja-e? KISS IMRE: Megköszönve a választ, elfogadom. ELNÖK: Ezek után kérdem az országgyűlést, hogy a miniszter válaszát elfogadja-e? Aki igen, kérem kézfelemeléssel szavazzon. Ez látható többség. Kérem, ki van ellene? Ki tartózkodott? Megállapítom, hogy egyhangúlag elfogadta az országgyűlés a miniszter válaszát. Várhegyiné Viski Ildikó képviselőtársunk interpellál ugyancsak a közlekedési, hírközlési és építésügyi miniszterhez és az Országos Árhivatal elnökéhez a győri helyi autóbuszközlekedési díjak egységesítése tárgyában.
