Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-44

3627 Az Országgyűlés 44. ülése, 1989. március 23-án, csütörtökön 3628 tek. Esetünkben a sikeres rendezés nemcsak a turisták millióinak tár széles kaput, de idecsábítja a működő tőkét, a korszerű technikát és igényességet, szükségszerűen felgyorsíthatja az infrastruktúra fejlesztését, elősegíti a világpiaci nyitottság megteremtésének programját, Európához való integrálódásunkat. A veszélyek, fenntartások között elsőként az ország teherbíró képességét említik a kételkedők, van-e elég pénzünk, miből fedezzük a kiadásokat, az esetleges ráfizetést, nem vagyunk-e máris késésben, elég-e a hátralevő idő, nem jelent-e behozhatatlan hátrányt Ausztriával szemben a fejletlenebb infrastruktúra, az idegenforgalmi kultúrában mutatkozó elmaradásunk? Arányban lesz-e az eredmény az erőfeszítéssel, az áldozatokkal? Arányosan részesedünk-e a hozamból? A fenntartások az eddig kapott tájékoztatásokat figyelembe véve nem minden alap nélküliek. Ezekre a kérdésekre újra és újra választ kell adni, folyamatosan kell érvemi, meggyőzni a bizonytalanokat, nem elhallgatva a nyugati hatásokat, átmeneti hátrányokat, várható terheket. A nyílt, őszinte beszéd teheti nyilvánvalóvá a fejlesztésben csak közvetve résztvevő térségek lakossága számára a világkiállításban rejlő húzóerőt, és számukra is lehetséges hasznot. Személyes meggyőződésem, hogy ebben az esetben a reálisan várható siker arányban áll a kockázattal, tehát érdemes vállalkozni. Tisztelt Ház! A településfejlesztési és környezetvédelmi bizottság megtárgyalta a kormány tájékoztatóját, s a vita alapján az alábbi álláspontot fogalmazta meg: A bizottság támogatja a világkiállítás megrendezését, amely lehetőséget kínál az európai felzárkózáshoz, a gazdaság modernizálásához. Amennyiben a rendezés jogát megkapjuk, az előkészítés további munkálataihoz a bizottság illetékességét érintő kérdésekben az alábbiakra hívja fel a kormány figyelmét. 1. A világkiállítás megrendezését alapvetően üzleti vállalkozásként, a külföldi működő tőke széles körű bevonásával tartja megoldhatónak úgy, hogy ne növelje az ország külföldi adósságállományát, ne jelentsen a költségvetés számára további jelentős terheket. 2. A kiállítással összefüggő fejlesztések tovább növelik a nyugati és az északkeleti országrész közötti infrastrukturális különbségeket. Ezért az országos településfejlesztési koncepció átdolgozásánál, gyakorlati végrehajtásánál és a népgazdasági tervek jóváhagyásánál kiemelt figyelmet kell fordítani az aránytalanságok tompítására, mérséklésére még a kiállítás megrendezése előtt. Fontos szempont, hogy a rendezésben ne csak a főváros és Észak-Dunántúl, hanem további térségek, mindenekelőtt az agglomeráció is részt vegyen. Ezért már az előkészítési munkába be kell vonni az érintett megyék vezetőit is. A kiállítás konkrét helyének megválasztása elsősorban nem közlekedési és építészeti kérdés, hanem komplex városrendezési és fejlesztési döntés is. Ezért a helyszínt úgy kell megválasztani, hogy az igazodjon a főváros és az agglomeráció távlati fejlesztési szükségleteihez. így megnyugtató az előkészítő bizottság azon döntése,. mely szerint elfogadva a Magyar Építőművészek Szövetségének javaslatát, az építészeti tervpályázat kiírása nem egyetlen helyszínre vonatkozik majd, hanem az ajánlotton kívül bármely javaslat elfogadható lesz. Végül: a bizottság elfogadja, hogy a kiállítás alapgondolat a „hidak a jövőbe" elgondolás legyen. De szükségesnek tartja a tartalom mielőbbi konkrét kibontását, meghatározását, a részletek kidolgozását. Ezek nélkül részletekről, helyszínről nem megalapozott tárgyalni, dönteni. A tartalmi részletek megismerése ezen túlmenően magával hozhatja a hazai forrásokat, hazai vállalkozókat is. Tisztelt Ház! A fenti észrevételek kihangsúlyozása mellett a bizottság nevében is támogatom a kormány szándékát és a további előkészületek folytatását. Köszönöm a figyelmet. ELNÖK: Én is köszönöm. Mayer Bertalan képviselőtársunkat, a terv- és költségvetési bizottság felszólalóját illeti a szó. MAYER BERTALAN: Elnök úr, tisztelt Országgyűlés! Jóllehet a közvélemény érdeklődése, képviselőtársaink gondolata most a világkiállítás leendő megrendezése körül folyik, azonban nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy még néhány esztendő és tizenegy évszázadosnak mondhatja e világrészben magát a magyar, azon nemzet, amely a századok viharaival dacolva nemegyszer állott olyan örvények torkánál, amely nálunk sokkalta nagyobb népet és hazát is elnyelt. Nem méltó-e tehát, ha múltunkra vetett rövid pillantás mellett e jeles évfordulóra ennél érdemesebb emlékezést is tegyünk? Nem méltó-e kutatni újra történelmünket, múltját annak a földnek, melynek minden göröngyéhez emlékünk fűződik? Avagy nèm él-e minden gondolkodó ember szívében a vágy, hogy azon tájnak, melyben lakik, melyhez léte és érdekei kötik, annak múltját és jelenét jól ismerje? Vajon lemondhat-e egyetlen nemzet is arról, hogy történelmének kerek évfordulóiról ne méltóképpen emlékezzen meg? Lemondani lemondhat, de nem nemzetét erősíti, hanem megosztottságát növeli általa. Elődeink méltóképpen, erejüket összegyűjtve és megfeszítve, a nemzeti egység megerősödését szolgálva, a ma nemzedéke által is látható és megcsodálható módon emlékeztek ezeréves honfoglalásunkra. Alig pár év és államalapításának ezredik évfordulójára emlékezik a magyar. Újra alkotni hívja népét a haza, ki térhet ki előle? Mégis sok a tamáskodó, most nem szabad, szegények vagyunk, óvatos csitítás. Nem tudok szabadulni két gondolattól, amelyben az öszszehasonlítás is benne van. Egy: A millenneumhoz hasonlóan, tudunk-e méltót és maradandót alkotni, s így emlékezni honfoglalásunkra, s közel ezeréves államalapításunkra? Vajon jobb gazdasági helyzetben alkottak-e akkor, kedvezőbb közhangulat uralkodott-e, amikor nemzeti összefogással tették fővárossá, európai fővárossá Budapestet elődeink? Hiszem, hogy az első kérdésre tudunk egyértelműen igennel felelni. A második kérdésre a múlt elemzése mellett csak a