Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-34

2863 Az Országgyűlés 34. ülése, 1988. december 20-án, kedden 2864 sekkel, kevesebb munkaerővel kalkulál. A munkáltatók egyre kevesebb kezdő szakmunkásra számítanak a munkahelyeken. Csökken az iskola felé benyújtott vállalati, szövetkezeti képzési igény az egyes szakmákban. A képzés jelenleg alapvetően, mivel a foglalkoztatók által rögzített számszerű kereteken nyugszik, nagyon valószínű, hogy a kisebb keretszámok miatt a gyengébb tudású vagy szerényebb képességű réteg kívülmarad a képzésen, — a továbbtanulás törvényi garanciái ellenére. A szám ma még nehezen becsülhető, de úgy érzem, nem jelentéktelen. E körülmény pedig minden bizonnyal fokozná társadalmunk amúgysem jelentéktelen szociális terheit. Felmerülhet ugyanis a kérdés, ki fog gondoskodni a tankötelezettek — ezen 15-16 évesek nem kis létszámú csoportjáról? Milyen jövő áll előttük képzettség nélkül? Hogyan viselik el a családok otthon a szakma nélküli, dologtalan fiatalokat? A középfokú oktatás hatásánál, a pénzügyi feltételek megteremtésénél koncepcionálisan kellett volna foglalkozni ezekkel, az idő múlásával egyre szorítóbb kérdésekkel. Sürgősen oldani kellene tehát a szakmunkásképzés beiskolázási konstrukcióját, hogy a tanulással kapcsolatos állampolgári jog valóban garantálható legyen. Demokratizálni kellene a szakmunkásképzés beiskolázását. A középfokú szakképzés a már elmondott, és a mennyiségi oldalt érintő kérdőjelei után legyen szabad szólnom a minőségi mutatók várható alakulásáról is. Mindenekelőtt arról az örvendetes tényről, hogy a Tervgazdasági Bizottság a közelmúltban fogadta el a Művelődésügyi Minisztérium tervezetét „A középfokú szakképzés korszerűsítésének gazdasági és társadalmi feladatai és feltételei" címmel. Az elképzelés szélesen kívánja megalapozni a szakmai tudást a jövő iskolájában, és a széttagolt szakmai képzést integrálva a várható igényeknek megfelelően teszi a szaktudást átvállalhat óvá, konvertálhatóvá. A koncepció megítélésem szerint képes jól szolgálni az ezredforduló szakembereivel szemben támasztott magas szintű igényeket. Ezen elképzelés a szakmai-gyakorlati képzés befejezését, a speciális képességek kialakítását vállalati szférába helyezi. Megteremtéséhez pedig létrehozza a szakképzési alapot. A munkáltató által befizetett összeg, a mintegy 4.5 milliárd forint képes lesz jól szolgálni a vállalati kebelben működő igényeket és a vállalatoknak is hasznot hozó korszerű gyakorlatokat. Az alap remélhetően megteremti a vállalati érdekeltséget a szakképzésben. Hiányérzetem van azonban a jövőbe mutató jó elképzelés iskolai realizálásának dolgában. Nem található a költségvetésben annak megalapozására utaló elképzelés, anyagi fedezet. Az elméleti oktatásban kialakult helyzet pedig rendkívül sürgető. Késésben vagyunk a koncepcióhoz kapcsolódó szakmai struktúraváltással, pedig régóta beszélünk róla. Gyorsítani kellene a tanügyi dokumentumok kidolgozását. Az egyes munkák vontatottságára jellemzően utal az a példa, hogy a fényező-mázoló hároméves képzési idejű szakmában ma még azok a szakmai könyvek vannak érvényben, amelyek az 1980-ban megszűnt, a még kétéves képzési idő esetén voltak e területen szükségesek. Az iskolák minőségi munkáját segítené, ha az oktatás csökkent létszámú háttérintézményeit gyorsabban integrálnák a közoktatás közös feladatainak megoldásába. A videorendszerek elterjedésével nagy az igény a korszerű oktatófilmekre. Az ebben rejlő lehetőségek igen nagyok, ma a közoktatásban, a szakmai oktatásban. Egy átfogó, jól működő rendszer kiépítése vált szükségessé az iskolák ellátására. Ma még csak szórványos kezdeményezéssel lehet találkozni. Meggyőződésem, hogy e területen is az iskolák alkotó pedagógusainak bevonásával, jó központi koordinációval sokat lehetne tenni, takarékosan bánva szűkös pénzügyi eszközeinkkel. Végezetül a szakmai oktatás minőségének javulását várjuk a Művelődésügyi Minisztérium és az ágazati minisztériumok a képzés területén történő, a korábbinál gyorsabb és hatékonyabb együttműködésétől mind elvben, mind pedig az anyagi feltételek előteremtésében. Tisztelt Képviselőtársak! Az elmondottak alapján azt gondolom, érthető, hogy az előterjesztett költségvetést komoly fenntartással fogadom. Fenntartásaimat még az a 200 millió forint sem enyhíti, amelyet a minisztérium a közoktatási program finanszírozására pályázati elv alapján biztosít azért, mert ez összeg döntő része az általam említettektől eltérő célokat szolgál. Kérem az előterjesztőt az oktatási rovat felülvizsgálatára és a területre szánt összeg megnövelésére. Amennyiben ez a költségvetés újbóli átdolgozását igényelné, így már az nem volna végrehajtható, és bizonyos belső átcsoportosítás sem lehetséges, biztosítsa a kormány a szükséges, de konkrét összeget a költségvetési tartalék terhére. Ennek elmaradása esetén az 1989. évi költségvetést nem tudom támogatni. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) i ELNÖK: Dr. Csontos Józsefné Borsod-AbaújZempléni képviselőtársunké a szó. DR. CSONTOS JÁNOSNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! ,,A magyar nemzet jövőjét tisztán kultúra kérdésnek tartom, ennélfogva a nevelési ügyet, a közoktatási, közművelődési ügyet a nemzet legfontosabb ügyének tekintem. Mindent, mit ez ügy előmozdítására tehet, úgy tekintek, mint legfontosabb teendőt, melyet elmulasztva a nemzet jövőjét kockáztatom." Eötvös József első közoktatási miniszterünk nem valószínű, hogy kormánya költségvetéséhez kívánt hozzászólni ezekkel a gondolatokkal. Meggyőződését azonban sajátoménak, intelmét ma is időszerűnek tartom. Nemcsak szakmai kötelességből érzem feljogosítva magam, hogy véleményt mondjak költségvetésünkről az oktatásügy szemszögéből nézve, hanem erkölcsi megerősítést is nyertem pedagógusok, szülők, diákok hozzám intézett leveléből. Ma már világosan látjuk, hogy hibás, dogmatikus ideológiai felfogásra visszavezethető téves politikai döntések, s ezek nyomán pragmatista gazdasági intéz-