Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-34

2845 Az Országgyűlés 34. ülése, 1988. december 20-án, kedden 2846 okozza. Az idegenforgalmi bevételeket minél előbb el kell különíteni a fejkvótától, mert pl. a határmenti városok lakói, akiket az idegenforgalom terhel, nem kapják meg pluszban azokat a visszatérítéseket, amelyekkel ők az idegenforgalomból részt vállalnak. Konkrét javaslatom az idegenforgalmi bevételekkel, tehát az IFA-alappal kapcsolatban az, hogy a többletbevétel, amelyet a gazdasági szabályozókon keresztül megteremtettünk, ne kerüljön újra-elosztásra, — az kerüljön vissza az idegenforgalom fejlesztésébe. A többi idegenforgalmi szakember nevében is ígérhetem, hogy a költségvetés támogatása nélkül lehetséges lesz így az idegenforgalom fejlesztése és újratermelése. Ezzel kapcsolatban most már tényleg csak egy konkrét javaslatom lenne. Az idegenforgalom állami irányításának vidéki szervei az Intéző Bizottságok. Sok jót, sok rosszat hallottunk róluk, de azért azokat az eredményeket mégsem vitathatjuk, amelyeket harmincéves fennállásuk során elértek. Ezek az Intéző Bizottságok ma gyakorlatilag csak olyanok, amelyeken átfolyik az állami költségvetési támogatás. Ha lehetőségük lenne azokkal a pénzekkel gazdálkodni, amelyek az idegenforgalomból származnak, — hangsúlyozom: az idegenforgalomból és nem az adófizetők pénzéből! — részt vehetnének vállalkozásokban, közös vállalatokban, akkor ők hajlandók és képesek arra, hogy megtermeljék nem csak önfenntartásuk pénzeit, hanem az idegenforgalomba visszaáramoltatva az egyetlen lehetőséget adnák arra, az idegenforgalom infrastrukturálisan fejlődjön. Ez a lakosságra is nagyon pozitív hatással volna. Még egyszer megismételve kérésemet, hogy a tisztelt Országgyűlés alkosson törvényt az idegenforgalomról, megköszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Képviselőtársaim! Javaslom, tartsunk egyórás ebédszünetet. Tanácskozásunkat 3 óra előtt 10 perccel folytatjuk. {Szünet: 13.56-14.50 - Elnök: Horváth Lajos.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk munkánkat. Szólásra következik Tóth László Csongrád megyei képviselőtársunk. TÓTH LÁSZLÓ: Tisztelt Ház! Elnökünk reggel a biológia törvényeire hivatkozott, a biológia törvényeit tiszteletben kell tartsam, azokkal konkurálni Don Quijote-i harc lenne részemről. Most komolyra fordítva a szót, az 1989-es évre szóló költségvetési tervezetek vitájához két témakörben kívánok kapcsolódni, választóim véleményét tolmácsolni. Az egyik a mezőgazdaság, a másik a magyar felsőoktatás. Csongrád megyében mind a két ágazat meghatározó súllyal van jelen, ezért a sajátos megyei gondokon túl általános érvényű tapasztalatok és következtetések is levonhatók. Békési László pénzügyminiszter-helyettestől hallottam a következő mondatot az egyik bizottsági ülésen. „Ez a költségvetés krízismenedzselésre alkalmas költségvetés" — mondotta. Véleményem szerint is az, mert az egyik oldalon a társadalom türelmét veszítve követeli a klasszikus költségvetési területek: egészségügy, oktatás, nevelés, kultúra, tudomány pozícióinak javítását. A másik oldalon pedig ott van egy hibás gazdaságpolitika összes öröksége, ami a beszűkült mozgástérben megnehezíti a távlatos gondolkodást, még inkább a távlatos cselekvést. Maximális kompromiszszumkészség és politikai realizmus kell ahhoz, hogy a maihoz hasonló kényszerhelyzetben is fel tudjuk ismerni, ki tudjuk választani a valóban elsődleges érdeket a sokféle megjelenő érdek közül. Dyen valódi érdeknek tartja megyénk egész agrártársadalma és magam is azt, hogy az ország gazdasági stabilizációjában az élelmiszergazdaságnak hosszú távon és tartósan kell viselnie azt a szerepet, amire alkalmasságát a hét szűk esztendő immár tíz éve alatt kellően bizonyította, az ország érdeke az, az egész érdeke az, hogy e szerep megítélésében ne tévesszünk arányt. El kell fogadnunk, hogy az agrárgazdaság jövedelemtermelése leginkább ki van téve a természeti tényezőknek, és a deformálódott agrárpiac hatásának. Az élelmiszergazdaság termelő-felhasználásának iparból eredő hányada jelentékeny inflációs árnyereséget tartalmazó árakon áramlik hozzánk. Agrártermékeink piaci eladási áraiban ugyanakkor az inflációs költségemelkedéseket nem tudjuk elismertetni. 'Az ország konvertibilis bevételekre való erős ráutaltságában a mezőgazdaság aktív devizaszerzőképességének fenn kell maradnia. Ehhez az import és piacliberalizáláson, a támogatások árasításán túlmenően, - alapvetően egyetértve ezekkel a lépésekkel —, mindenekelőtt az szükséges, hogy az agrártermelés jövedelmezősége ne csökkenjen, a nagyüzem pozíciója ne romoljon ott, ahol az erőforrások takarékos felhasználása, a termékszerkezet korszerűbbé tétele, a sokoldalú alkalmazkodás kényszere folytán a nyereség nem inflációs természetű, hanem nagyonis verejtékes munkanyereség. A mezőgazdasági termelés a világon mindenütt csak reá jellemző, úgymond elidegeníthetetlen sajátosságokkal rendelkezik. Ezeket a sajátosságokat még a legtökéletesebb verseny- és tevékenységsemlegességet érvényesítő gazdasági szabályozásnak is vissza kell tükröznie az ár-, az adó-, a támogatás- és a hitelpolitikában egyaránt. Tisztelt Országgyűlés! Mint vidéken élő és dolgozó képviselő meg kell, hogy mondjam, a lakásalapról szóló törvényjavaslat a költségvetési törvénytervezetnek sem az l-es, sem pedig a 3-as változatában nem felel meg a társadalmi igazságosság, s az arányos közteherviselés követelményének. Társadalmi fogadtatása azért rossz, mert mindenki tudja, hogy a lakásépítés, az önálló életkezdés szociálpolitikai és hitelezési gyakorlatában évtizedekig, a legutóbbi időkig hátrányban volt a vidék a várossal szemben. Tudjuk azt is, hogy az ország családiház vagyonának meghatározó része a nagyobb sajáterőre épülő teher-