Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.
Ülésnapok - 1985-38
3247 Az Országgyűlés 38. ülése, 1989. január 11-én, szerdán 3248 azonban a lelkiismeretem arra kényszerít, hogy erről nyíltan beszéljek. Először is rendszeres tájékoztatást kellene adni a menekültekre váró nehézségekről: lakásügyek és így tovább, beilleszkedési problémák tekintetében, hogy a menekülni szándékozók ne ringassák magukat illúziókban. Legyenek tisztában a rájuk váró nehézségekkel. Másodszor igen fontos lenne, hogy a tömegtájékoztatási eszközök — amennyire csak lehet — ellenőrzött híreket közöljenek a menekültekkel kapcsolatban, mert minden valótlan híradás — a mi megítélésünk szerint — nagy mértékben rontja hitelünket, és akadályozza ennek a nehéz és kényes kérdésnek a hatékony kezelését. Ezekkel a megjegyzésekkel támogatom a külügyi bizottság nevében is Bánffy György képviselőtársunk indítványát és kérem az ő javaslata elfogadását. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Alberthné képviselőtársunk kért szót. DR. ALBERTH BÉLÁNÉ: A felmerült javaslattal kapcsolatosan szükséges lenne a következő kérdést tisztázni, hogy külföldi állampolgár állami bérlakást kaphat-e Magyarországon, tudniillik a lakásokra vonatkozó jogszabályok, — úgy tudom mást mondanak ki. Nekünk is gondot okoz ez, a mi megyénkbe is nagyon sokan jönnek át, vagy jöttek át, szeretnének vásárolni lakást, méginkább bérlakást vásárolni vagy szeretnének bérlakást kapni. Tehát éppen ezért nagyon kérem, amennyiben döntünk ebben a kérdésben, akkor ezeket a jogszabályokat is szíveskedjenek megnézni. Köszönöm. ELNÖK: Horváth István belügyminiszter kér szót. DR. HORVÁTH ISTVÁN: Tisztelt Országgyűlés! Bár a javaslat minden részletét a kormányban dolgozó kollegáimmal nem ismertük, én azt mondhatom, ami ennek a lényegét illeti, hogy kollegáimmal együtt teljes a megértés és teljes az együttérzés, annak a javaslatnak, indítványnak a lényegével, amit Bánffy György képviselő, és Tóth Károly püspök úr képviselő pedig az országgyűlés külügyi bizottsága nevében tett. Gondolom, hogz itt nekem szükségtelen volna megtoldani azokat a szavakat, amik már elhangzottak ebben a teremben — nem egyszer —, hogy milyen szomorúsággal és keserűséggel is töltenek el bennünket azok a valós hírek, amelyek a hazánk határain kívül a Romániában élő magyarság sorsával kapcsolatosak. Az országgyűlésben lévő tisztelt képviselők tudják ugyanakkor azt is, hogy éppen az ottani magyarság helyzetével kapcsolatos, az utóbbi időben keletkezett tapasztalatok arra késztették a kormányt, és ezt az országgyűlés megerősítőleg tudomásul vette, hogy a kormány a maga felelősségére is, később pedig az országgyűlés felhatalmazásával és a rendelkezésére bocsátott anyagi eszközökkel is, olyan eljárásokat és módokat keressen, amelyek az ország határain belül, de a nemzetközi tevékenységünkben is a korábban alkalmazott módszerekhez képest sok új elemet tartalmaznak. Az indítványokban külön szó esett több olyan kérdésről, amely az ügy hazai, belföldi kezelését illeti. önök, tisztelt képviselőház, azt gondolom, tisztában vannak vele, hogy ez az üggyel foglalkozó szerveket készületlenül érte. Ennek ellenére azt mondhatom, hogy az állami szerveknek az eljárása olyan érzelemvilágot tükröző és olyan megoldást kereső, mint amire itt, a mostani indítványok is ösztönzést tartalmaznak. Meg kell, hogy mondjam, hogy nem személyes indulatok, nem pillanatnyi rögtönzések, hanem az ország által követett általános politikai magatartásnak megfelelő eljárásra törekedtek azok a szervek, amelyek ebben a kormány által létrehozott és a Magyarországra áttelepültek ügyeivel foglalkozó kormányközi bizottságban részt vesznek. Korántsem mondhatom azt, hogy ezek az eljárások és döntések eddig hibátlanok lettek volna. Ezért szükséges és helyes, hogy a képviselői és a bizottsági indítványnak megfelelően a kormány — ahogy az indítvány is elhangzott, az országgyűlés soron következő ülésén — adjon számot mindazokról a kérdésekről, amiről itt szó esett. Az áttelepülni kívánók kérelme, letelepedési kérelme engedélyezésével kapcsolatos elbírálás módjáról, a családegyesítések ügyéről, a menekülttábor létesítésének ügyéről, a nemzetközi menekültügyi egyezményhez való csatlakozás ügyéről, a kormányközi bizottság mellett, kormánybiztosnak a kijelöléséről, illetve a harmadik országba tovább utazások intézésének a gyakorlásáról. Én mégis itt most hadd kérjem azt a tisztelt országgyűléstől, minthogy a kormány foglalkozik valamennyi üggyel, hogy most ne hozzon határozatot, a menekültügyi egyezményhez való csatlakozásunk dolgáról, hadd vizsgálja meg ennek a körülményeit még a kormány a hátralévő néhány hét, vagy egy-két hónap időtartama alatt. Avagy pedig a bírói eljárás ügyében sem, mert ahogy itt elhangzott, vannak, nem csak a magyar—román viszonylatban pusztán, hanem magyar és más országok viszonylatában is olyan jogszabályok, amiket kívánatos pontosan és precízen áttekinteni, hogy vajon a nemzetközi kötelezettségekkel amelyekkel korábban, sok esztendővel ezelőtt vállaltunk, hogy hogyan lehet ezeket összeegyeztetni, illetve hogy azok figyelembevételével is hogyan lehet olyan megoldást találni, mint amit Bánffy György képviselő, illetve az országgyűlés külügyi bizottsága indítványozott. Ezért tehát nekem az a megjegyzésem, összefoglalóan, hogy az országgyűlés azzal fogadja el ezeket az indítványokat, szólítsa fel arra a kormányt, hogy ennek szellemében, a következő ülésen tegyen jelentést és tegyen — amiben szükség van még az országgyűlés határozati állásfoglalására, —javaslatot. (Taps.) ELNÖK: Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a külügyi bizottság javaslatát, az elhangzott kiegészítő javaslatokkal együtt, beleértve Horváth István belügyminiszter kérését is, elfogadja-e? Aki igen, kézfelemeléssel szavazzon. (Köszönöm.) Ki van ellene? Ki tartózkodott a szavazástól?
