Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-38

3227 Az Országgyűlés 38. ülése, 1989. január 11-én, szerdán 3228 a képviselőcsoportok helyének, szerepének rendezésében, munkamódszerbeli és működési feltételbeni rendezésében. Az első témát, az érdemi törvényhozó munkát illetően számomra teljesen elfogadhatatlan az a szabályozás és az a gyakorlat, amellyel a parlament állandó időzavarba, tárgyalási és döntéskényszerbe hozható. Naponta jelenik meg a sajtóban nyilatkozat arról, hogy a parlament mikor, milyen témában fog dönteni, küllönböző fórumokon erre illetékesek, illetéktelenek nyilatkoznak, mikor, milyen törvényt fogunk alkotni. Gyakran a képviselő a törvénytervezetet az újságból ismeri meg először, ha szerencséje van és megveszi azt a számot. Csak példaként említem, hogy az igazságügyminiszter-helyettes Békéscsabán egy fórumon bejelentette, hogy még ez évben az országgyűlés elé kerül az úgynevezett versenytörvény. Mondanom sem kell, hogy ez sem szerepel az országgyűlési elnökünk által összeállított munkaprogramban, ez csak egy a sok eset közül. Először felelőtlenségnek, úgybuzgalomnak, a parlamentünk iránti tiszteletlenségnek véltem ezeket a megnyilatkozásokat. Hozzászólásomra készülve meggyőződtem arról, hogy nem egészen erről van szó, hanem közös dolgaink jogi rendezetlenségéről. E kérdés rendezése már nem halasztható tovább. Kérem házszabályunkban rögzíteni, hogy a parlament előtt be kell jelenteni a törvényalkotó, vagy a törvénymódosító munka megkezdését, rövid indoklását: mi tette szükségessé, mi az alapvető célja, mikorra várható, hogy a parlament elé kerül, mely szervezet irányítja a munkát. Már 1986-ban az ügyrend módosításánál is igényként vetődött fel, hogy a parlament éves munkaprogramját az országgyűlés tárgyalja meg és határozza meg. A parlamentnek meg kell adni azt a jogot, hogy döntsön arról, hogy milyen témában mikor alkot törvényt, hogy rangosorolni tudjon a törvénytervezetek között. Kérem az országgyűlés elnökének feladatait meghatározó 17. §. B. pontjának módosítását és a házszabály kiegészítését azzal, hogy a parlament éves munkaprogramját az országgyűlés határozza meg, természetesen a Minisztertanács részére kellő rugalmasságot biztosítva. E kérdésben külön szavazást kérek. Egy-egy ülésszakra történő felkészülés körülményeinek és lehetőségeinek érzékeltetésére két példát szeretnék elmondani. Az egyik, hogy ennek a nem tisztázott, rohanó törvényalkotó folyamatnak ki mennyire részese, ki mennyire érzi magáénak az elfogadott törvényeinket. A személyi jövedelemadó-törvény elfogadása előtt és után, kis túlzással ugyan, de a fél ország Budapestre járt adótanfolyamra. Ennek köszönhetően a vonaton utazva ismerhettem meg a bruttósítás képletét, amikor még, mint képviselő nem is hallottam róla. És ott értettem meg, hogy ennek a kis elmés képletnek a segítségével a ma aktív dolgozók, különösebb vita nélkül, a leendő nyugdíjak után előre adóznak. A törvény elfogadása után én is részt vettem egy ilyen tanfolyamon, ahol az előadó az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal jelenleg is magas beosztású vezetője volt. A feltett kérdésekre, felvetett problémákra, tehetetlenségét jelezve széttárta karját és a választ mindig azzal kezdte, mit tehetünk, ilyen törvényt alkotott az országgyűlés. Eközben a legjobban kritizáló főkönyvelő mögöttem ülve ujjal mutogatott a jelenlévő képviselőkre, jelezve felelősségünket. Azt persze elfelejtette mondani, hogy ő - mármint a főkönyvelő -hivatalos delegáció tagjaként többször járt Finnországban, Svédországban, Ausztriában az ottani adórendszert tanulmányozni, és a döntés előtt egyszer sem kereste meg sem az általa megválasztott képviselőt, sem képviselőcsoportunkat javító javaslataival, vagy jó ötleteivel. Egy másik megjegyzés: egy-egy ülésszak előtti írásos előterjesztés mennyiségét és tartalmát tekintve felér egy államvizsga anyagával. Nem tudom reális és emberséges elvárás-e egy képviselővel szemben, hogy évente 5-10 alkalommal idézőjelben mondom, „államvizsgázzon", ezer oldalakat figyelmesen tanulmányozzon munka, család, valamint választókörzeti képviselői munkája mellett. Sürgetem tehát az érdemi felkészülés feltételeinek megteremtését. Törvényelőkészítő körökben egyre gyakrabban hallani azt a megfogalmazást, hogy keresztülvisszük a parlamenten ezt vagy azt a döntést. Itt, a parlament nyüt színe előtt tiltakozom az ellen, hogy bárki, vagy bármely szervezet a parlamentet átjáróháznak tekintse és sikernek könyvelje el azt, ha arra érdemtelen törvénytervezetet úgyszólván keresztülvisz és döntésre visz. Egymásrautaltságunk tudatában kölcsönös bizalomra van szükség és együttműködésre. A tisztelt Ház számomra a szó nemes értelmében tisztelt Ház, ahol érdemi munkával, a kormánnyal közösen, népünk ügyét szolgáló, tiszteletreméltó törvényeket kell alkotnunk. Tisztelt Országgyűlés! Jogállamiságunk alapismérveként fogalmazódik meg a központi hatalmi beavatkozás csökkentésének szándéka és a helyi önkrományzati rend kiszélesítése. Ez a megfogalmazás nem azonos a ma hallottakkal, de ez is hivatalos forrásból származik. Ennek szellemében kerestem a házszabályban a képviselő csoportokra vonatkozó paragrafust. Megdöbbenve láttam, hogy itt semmi változás nincs, az a korábbi ügyrend szószerinti átmásolása. Véleményem szerint ez így nem fogadható el. Meg kell fogalmazni a képviselőcsoportok szerepét, kötelességét, jogait a helyi önkormányzatban. Ott helyben, elérhető közelségben kell biztosítani a működéshez szükséges szakértői, szakmai feltételeket és a szükséges technikai eszközöket. Igaz többen, minisztériumok és egyéb szervezetek telefonszámukat és személyes találkozást ajánlottak fel Budapesten, amit itt szeretnék megköszönni. Hisz ez is előrelépés a korábbiakhoz képest. De kérem, egy félórás budapesti megbeszélés fel és leutazással számunkra egy munkanapba kerül. Még akkor is, ha sikerül véletlenül egy kocsit