Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-38

3217 Az Országgyűlés 38. ülése, 1989. január 11-én, szerdán 3218 ponti műszaki fejlesztési alap vitájában, hogy bővítsük ki nevét és tevékenységét tudományos kutatási és műszaki fejlesztési bizottságra. A tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy a tudományos kutatás kérdései szorosan összefüggnek a műszaki fejlesztés problémáival. Ezek együttes kezelése feltétlenül indokolt. A műszaki fejlesztés kiemelkedő fontosságú az ország gazdasági fejlődése szempontjából, ami további indokul szolgál a bizottság létrehozására. A központi műszaki fejlesztési alapról elfogadott törvény kötelezi is a kormányt, hogy tájékoztatást adjon az alap felhasználásáról. Az érdemi vitát elősegítené, ha ennek ellenőrzése, értékelése egy erre a célra megválasztott bizottságban történne. Legfontosabb érvem azonban: az országgyűlés az éves költségvetésről és a különböző adókról szóló törvényeivel jelentősen befolyásolja a műszaki fejlesztést, annak feltételrendszerét. Legyen módja szakbizottságán keresztül az országgyűlésnek a törvényjavaslatokat abból a szempontból is megvizsgálni, hogy elfogadásuk hogyan befolyásolja a műszaki fejlesztés ügyét. Megítélésem szerint a tudós testületek is csak nyerhetnek egy ilyen megvitatáson, együttgondolkodáson. Tehát javaslatom az, hogy tudományos kutatási és műszaki fejlesztési bizottság; ennyiben kívánom módosítani a jelenlegi indítványt, amely tudománypolitikai bizottságról beszél. Megítélésem szerint az országgyűlés minden bizottsága valamilyen módon politikai kérdésekkel foglalkozik. Tisztelt Országgyűlés! Választópolgáraim, Budapest Lágymányos és Gellért-hegy lakói szerint az ügyrend legtöbbet bírált fejezetei a 26-ostól az 54-es §-ig terjedő rész, az országgyűlés tanácskozási rendje. Ebből, illetve ennek hibás alkalmazásából eddig inkább vitás ügyek keletkeztek, mintsem a rend látszata. A szavazáson nem segítene — megítélésünk szerint —, ha a hagyományokat felújítva csengetés hívna minket vissza a szavazásra, az sem, ha elnökünk a szavazás előtt, annak elrendelése előtt a rendjét ismertetné. Erre utalt már Kovács Mátyás képviselőtársam is; de az sem váltana ki a szavazás eredményét befolyásoló lépést, hogyha közölné a jelenlévők számát, ahogy tegnap is, az alkotmánymódosítás vitájában ez hasznos lett volna. Hiszen ennek következménye volt az, hogy a végén rájöttünk, hogy 40 képviselő hiányzik. Ezek apróságok. Ujabb számolási erőpróbákat jelentenek csak, és végülis nem befolyásolják magának a szavazásnak az eredményét, de befolyásolják a közvélemény, választópolgáraink hangulatát. Ha balul sikerül egy szavazás, joggal magyarázhatjuk az állampolgároknak, választópolgároknak, utólag már nehezen hiszik el. Erre a hálátlan, magyarázkodó szerepre, de ma már a közvélemény által egyre inkább igényelt feladatra tartom én is szükségesnek szóvivő kijelölését. Javaslom, hogy az országgyűlés is állítson tehát erre a posztra egy olyan szakembert, aki el tudja mondani, ismertetni tudja a különböző hangulati elemeket is, de mind a mellett szakszerű magyarázatot ad gyorsan, hitelesen és naprakészen. Eloszlathatja a közvélemény kételyeit és megerősíthetné a sokszor a televízióban is látottakat. Legyen ez az 54. §-nak egy (2) bekezdése, rögzítse azt, hogy a szóvivő és a sajtóiroda tartozzon az országgyűléshez, annak elnökéhez. Kapjon meghívót minden rendezvényére. A kormány, a párt, a szakszervezetek mellett tehát legyen a mi országgyűlésünknek is szóvivője. Vegyen részt az érdemi megvitatásokon. Tisztelt Ház! Az alkotmánymódosítás tegnapi vitájában a szavazatok összeszámlálása után kiderült, hogy több képviselőtársunk hiányzik. Egyik módosító indítvány szavazásánál nem sikerült a kétharmados többséget elérnünk. Javasolom, hogy ilyen horderejű kérdésben, mint az alkotmány módosítása, név szerint szavazzunk. Akár az erre a célra felfektetett íveken is aláírással, egy régi hagyományt felújítva. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Árvái Lászlóné Heves megyei képviselőtársunk. ÁRVAI LÁSZLÓNÉ: Tisztelt Országgyűlés! A decemberi ülésszak során én se kívántam még hozzászólni az ügyrendhez, de azóta karácsony volt, egy ünnep, amely jellegénél fogva a családot helyezi a középpontba. Ekkor érett meg bennem az a gondolat, hogy a házszabályunk újraigazítása során a megalakítandó családvédelmi bizottságról néhány gondolatot mondjak el önöknek. Vajon ez egy lesz csupán a 16 bizottság közül, amely nevében jelez ugyan egyfajta figyelmet e fontos területnek, vagy létrejötte által a meghozandó törvények valóban tükrözni fogják a családvédelmet? Nem költői e kérdés, tisztelt Képviselőtársak! Mondjuk inkább felszólításnak. Tükröznie kell törvényeinknek a társadalom alapsejtjének óvását, támogatását. Azt, hogy erre szükség van, bizonyítja a tény, hogy az országgyűlés életrehívja ezt a bizottságot. Talán igazolásul mindazokkal szemben, akik eddig joggal hiányolták munkánkból az értékvédő szemléletet, úgy érezzük, a bizottság munkája által rangot kaphat ez a kis közösség, mely nélkül társadalmunk sem létezhetne. Választóink már eddig is szorgosan gyűjtötték azokat a jogszabályokat, — s tették elébünk alkalmasint —, amelyek vagy figyelmen kívül hagyták a család érdekvédelmét, vagy pedig egy ingatag intézmény további felbomlásához nyújtottak lehetőséget. Példaként említek ilyen eseteket. Hasonló volt a tulajdonszerzés korlátozása és az örökbefogadás nehezítése, utóbb pedig az egyedül nevelő kétgyermekeseknek nyújtott adókedvezmény, figyelmen kívül hagyva a családban nevelt két gyermeket megillető jogot. Ugyancsak az adótörvényben talárjuk: az ÁFA-visszatérítés mértékét a lakás méretéhez kötötte a szabályozás, függetlenül a lakásban élő család létszámától, nehezítve az utóbbi megkötéssel azt a lehetőséget, hogy többgyermekes, vagy több generációs család lakhasson együtt. Sorolhatnám tovább azokat a hátrányos rendelkezéseket, melyek a csa-