Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-38

3205 Az Országgyűlés 38. ülése, 1989. január 11-én, szerdán 3206 egyik párttagról bizton tudom; és majdhogy nem számon kérték, hogy mit írt ő alá, és miért írta alá, miért csatlakozott ehhez az indítványhoz. Egy pártonkívüli képviselőtársunkat pedig a népfront hívott be, azzal, hogy ők olyan sokat tettek azért, hogy őt képviselővé válasszák, igen hálátlan dolog, hogy ő így viselkedik, hogy egy indítványhoz csatlakozik, vagy részt vesz abban. Végül még hadd szóljak egy dologról. Az iroda tevékenysége több összefüggésben már az általam mondottakban szóba került. Én nagyon szeretném, ha eldöntené a Tisztelt Ház, az elnökünk, hogy az iroda és annak tisztviselői, mely intézmény szolgálatában állnak. Én eddig a három és fél év alatt nem éreztem, hogy a mi testületünket szolgálnák. Egyszer már az is megfogalmazódott bennem, talán nem ártana megkérni az iroda vezetőjét is, döntse el, hogy a pártközponthoz tartozik, a kormányhoz tartozik, vagy a parlamenthez. Ha nem a parlament munkáját segíti, akkor igazoljon át más testülethez. Ez lenne talán a tisztességes megoldás. Úgy gondolom, és hadd erősítem meg Bödőné Rózsa Edit javaslatát, amit a bizottsági ülésen — a jogi bizottság ülésén — felvetett, hogy az Országgyűlési Iroda szervezetét, munkáját felül kell vizsgálnia a parlamentnek záros határidőn belül. — Ha jól emlékszem, Bödőné Rózsa Edit az első félévet javasolta —, hogy valóban hozzá lehessen igazítani ezekhez a megnövekedett feladatokhoz, és valóban eldöntessék végre, hogy a parlament szolgálatában állnak ezek a tisztségviselők, és nem más szervek, intézmények szolgálatában. Ezzel összefüggésben még egyetlen dolgot szeretnék mondani; nem kifejezetten ügyrendi kérdés, de meg kellene teremteni a parlamenti sajtót. Nem országgyűlési hírekre gondolok, amelyek bár tisztességes szándékú közleményekből és anyagokból állnak, de úgy érzem, hogy szakmailag meglehetősen balsikernek; egy olyan sajtót, amely időközönként megjelenik, heti, vagy kétheti rendszerességgel, és amely mindenkor pontos, hiteles és tisztességes tájékoztatást nyújt, szakmailag is korrekt módon a parlamenti munkáról. Végezetül egyetlen dolgot: az elnöki ténykedésről, az elnök funkcióiról, feladatköréről az ügyrend is szól. Én véletlenül sem szeretnék személyeskedni, tehát remélem, Stadinger elvtárs sem így tekinti majd, szeretnék ezen túllépni, és ennél általánosabban annyit mondani, hogy ez is egy új gyakorlatot igényel: meggyőződésem, hogy a magyar parlament elnökének, egyáltalán az elnöknek a feladatkörét mindenkor a tárgyilagosság, a semleges alapállás, az elfogulatlanság szemléletével kell ellátnia. Úgy érzem, hogy ebben azért még némi előrelépésre szükség lenne. Végezetül annyit: a házszabályok módosításával döntő többségében egyetértek, hiszen a bizottság tagjaként magam is részt vettem azok kimunkálásában. Mélységesen egyet tudok érteni, bár az is meggyőződésem, — Korom elvtárs is szólt erről —, hogy egy új helyzetben lehet, hogy félév múlva, egy év múlva tán újabb módosításra is sort kell majd keríteni, mert hiszen más helyzetben élünk majd akkor. Ám egy dolog tény, és nagyon hiszem, hogy ezek a kis mesék ezt erősítették, ezt igazolták: a legjobb ügyrend is, a legjobb házszabály is írott malaszt lesz, mindenkor, ha a Parlament mindennapi gyakorlata nem a demokrácia szellemében, és nem a demokrácia szabályai szerint zajlik. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.) ELNÖK: Dr. Südi Bertalan, Bács-Kiskun megyei képviselőtársunk következik felszólalásra. Dr. SÜDI BERTALAN: Kedves képviselőtársaim! Távol áll tőlem a tiborci szándék. Azt szeretném tehát, ha felszólalásomat nem panasznak, nem valamiféle sirámnak, vagy beolvasásnak tekintenék. Azzal a meggyőződéssel kértem szót, hogy a törvényhozó testület jövőbeni működési feltételeinek jobbítását célzó ügyrendi javaslatok megfontolt tárgyalása közben bizonyos, — ma már hihetetlennek tetsző — múltbéli kedvezőtlen tapasztalatokat sem fölösleges egymással megosztani. Észrevételeim nyilván elválaszthatatlanok az ügyrend normatíváitól. Sőt a további munkánk zökkenőmentes végzése szemszögéből tanulságosak lehetnek számunkra. Félreérthetetlenül jelzik, hogy az utóbbi választások óta eltelt idő sem volt mentes az olyan megoldásoktól, melyek szorgalmazói — a másképpen gondolkodás polgárjogának megszívlelése helyett biztonságos — rendbe igyekeztek igazítani a szabad és befolyásmentes véleményalkotást. A képviselők számottevő hányadát pedig arra döbbentették rá, hogy hatékony munkát várni tőlünk a képviselői jog- ; állás tiszteletbentartása, megbecsülése, a törvényhozás tagjainak egyenjogú partnerként való kezelése nélkül — tulajdonképpen fából vaskarika. Mivel e felszólalásom — tartalmánál fogva — meglehetősen szokatlan, külön is kérem képviselőtársaimat, levezető elnökünket, tiszteljenek meg figyelmükkel és érrdeklődésükkel. Akikre pedig kritikai utalásaim vonatkoznak, sértődés helyett legyen elegendő türelmük a hallottak megszívlelésére, szándékuk a szükséges változtatásra. Arról tájékoztatom az országgyűlést, hogy képviselői munkásságom idején több sajátságos intermezzo szereplője voltam, melyek bizonyos erők szokatlan munkálkodásával függtek össze, s amik jószerével a honatya törpeségét juttatták eszembe. Általuk kellett tapasztalnom leginkább, hogy az alkotmány és az ügyrend képviselőre vonatkozó írásos garanciái nem mindenben állták ki követ élmény szerűen a gyakorlattal való összevetés próbáját. Mire alapozom a megállapításomat? Alig telt el fél évnél több idő a képviselőválasztások után, valakik indítványára hatósági úton bevontak egy — máig tisztázatlan indokokkal kezdeményezett — büntetőeljárásba. A procedúra közel másfél esztendeig tartott, s végül a megvádolt személy fölmentésével végződött. Az eljárás folytatói eközben választóim egy