Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-38

3195 Az Országgyűlés 38. ülése, 1989. január 11-én, szerdán 3196 a plénumra. Egy-egy országgyűlési ciklus fél évtizede mai világunkban egyébként olyan hosszú idő, hogy közben szükségessé válhat egyes bizottságok létszámának változtatása, a követelményekhez jobban igazodva. A mentelmi és összeférhetetlenségi bizottság munkájával kapcsolatban elhangzott olyan javaslat — ezt a képviselő elvtársak írásban is ismerik —, hogy a házszabály tegyen kötelezővé a ciklus félidejében és a lejárat előtti időben egy tájékoztatást a plénum számára. Ezt az indítványt bizottságunk nem fogadta el, mert szerintünk ilyen előírás mechanikus és formális lenne, ha van téma, ha nincs. Ha a jelzett bizottság — mármint a mentelmi és összeférhetetlenségi bizottság — ezt különben meg akarja tenni, annak az égvilágon semmi akadálya nincsen, de kötelezővé tenni a parlament ügyrendjében, ezt nem támogatjuk. Egyébként ennek a bizottságnak a súlyát növelni javasoljuk azzal, hogy a mentelmi és összeférhetetlenségi ügyekben a házszabály kizárja az Elnöki Tanács helyettesítő jogkörének gyakorlását, tehát minden ügyben a plénumnak kell döntenie. 5. Sok észrevételt kaptunk a zárt ülés, a név szerinti szavazás, a szavazatok összeszámlálása, a határozatképesség kötelező megállapítása, az egyes javaslatok szavazásra bocsátásának témakörében. Ehhez nyilvánvalóan hozzájárultak a közelmúltban lezajlott parlamenti események is. Bizottságunk arra az álláspontra helyezkedett, hogy meg kell erősíteni azt a szabályt, amely szerint zárt ülést csak rendkívüli esetben tarthat az országgyűlés. Tehát megszigorítjuk azt a mai szabályt, hogy az elnök javaslatára bármikor lehessen zárt ülést tartani. Ez úgy módosul, hogy az elnök is csak a rendkívüli eset indokolásával kérheti zárt ülés tartását. Jelenleg az ügyrend azt írja elő, hogy zárt ülést kell tartani, ha azt az Elnöki Tanács, vagy a Minisztertanács indítványozza. Javaslatunk szerint ilyen indítvány a jövőben csak az államtitok védelme érdekében lesz lehetséges. Jelenleg 30 képviselő indítványozhatja zárt ülés tartását. Ezt a rendelkezést javasoljuk megváltoztatni úgy, hogy 50 képviselő írásbeli indítványára — ugyancsak a rendkívüli eset indokolásával — lehessen csak ilyen javaslatot a plénum elé terjeszteni. Képviselői javaslatokat elfogadva fontos új szabálynak tartjuk annak kimondását is, hogy nem lehet zárt ülést elrendelni a határozathozatal idejére, akárhányan javasolják is azt, ha a napirend tárgyalása nyilvános ülésen történik. A másik ügy a név szerinti szavazás. Jelenleg név szerinti szavazást bármely képviselő indítványozhat, de ha legalább 30 képviselő írásban javasolja, akkor el kell azt rendelni. Most azt javasoljuk, hogy a képviselők egyéni kezdeményezési lehetőségének megtartásával legalább 50 képviselő írásbeli indítványára kelljen kötelezően elrendelni a név szerinti szavazást. Szeretném hangsúlyozni, hogy az 50 fő megállapítását egyszerűen azért javasoljuk, mert - mint már említettem — a házszabály nem állapítaná meg a bizottságok létszámának felső határát, így nem lenne kívánatos, hogy adott esetben egy-egy bizottság is kikényszeríthesse a név szerinti szavazást. Az igazsághoz tartozik, hogy az indítványra jogosultság létszámának felemelése ellen sok észrevétel hangzott el. Ezek szerint meg kellene maradni úgy a zárt ülés, mint a név szerinti szavazás esetében az eddigi 30 főnél. A döntést a testületre bízzuk ebben az ügyben is. A név szerinti szavazás esetére bizottságunk két, tehát A és B változatot tartalmazó javaslatot terjeszt elő. Sokan a B változatot támogatják, tehát azt, hogy elegendő legyen csak aláírással szavazni. A többség és bizottságunk is az A változat elfogadását javasolja, tehát azt, hogy a képviselők igen, nem, vagy tartózkodom nyilatkozattal, tehát nem pusztán aláírással szavazzanak. Ez a megoldás áll ugyanis összhangban a nyilvánosság követelményével. Korábban és most is sok vitát váltott ki az ügyrend azon 1986-ban történt megszorító rendelkezése, amely szerint ha valamely módosító javaslattal a kormány nem ért egyet, akkor előbb a Minisztertanács javaslatáról kell szavazni és ezt követően a módosításról. Ez még mai ülésünkön is így történt. Javasoljuk, hogy ezt változtassuk meg és térjünk vissza a korábbi eljárási rendhez, tehát ahhoz, hogy az országgyűlés először a módosító javaslatokról döntsön. A kormány tagjainak ugyanis a vita bármely szakaszában soron kívül is lehetősége van a felszólalásra, ezt az ügyrend tartalmazza így, az előterjesztés védelmére. Ha pedig ez a védelmezés nem meggyőző, azt a parlament a szavazásával minősíti. Ugyancsak javasoljuk a képviselői interpellációs jog mai megszorításának feloldását. Természetesen ez esetben is számítunk a képviselők megfontoltságára, arra, hogy a ténylegesen helyi ügyeket nem interpelláció útján igyekeznek megoldani. Figyelemre méltónak ítéljük meg azokat a megjegyzéseket, hogy a képviselők interpelláció címén ne tartsanak kis vagy nagy előadásokat. Ugyanez vonatkozik az interpelláltakra is. Tehát végül is mindannyiunkra vonatkozik ez a követelmény, anélkül, hogy a házszabályban az időtartamot akár három, akár öt percre korlátoznánk. Egyébként a házszabályokban az interpellálhatok körébe a parlament tegnapi döntése alapján most visszakerül a Legfelsőbb Bíróság elnöke. A pótlólag szétosztott kiegészítő írásbeli javaslataink között azt javasoljuk, hogy az országgyűlés ne hozzon feladatot megállapító határozatot a Legfelsőbb Bíróság elnökével, illetve beszámolójával kapcsolatban. Javaslataink a bírói függetlenség erősítésének szándékán alapulnak és az interpellálhatóság kérdése és e javaslat nem ugyanaz, tehát nem akarjuk más úton visszacsempészni az ügyrendbe, amit már az országgyűlés tegnap ebben az interpellálhatóság ügyében eldöntött. Elfogadtuk azt a javaslatot is, hogyha nincs jelen az interpelláló képviselő, az interpellációt ne visszavontnak, hanem elnapoltnak tekintsük. Az interpellációs jogkör kiterjesztése, kiszélesítése