Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-38

3191 Az Országgyűlés 38. ülése, 1989. január 11-én, szerdán 3192 viselői indítványnak az elfogadását, amely az országgyűlés által választandó állami tisztségviselők esetén előírja, hogy az illetékes állandó bizottság a személyi javaslat előterjesztése előtt hallgassa meg a jelöltet, jelölteket, véleményezze, álláspontját pedig ismertesse a plenáris ülésen is. Ezt a megoldást, általában is helyesnek tartjuk bevezetni, de a javaslatot éppen a legutóbbi ülésünkön történt miniszterválasztás körülményei alapozzák meg. Még valamit a hatályos alkotmány és a házszabályok kapcsolatáról. Sokan szóvá tették, hogy a most tárgyalt témát meg kellett volna előznie az új alkotmány elfogadásának. Valóban ez lett volna az igazi, a klasszikus megoldás. De ez a kívánalom ugyanígy felmerülhet és fel is merült éppen az imént tárgyalt egyesülési és gyülekezési jog, vagy a tárgyalandó választójogi törvény és egyéb törvények előkészítése során is. Mások viszont sürgették a házszabályok mielőbbi korszerűsítését, még annak tudatában is, hogy az új alkotmány elfogadása után annak rendelkezéseihez kell majd igazítani ügyrendünket is. Bizottságunk ez utóbbi alapon végezte el a Tisztelt Ház által adott feladatot. Meggyőződésünk, hogy előterjesztett javaslataink összhangban a hatályos alaptörvényünkkel, így is jelentősen elősegítik országgyűlésünk alkotó tevékenységének még teljesebb kibontakozását. Ezt azoknak a képviselőtársaimnak mondom, akik radikálisabb korszerűsítést vártak a házszabályokban. Tisztelt Országgyűlés! A továbbiakban — a beérkezett javaslatokra is figyelemmel — a lényeges, új rendelkezések indokolását terjesztem elő. 1. Az országgyűlés tisztikarának megválasztásánál a parlamenti demokrácia erősítése céljából javasoljuk jelölőbizottság létrehozását, amely a plenáris ülés elé terjeszti a személyi javaslatokat. Ez a megoldás vonatkozna az alakuló ülésre épp úgy, mint az időközben szükségessé váló személyi változásokra. Tehát a megválasztott jelölőbizottság az országgyűlési ciklus egész időtartama alatt működne. Megjegyzem, vannak, akik a jelölőbizottság választását formálisnak tartják, hivatkozva arra, hogy az országgyűlés tisztikara összetételének megállapítására meghatározó befolyása van a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának és a Hazafias Nééfront Országos Tanácsának. Ez természetesen igaz. Ha a világ bármelyik parlamentjét nézzük, a politikai pártok mindenütt kialakítják a maguk álláspontját fontos személyi kérdésekben is. így van ez nálunk is. Azon azonban már túlvagyunk — és ezt hangsúlyozom —, hogy a jelölőbizottság eleve valamiféle kötelező listát kapjon, amellyel ha egyetért, ha nem, elő kell terjesztenie. A politikai szervekkel és a képviselőkkel való konzultáció tehát természetes, de ez nem csorbíthatja a jelölőbizottság jogkörét, különösen pedig nem a választást ténylegesen megvalósító testületét, azaz az országgyűlését. A jelölőbizottságot tehát olyan szervezeti formának tekintjük, amely alkalmas a megfelelő konzultációkra, a képviselői vélemények összegyűjtésére és arra, hogy az ilyen módon kialakított javaslatait terjessze az országgyűlés elé. Vannak, akik javasolták a kötelező többes jelölés előírását a parlamenti tisztségviselők esetén. Ezt a javaslatot nem támogatjuk. Természetesen nem is zárjuk ki a többes jelölés lehetőségét — mint amire már volt is példa egyébként a közelmúltban is —, de annak kötelezővé tételét nem tartanánk helyesnek a házszabályokban. A többes jelölés gyakorlati lehetősége egyébként azon alapszik, hogy a házszabályok szerint az országgyűlés tisztségeire, illetve szerveibe bármelyik képviselő megválasztható. Új rendelkezés, hogy személyi kérdésekben, kivéve az állandó bizottságok tisztségviselőit és tagjait, kötelezővé tesszük a titkos szavazást. Úgy vélem, hogy egy ilyen megoldás indokait nem szükséges részletesen taglalni, mégis megemlítem, hogy amenynyiben a titkos szavazás eredményeként a jelölt, vagy jelöltek nem kapnák meg a megválasztáshoz szükséges többséget, úgy a dolog természeténél fogva, tehát külön ügyrendi előírás nélkül is addig ismétlődik a szavazás, amíg a választásokhoz szükséges többség létre nem jön, ideértve új jelölt, vagy jelöltek állítását is, a jelölésre jogosultak részéről. Túlzás nélkül állítom, hogy a jelölés és a választás új rendelkezései kedvező irányba befolyásolják politikai rendszerünk fejlődését, az országgyűlés szuverén hatalmának erősítését. Ez a megoldás ösztönzést adhat arra is, hogy az új alkotmány előkészítése során gondolkodjunk el az állami tisztségviselők jelölésére és választására vonatkozó kérdéseken, amelyeket minden bizonnyal új alapokra kell majd helyezni, anélkül, hogy az országgyűlés kormányzó parlament legyen. Itt mondom el a választásokkal összefüggésben, hogy megoszlanak a vélemények abban a tekintetben, hogy miként történjen az állandó bizottságok elnökeinek és titkárainak megválasztása. Közelebbről: tehát a plénum válassza-e e tisztségviselőket, vagy pedig a csoportok maguk jelöljék, illetve válasszák meg a két vezető tisztségviselőt. Bizottságunknak az a véleménye, hogy jobbnak látszik, ha a plénum választja meg e tisztségviselőket, a bizottságok és a bizottságok tisztségviselői súlyának, szerepének, munkája jelentőségének kiemelésével, együttesen. Az országgyűlés fontos testületeiről van szó, és egyébként ha valaki nem látja el megfelelően e tisztségét az országgyűlési bizottságok élén, akkor az erre vonatkozó szabályok szerint e funkciójukból bármikor visszahívhatók. Tisztelt Országgyűlés! Régi kívánalomnak teszünk eleget az ünnepélyes eskütétel bevezetésével. Először természetesen a képviselők teszik le az esküt, majd az országgyűlés által megválasztott tisztségviselők, még pedig az országgyűlés színe előtt. A képviselők ünnepélyes eskütételével kapcsolatosan elhangzott olyan javaslat, hogy az az évezredes államiságot jelképező koronázási ékszerek jelenlétében és esetleg a Legfelsőbb Bíróság elnöke előtt