Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.
Ülésnapok - 1985-37
3163 Az Országgyűlés 37. ülése, 1989. január 10-én, kedden 3164 húzhatók majdan, — de már ma sem — valamennyi egyesületre. A törvénytervezet vitájában és a személyes konzultációk alkalmával kételyeiknek már időben hangot adtak vezető egyházi személyiségek. A törvényben egyértelműen tisztázni kell az egyházak, valamint a vallási jellegű egyesületek ügyét is. Hiszen az egyházak belső életét, — ami természetes, — hittételek szabályozzák. Az egyházak aktív szervező részesei a mai magyar társadalomnak, azt hiszem, hogy e fölött nem kell vitát nyitni és nem kell ezt bizonyítani. És ebből logikusan következik, hogy a törvény betűje szerint nem lehet megítélni az egyházak keretein belül működő, létrejövő egyesületek működését. Ezt csak a törvény szellemében lehet. Ezek ugyanis olyan egyesületek, amelyektől nem várható el, hogy társadalmi jellegű közösségek legyenek, hiszen rájuk a vallási kodifikáció vonatkozik. így a törvény nehezen alkalmazható az egyházi jellegű egyesületekre, egyesülésekre. De említhetnénk más jellegű szervezeteket is, például az újjászerveződő cserkészetet, amely hagyományai alapján nem okvetlenül demokratikus belső tagozódású, s nem is okvetlenül önkormányzati elven működő mozgalom. Mindezzel csak azt akartam mondani, hogy a bürokratikus túlszabályozás, a ,,saját fejjel" való gondolkodás rendellenességeket szül. Egyszerűen arról van itt szó, hogy a törvényjavaslat szövegezői nem sokszínűségében, hanem valamiféle szocialistának vélt egységben fogták föl a társadalmat, s a törvényre akarnak bízni olyasmit, ami nem tartozik arra. Könnyen elkerülhették volna az efféle buktatót, ha abból az elvből indulnak ki, hogy az egyesülési törvény nem tartalmazhat a társadalmi szervezetek belső életére vonatkozó szabályokat. Hiszen az egyesülési jog a civil társadalom önszerveződési szabadságát jelenti. Ez a szabadság — értelemszerűen — az egyesületek belső életének és az arra vonatkozó szabályok megalkotásának a szabadságára is kiterjed. Biztos vagyok benne, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt nagyon kevés tagja venné jónéven, ha valahol valakik, kívülről, elő akarnák írni a párt belső életének szabályait. Szükséges elmondani, hogy 10 képviselőtársammal együtt a törvényjavaslatra módosító indítványt nyújtottunk be, szó volt itt már róla. Indítványunkban javasoltuk, a társadalmi véleményeket tiszteletben tartva, hogy a politikai pártra is e törvény rendelkezései legyenek irányt adók. Az alkotmány és törvényeink jelenleg nem tiltják a politikai pártok létrehozását. E törvény változatlan formában való elfogadásának, hatálybalépésének pillanatától pedig akadályoztatik az új pártok létrehozása, amely — én pedig ezt úgy vélem és úgy látom — ellenkezik a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányával, amely kötelező erejű szabályokat jelent az aláíró államok jogalkotása számára. Az Egyezségokmánytól való visszalépés, valamint a társadalmi viták tapasztalatainak figyelmen kívül hagyása éppen a politikai reform meghirdetése idején a társadalom újabb csalódásának forrása lenne. Nekem egyébként a többpártrendszer szükségessége nem kérdőjeles, mert csak ezáltal valósítható meg a hatalom teljes körű, mindenre kiterjedő ellenőrzése és korlátozása. Púja Frigyes képviselőtársam olyan módosító javaslatot terjesztett be, hogy a különböző pártok alapításának jogát most ne ismerjük el. E javaslat elutasítását kérem önöktől. Felszólalásommal is csupán egyetlen gondolatot kívántam kifejezni, azt, hogy a túlszabályozás, a részletekbe való belebonyolódás visszájára fordíthatja a törvényalkotás különben nemes elveit, amelyek éppen azt kívánják kidomborítani, hogy a törvény ne korlátozza, ne írja elő, hanem szavatolja az emberi szabadságot. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Benjámin Judit budapesti képviselőtársunkat illeti a szó. BENJÁMIN JUDIT: Tisztelt Képviselőtársaim! Soron kívül kértem szót, nem tudván azt, hogy mindazon érveim, amelyeket fel akartam hozni, a vita során el fognak hangzani. Éppen ezért igen rövidre fogom fogni a mondandómat. Azon „tízeknek" a tizenegyedike vagyok, akik a pártalapításra vonatkozó változtatást javasolták. Az összes érv, ami ezzel kapcsolatban felhozható, úgy hiszem, képviselőtársaimtól elhangzott. Tehát én akkor csak meg kívánom erősíteni, hogy magam is úgy tartom helyesnek, ha az egyesülési törvény az egyben a pártalapítási jogot korlátozás nélkül megengedi. Az összes indokláson kívül még egyetlen egyet, ami talán emlékezetem szerint nem hangzott el: én úgy tudom, hogy ma Magyarországon nem egy, hanem több párt működik. Én erről a sajtóból szereztem tudomást. Az a törvény, amelyet abban az időszakban ilyen módon hoztak vagy terveztek, az ma már, más politikai helyzetben hogyan állhatná meg a helyét? Kérem, hogy ezt a szempontot is vegyék figyelembe, mert ha ma föltesszük a kezünket, megszavazván ezt a törvényt így, akkor arra szavazunk, hogy megengedünk gyakorolni egy emberi jogot, de egyidejűleg, ugyanezzel a mozdulattal meg is tiltjuk. Ha tehát én most Önöknek bejelenteném itt, hogy pártot alapítottam — megtehetném. Ha azonban, miután megszavaztuk, hogy szabad pártot alapítani, utána már nem tehetném meg, mert ugyanazzal a mozfillattal az ellenkezőjét is megszavaztuk. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: Dr. Tóth Károly országos listán megválasztott képviselőtársunkat illeti a szó. DR. TÓTH KÁROLY: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársak! Kapcsolódom az előttem szóló dr. Czoma László képviselőtársunk mondanivalójához, legalábbis részben. Mert nekem problémám van, és úgy vélem, nemcsak nekem, hanem a többi egyházi hátterű képviselőnek is a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság jelentésével kapcsolatban. A 127-es számú jelentés 3. pontja javasolja az egyesülési törvényjavaslat 7. §-a 3. pontjának elhagyását, amely kimondja — idézem:
