Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-34

2823 Az Országgyűlés 34. ülése, 1988. december 20-án, kedden 2824 nem működne az első lakáshoz jutás külön preferenciája. 1989-ben a lakásra várók pénzügyi feltételeinek módosítását jelenti egyrészről, hogy emelkedik a szociálpolitikai kedvezmény összege, a kétgyermekescsaládoknál 150 000 forintról 200 000-re, a háromgyerekeseknél 400 000-ről 600 000-re és a többi gyermekek után 50 000-ről 100 000-re. Másrészről nő az igénybevehető hitel összege, harmadsorban pedig lakáshitel-törlesztési támogatás kerül bevezetésre. A támogatás a gyermektelen családoknál a kötelezően nyújtandó hitelek törlesztésének 30 százaléka, egy gyereknél 40 százaléka, kettőnél 70 százalék,három és több gyereknél- 80 százalék. A támogatás öt év után a felére csökken. Mindez nem a Lakásfinanszírozási Alapot, hanem a központi költségvetést 11,5 milliárd forinttal terheli, összességében a lakásárak és a lakáspolitikai intézkedések hatását együttesen vizsgálva az állapítható meg, hogy hatalmas és növekvő állami és vállalati tehervállalás mellett a kialakuló pénzügyi feltételek a lakáshoz jutó két-, de még inkább háromés többgyermekes családok helyzetét javítják. Az állami vagyon utáni részesedés indokát az adná, hogy a társasági formában működő vállalkozásoknak az adózott nyereségükből osztalékot és részesedést kell fizetniök az alapítóknak, csak az ezután fennmaradó nyereséget fordíthatják fejlesztésre. Az oly sokat hangoztatott szektorsemlegesség biztosításához tehát nem ártana a kondíciókat közelíteni a társaságok, az állami tulajdonnal gazdálkodó vállalatok és szövetkezetek között. Számításaink szerint az 1988. december 31-i állami vagyon a szövetkezeteknél, annak beruházási támogatása csökkentett része után 3,5 százalékot, de legfeljebb az adózott nyereség 40 százalékát, összegszerűen mintegy 22 milliárd forintot kellene a költségvetésbe befizetni. A második előterjesztett variáció szerint a vállalkozások 1989. évi eredményük után egyszeri, kiegészítő adót fizetnének. Ez kizárólag a jövő évre vonatkozna és számítások szerint 15 milliárd forint bevételt eredményezne a vállalkozási nyereségadót fizetők köréből az ott érvényesülő kedvezmények alkalmazásával. Az adó mértéke a nyereség 6 százaléka. Mentesülnek az adófizetés alól azok, ahol a külföldi részesedés aránya eléri az alapítói vagyon 20 százalékát, vagy az 5 millió forintot. Ami most már a változatokban lévő hangsúlyt illeti, az első változat alapvetően a költségvetés bevételeinek a növelésére épül, a másik két változat a támogatások, a kiadások további csökkentésével is számol. Egyik változat sem tökéletes, mindegyiknek van nemkívánatos hatása. Az első változat alapvetően az eddigi folyamatok továbbélését jelenti. Bátortalanabb támogatás-leépítési és igazgatási, védelmi, társadalmi szervi kiadáscsökkentésre tesz javaslatot, és inkább a vállalati jövedelemelvonást emeli a Lakásfinanszírozási Alap és az állami vagyon utáni részesedés bevezetésével. Hatására a jövedelemcentralizáció mintegy 7 százalékponttal 69 százalékra növekedne. Ennek a változatnak a politikai konfliktusvonzata a legkisebb, viszont a kibontakozás szempontjából ez a legkedvezőtlenebb megoldás. A második változat a nagyobb léptékű támogatásszigorítás miatt különösen rubelrelációban népszerűtlen, de törekvéseinkkel összhangban lévő intézkedést jelent. Sajnos, a többnyire infrastrukturális beruházások közel 3 milliárd forintos csökkentése a reformot keresztező intézkedés. A közvélemény támasztotta követelménynek felel meg, hogy e változatban közel 5 milliárd forinttal csökken a védelmi s egyéb fegyveres testületi támogatás, 0.7 milliárd forinttal a társadalmi szervek támogatása. Negyven százalékkal kevesebb tartalékost hívnak be, a felsőoktatási előfelvé teliseket egyáltalán nem, csökkentik a hadgyakorlatokat, korszerűsítik a minisztérium szervezetét. Egymilliárd forinttal csökkennek a központi és a megyei tanácsok apparátusának igazgatási költségei, kiadásai, ahol így a rendelkezésre álló források vásárlóereje további 10 százalékkal mérséklődik, miután az első változat sem biztosított fedezetet a béremelésekre, vagy a működési költségeknél jelentkező áremelkedésekre. Ugyanakkor az oktatási, a kulturális, a kutatási, az egészségügyi és a szociális területek védettsége fennmarad. Az egyéb költségvetési intézmények pénzügyi lehetőségei — a környezet- és természetvédelem, a vízgazdálkodás és az út-hídfenntartás kivételével — szintén 10 százalékkal, 1.7 milliárd forinttal csökkennek az első változathoz képest. De így sem biztosítható, hogy a hiány a kívánt szinten maradjon, ezért a szükséges költségvetési bevételt az 1989. évi eredményre kivetett egyszeri adó pótolná. A javaslatot a kormány részéről nem presztízsszempontok vezérelték. Ebben a változatban az 5 százalékpontos vállalkozási nyereségadó-kiesést támogatáscsökkentéssel ellensúlyozzuk. De a további lakossági jövedelemnövelő és költségvetési egyenlegjavító követelménynek már csak a pótadó felel meg. Ezzel együtt is a jövő évi jövedelemcentralizáció az ideihez képest 2 százalékponttal csökken. A harmadik változat az első kettő kombinációjából épül fel. Tartalmazza mindazt a támogatáscsökkentést, amely része a második változatnak, a vállalatok terhelését pedig a lakásfinanszírozási alaphozzájárulás jelentené. Ez a javaslat is jelzi, hogy a jövő évi költségvetés egyik legnagyobb feszültséget kiváltó tényezője a korábban felvett, alacsony kamatozású lakáshitelek kamattámogatása. Ugyanakkor ez a variáció is lehetőséget kínál a vállalatok első lakáshoz jutó fiatal házasainak 400 ezer forintos juttatásával. Ebben a változatban is 2 százalékponttal csökken a jövedelemcentralizáció. Tisztelt Képviselők! Expozémban csak a szükséges összefüggések erejéig érintettem az életszínvonalpolitika kérdéseit és a jövő évi szociálpolitikai intézkedéseket. Nem szóltam arról a nagy horderejű lépésről, amely az önök előtt lévő törvényjavaslat szerint a társadalombiztosításnak az állami költségvetésről szóló leválasztását