Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-37

3139 Az Országgyűlés 37. ülése, 1989. január 10-én, kedden 3140 tő kérdés eldöntésére és gyakorlati megvalósítására felkészüljön. Tisztában kell lennünk azzal, hogy jelenleg egy törvénytervezet társadalmi vitájának terméke fekszik előttünk, amely ebben a tartalomban összegződött. Jelentős párton kívüli politológiai műhelyek nézetét is tartalmazza a párttörvényre való utalás. Megfontolandó, a Parlament felvállalhatja-e, hogy lényeges ponton túlmenjen a társadalmi vita eddigi eredményein. Ezt figyelembe véve egy ilyen nagy horderejű kérdésben, nem lenne célszerű napok-hetek alatt dönteni. Mert miről is van szó? Nemcsak a pártok tértől és időtől való puszta létéről, hanem a törvényileg is garantált közjogi, pénzügyi, támogatási, regisztrálási és más, a működésükhöz elengedhetetlen feltételek megteremtéséről. A társadalmi vitára is időt hagyva politikailag megalapozott párttörvény készülhetne. Értjük azt az aggodalmat is, amely attól tart, hogy olyan törekvések érvényesülhetnek, miszerint a törvény kidolgozását elodázzák, netán elsikkasztanák. Pártunk határozottan ellenzi a köntörfalazást, kiáll az elvtelen időhúzás ellen. A Központi Bizottság decemberi ülésén a párt véleményeként megfogalmazta, hogy a párttörvény megalkotása igazodjon az alkotmány kidolgozásához. Mindezekből kiindulva, az aggodalmakat is ismerve, reálisnak látszik, hogy a párttörvény egy éven belül, akár az év végén a Parlament elé kerüljön. A létrejött különböző alternatív mozgalmak, társaságok döntő többségében hangsúlyozzák a többpárt létének szükségességét, de a jelenlegi helyzetben még nem kívánnak párttá alakulni. Ez az álláspontja ma valamennyi mértékadó alternatív társadalmi-politikai mozgalomnak. Nem túlzás ezért azt mondani, hogy a mai politikai helyzetre vonatkoztatva a pártalapítás tekintetében nincs érdemi véleményeltérés a párt és a mértékadó alternatív mozgalmak között. Másként fogalmazva, hetek alatt elkapkodva egyetlen jelentősebb politikai erő sem igényli a pártok megalakítását. örömmel üdvözöljük, hogy a mértékadó társadalmi-politikai mozgalmak, a pártalapítás kilátásait tekintve, nem a konfrontáció lehetőségeit keresik, hanem maguk is a megfelelő átmenetet biztosító szerves fejlődés hívei. Az eltúlzottan gyors előrerohanás igénye jó szándékai ellenére is eredeti törekvésével ellentétesen, akarata ellenére kiválthat olyan reakciósorozatot, amely éppen a közösen támogatni kívánt ügyet sodorja veszélybe, az értetlenségből vagy félelemből született ellenállás aktivizálná a szélsőségeket. Azok fellépése pedig azonnal felidézné a bármiféle visszarendeződés veszélyét és kiélezett hatalmi harcot táplálna. Az ilyesféle folyamatok pedig azon erőket veszélyeztetik elsősorban, akik a nemzeti összefogás keretében a reformok útján kívánják szolgálni a szocialista magyar haladást. Javaslom, alapos vita után megfontoltan elfogadva a kormány javaslatát, az Országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottságának jelentését, javaslatait és elismerve az aggódok, sürgetők jószándékát, szavazzuk meg a törvényjavaslatot, beleértve, megfogalmazva a párttörvénynek egy indokolatlan meghatározott határidőn belüli megalkotását. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK: Dr. Király Ferenc képviselőtársunk felszólalása következik, Szolnok megye 5. számú választókörzetéből. DR. KIRÁLY FERENC: Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő törvényjavaslat jelentőségét nehéz lenne túlbecsülni. Európai léptékű, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának szelleméhez és betűjéhez illeszkedő, nagyívű, időtálló törvény lenne, ha végig hű lenne önmagához. Több mint sajnálatos, hogy ez a fontos reformtörvény a 4. § (2) bekezdésében durván ránt egyet a lazára eresztett gyeplőn. Lehetetlenné teszi, de legalábbis a jövő ködös messzeségébe helyezi a politikai pártok születését. Képviselőtársaim! Ha ezt a törvényjavaslatot ebben a formában fogadnánk el, a következő kínos következményekkel kellene számolnunk. 1. Európa közvéleménye, amely rokonszenvvel kíséri a magyar reformkísérletet, súlyos kérdőjeleket rakna fel szándékaink őszinteségére és következetességére. 2. A Parlament ismételten, immáron jogosan, éles bírálatok kereszttüzébe kerülne. 3. S véleményem szerint ez lenne a legsúlyosabb: informális területre szorítanánk az erősödő politikai szervezeteket, s a pártnak sokfrontos, értelmetlen, sikertelen, sok véráldozattal járó dzsungelharcot kellene folytatni olyan erők ellen, akikkel a nyílt színen szövetséget lehetne kötni. Paradoxonnak látszik, de az alkotmányosság talaján álló, átfogó programmal bíró, független pártokra az MSZMP-nek lenne a legnagyobb szüksége. Nem kívánom itt részletezni, köztudott, hogy a korlátlan egyeduralom éveiben a pártban milyen súlyos fogyatékosságok jelentkeztek, amelyek közvetlenül vagy közvetve a mai társadalmi, gazdasági és morális válsághoz vezettek. Mindez elkerülhető lett volna, ha létezik, akárcsak a maihoz hasonló társadalmi kontroll, vagy megszólalhat független csoportokból kiinduló szakszerű és hatékony kritika. Tisztelt Országgyűlés! Számunkra most egyszerre történelmi és morális kényszer, hogy az alternatív csoportokat, a majdani pártokat beengedjük a hatalom sáncai közé. Részesíteni kell őket a hatalomból, hogy mi arányos részt megtarthassunk belőle. „Primus inter pares", első az egyenlők között. Csak ez lehet most a párt reális és tisztességes célja. Csak így szabadulhatunk meg a jelen hibáitól és kerülhetjük el a majdani hibákat. A törvényelőkészítéssel kapcsolatban szeretnék szólni egy elgondolkodtató tapasztalatról. Miközben azt halljuk rendre, hogy a párt a reformok motorja, mondhatni értelmi szerzője, a mostanival együtt a 4. reformtörvény írja le a következő kísértetiesen hasonló utat így: először a Központi Bizottság megtárgyalja és elfogadja a törvény irányelve-