Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-37

3133 Az Országgyűlés 37. ülése, 1989. január 10-én, kedden 3134 gével 1945 és 1948 között a romjaiból is képes volt ez a nép újjáépíteni az országot. Engedjék meg, hogy szó szerint is idézzek kerületem társadalmi vitáiból, valamint a Hazafias Népfront bizottságok és egyéb elismert társadalmi szervezetek állásfoglalásából. „Egyöntetű volt abban az állásfoglalás, hogy a párt, mint politikai szervezet működési feltételei sem kerülhetnek ki az egyesülési jogot általában szabályozó törvény hatóköréből." „Alkotmányjogilag elfogadhatatlan egy olyan megoldás, amely a pártalapítás ügyét kiveszi az egyesülési törvény hatálya alól." „Demokratikus államban az állam biztonsága érdekében nem szükséges a pártalapítás tilalmával korlátozni az egyesülés jogát." „Az elodázás már ma sem bölcs döntés." „A törvénytervezet ne zárja ki a többpártrendszer lehetőségét. Az életképtelen, bázis nélküli párt úgyis lemorzsolódik, amire viszont társadalmi igény van, az működjön legálisan." „Amennyiben a törvény nem megy elébe a várható igényeknek, nem ad lehetőséget a törvényes kibontakozásra, úgy talán súlyos társadalmi konfliktusok okozója lesz" és így tovább. A Hazafias Népfront Országos Elnöksége így öszszegezte a vitát: „Álláspontunk szerint helyes, ha az egyesülési jog egészét a törvény egységesen szabályozza. Ezért indokolatlan a törvény hatálya alól a politikai szervezetek (párt, szakszervezet) kivétele." Mvel Kulcsár miniszter úr és Bölcsey elvtárs részletes indokolást fűztek módosító javaslataink elutasításához, ezért még szeretném továbbra is kérni figyelmüket, hogy röviden szóban megindokoljam őket. Javasoljuk a BTK 212. §-ának hatályon kívül helyezését. E § két évig terjedő szabadságvesztéssel, javító-nevelőmunkával, vagy pénzbüntetéssel büntetne olyan szervezetek vezetésében résztvevőket, melyek nyilvántartásba vételét megtagadták, vagy amelyeket feloszlattak. A nyilvántartásbavétel megtagadása, vagy a feloszlatás megfosztja a szervezeteket jogi személyisegüktől. Ha így tovább folytatják olyan tevékenységüket, amely önmagában is büntetendő, akkor a büntetőjog e paragrafus nélkül is szankcionálja cselekedetüket, értékelve azt is, hogy ezt többen együtt követik el. Ha pedig olyan tevékenységet folytatnak, amely önmagában nem tiltott, akkor mi indokolja ennek bűncselekménnyé nyilvánítását. Hiszen, ha nemis kérték volna nyilvántartásba vételüket, ugyanannak a tevékenységnek semmilyen jogi következménye nem lenne. Erre a kérdésre a bizottsági vitán olyan választ kaptam, hogy ezekben az esetekben úgyis felmentik majd a vádlottakat. Tehát ez a BTK-paragrafus olyan cselekedeteket rendel büntetni, amelyek egy részét más jogszabályok amúgy is büntetnek, másik részüket pedig nem is lehet bűncselekménnyé nyilvánítani, hiszen az eljárás során amúgy is felmentés születik. Most, hogy figyelmüket már csak rövid időre, de a gyülekezési jogra áttereljem, hallgassanak meg egy idézetet az egyik társadalmi vitából. „A rendezvények nem egyéni érdekeket szolgálnak, és nem passzióból rendeződnek. Ez nem a szervezők és felvonulók rögeszméje, hobbyja, hanem a közügyekkel való törődés kifejezése. Ez kiállás valami jó mellett és valami rossz ellen. Ez az ország vezetésével való együttműködés. Mi ebben a szellemben javasoltunk módosításokat a törvénytervezethez. Kulcsár elvtárs mondta, hogy nem konzekvensen idézzük az Egyezségokmányt. Mi a konzekvencia hiányát inkább a törvényelőkészítőknél érezzük. Ugyanis az egyezségokmány a gyülekezési jog korlátait demokratikus társadalmakra érvényes általános fogalmakkal határozza meg. Az előző társadalmi vitára bocsátott törvénytervezet változtatás nélkül mindet átvette. A társadalom ezt jogosan és erőteljesen kifogásolta. Ennek hatására az új változatban, ami előttünk van, ezen általános fogalmak nagy részét konkrétan alkalmazták, nagyon helyesen, saját jogviszonyaink között. Viszont változatlanul megtartották azt az egyetlen általános fogalmat, hogy mások jogainak és szabadságának sérelme. Ha ez így marad, akkor a rendőrségnek kötelessége lenne feloszlatni például a május elsejei felvonulást vagy a március 15-i nagygyűlést, hiszen ezek a közterületen tartott, nagy tömeget megmozgató rendezvények óhatatlanul sértik mások jogát vagy szabadságát. Ezt a pontatlan megfogalmazást kifogásolta a társadalmi vita sok résztvevője is. Például: „Nem értek egyet azzal a megfogalmazással, hogy az egyének érdekeit nem sérti, mivel valamilyen módon minden demonstráció sérti valaki vagy valakik érdekeit." „Általános a megfogalmazás, amely a hatóságok részéről többféleképpen értelmezhető. Például, ha egy állampolgár joga csorbát szenved, betiltható a gyülekezés. Ennél a bekezdésnél pontos, határozott és egyértelmű állásfoglalást kérnek." Ezért javasoljuk, hogy a 2. §. 3-as bekezdésében a mások jogainak és szabadságának védelmére vonatkozó büntető jogszabályok szerepeljenek a gyülekezési jog korlátjaként, ahogy ezt a Magyar Tudományos Akadémia is javasolta. Ugyanis ha a sérelem súlyánál fogva nem érdemel büntetőjogi védelmet, nem lehet indokolt a gyülekezési szabadság korlátozása. A 6. §. felhatalmazza a rendőrséget, hogy azoknak a rendezvényeknek a megtartását betilthatja, amelyek a népképviseleti szervek vagy a bíróságok működését, illetve a közlekedést súlyosan veszélyeztetik. Javasoljuk, hogy a rendőrség egyidejűleg köteles legyen felajánlani ugyanazon a helyszínen más közeli időpontot, illetve ugyanabban az időpontban más közeli helyszínt, - tehát nem a város túlsó végén — a rendezvények megtartására. Ez a rendőrséget kötelezné a konstruktív megoldás elősegítésére, és nem plusz-jogosítványt adna. A szervezők vagy elfogadják a rendőrség által felajánlott lehetőségek egyikét, és ezzel időveszteség nélkül megtarthatják például az aktualitása miatt nem halasztható rendezvényt, vagy visszautasítják és minden úgy megy, mint a javaslatunk nélkül.