Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-36

3081 Az Országgyűlés 36. ülése, 1988. december 22-én, csütörtökön 3082 zésre bocsájtott törvényt tárgyaltunk Kulcsár elvtárs előterjesztésében. Van olyan érzésem viszont, hogy ennek a törvénynek még érlelődnie kell. Be kell ivódnia a gazdasági gondolkodásba, hogy minden cselekedetünkkel meglévő vagyonunk legjobb hasznosulását tudjuk elérni. A gazdasági társulásokról szóló törvény tehát ösztönöz a vagyonérdekeltség, mint komplex gazdasági gondolkodásmód kialakításában való részvételre, ezáltal nem filozofikus elméletek megalkotására ösztönöz, hanem a profit elérését sarkallja. Azáltal, hogy a magyar társasági jog modernizálásra került, a változatos tulajdonformák változatos alakzatokban megjelenve, mostmár megtalálhatják azt a formát, ahol a legjobban tudnak működni. Tudom, hosszabb időre van szükség ahhoz, hogy hazánk tőkevagyona kívánatos módon mozgásba jöjjön, de éppen ennek elősegítése céljából születnek most új törvények és törvények kerülnek módosításra. Meggyőződésem, hogy a társasági törvény gerjesztője a gazdasági-társadalmi környezet változásának. Nem akarok túlzásokba esni, de úgy érzem, hogy a fő csapás irányát gazdasági vonatkozásban ez a törvény megadja. Ugyanakkor, ha elfogadjuk, hogy a gazdasági és politikai stabilitás egymással szorosan összetartozó fogalom, akkor e törvény a politikai stabilitást is jól szolgálja. Úgy tűnhet, hogy az eddig elmondottaknak vajmi kevés köze van a külföldi tőkebefektetésekről szóló törvényhez. Én ezt nem így gondolom. Az előterjesztések is megerősítik a két törvény összetartozását. A társasági törvényben megadtuk a külföldi működő tőke bevonulásának lehetőségét, mégpedig valamenynyi társasági formába, most garantálnunk kell annak védelmét is. A törvénykezés gyakorlatán túl egyéb teendői is akadnak a kormányzatnak. Nem elég egy jól előkészített és alaposan megtárgyalt törvényt lábra állítani, hanem gondoskodni kell a világ előtti bemutatásáról is. A mai Magyar Hírlapban Matkó István tollából olvashatjuk, hogy a nyugat-európai országok üzletemberei csak általánosságban, vagy alig, vagy csak hallomásból ismerik a történelmileg is úttörő jelentőségű törvényt. Ismét abba a hibába esünk, hogy nem adunk kellő esélyt a leendő partnereink számára az alapos megismerésre. A kereskedelmi kirendeltségeink vezetői még nem, vagy alig jutottak hozzá angol vagy német nyelvű fordításokhoz. El kell ismernünk, hogy a jogforrások szervezettebb formában az érdeklődők részére kell, hogy rendelkezésre álljanak, és ezzel egyidőben a gazdasági kapcsolatok útján jussanak el a magyar vállalatok a leendő partnerek tárgyaló asztalaihoz. El kell érnünk, hogy valamennyi számításba vehető ország felé ajánlatokkal kell, éljünk. Hiszen aligha várható, hogy tétlenségbe burkolózva várjuk a hőn áhított sültgalambot. Az a magatartásváltozás, amely várható, az egyik garanciája a társasági és befektetésvédelmi törvény megvalósulásának. A másik garancia összefügg az előzővel, azáltal, hogy jó céljainkat a megújuló reformpolitika jegyében kell propagálnunk, hogy a külföld ne csak a sztrájkok, a felvonulások, a tüntetések kapcsán kapjon rólunk hírt. A leendő gazdasági együttműködésünk további garanciáit magunkban hordozzuk. Teljesen egyetértek Somogyi elvtárs e témában tett tegnapi hozzászólásával, mert van esélyünk, hozzáértésünk és akaratunk is a gazdasági kapcsolatok bővítésére. Azt tartják rólunk, hogy itt, a Kelet kapujában viszonylag olcsó munkaerő áll rendelkezésre. Bár vannak intézkedések a munkaerő árának drágítására, és meglehet, hogy ezt a pozíciót elveszítjük, ezt jó lenne megérni, viszont a Kelet kapuja pozícióit aligha fenyegeti veszély. A magyar munkaerő, minden felsorolható hibája ellenére, szervezett, fegyelmezett keretek között jól hasznosítható. Ha a munkahelyeken nem megtűrt, szociális és bérszabályozási szempontból eltartott tömegek elégedetlenkednek, hanem érdekeltté, esetleg tulajdonossá váló pozícióba jutnak, nem kell, hogy diktatúra legyen a munka frontján, mert akkor az érdekviszonyok veszik át az értelmes irányítást. Majd ha az érdek a vagyonhoz kötődik, akkor széles körben fog megoldódni az önálló, független gazdálkodás és gondolkodás, mely a politika területén is képes lesz racionálisan cselekedni. Bízom benne, hogy a társasági törvény szellemére épített beruházásvédelmi törvény jó eligazodást ad a külföldi tőke számára. Konkrétan:tisztán fogalmaz, szabályoz és ami lényeges szempont, az állami cselekvést is korlátok közé tereli. Aki vegyesvállalat alapításában részt vett, csak az tudja igazán értékelni a törvény előírásait. Mert tudom, hogy a szándéknyilatkozattól a cégbejegyzésig, főleg, ha a vegyesvállalat vámszabad területen működik, milyen rögös és hosszú az út. Ezt az utat a legedzettebb vándor is aligha vállalná. Az új törvény szerint az út csak 90 napig tarthat és a jólét reményében, kell, hogy legyenek vállalkozók. Ennek alapján, én egyetértve a törvény szövegezésével és a bizottsági módosítással, javaslom Önöknek azt elfogadni. (Taps kezdődik.) Választókerületem, a Pest megyei Nagykáta környékén az elmúlt években három külföldi részvétellel működő vegyesvállalat alakult, ezek közül a SANCELLA az úgynevezett Liberogyár közismert, így bízom benne, hogy a biztonsági berendezéseket gyártó CASHKASE KFT. és a KÁTA-TEX KFT is bekerül az üzleti körökbe. Örülök, hogy e napirend kapcsán nem az elosztás, hanem az új értéket teremtő, alkotó munka elől bontjuk el az akadályokat, ezáltal várható, hogy az ezredfordulóra magasabb szinten integrálódó piacgazdaság szerves részévé tudunk a törvények hátterével válni. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Amint látom, bár előre nem jelentkezett, dr. Szabó Kálmán képviselőtársunk is szóra készül, övé a szó. (A teremben elégedetlen moraj.) DR. SZABÓ KÁLMÁN: Tisztelt Országgyűlés! Két apró. de nagyon fontosnak tartott kiegészítő, módosító javaslatom van. Mivel Kulcsár elvtárs rám is hivatkozott és. mert a törvény szellemével összhangban van, abban bízom, hogy nem kell a bizottságnak