Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-36

3059 Az Országgyűlés 36. ülése, 1988. december 22-én, csütörtökön 3060 Ezzel az elemzéssel és ezekkel a megjegyzésekkel a bizottság támogatja a törvénymódosítást, s a törvényjavaslatot, s azt a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra ajánlja. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy a törvényjavaslathoz három képviselőtársunk jelentkezett felszólalásra. Dr. Kiss Péter, Fejér megye 13-as választókörzetének képviselőjéé a szó. DR. KISS PÉTER: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Az emberi tettekből, emberi elhatározásokból, s döntésekből, emberi törekvésekből szövődik az a háló, amelybe az emberi közösségek, társadalmak nagyon is gyakran belekeverednek, s mire észreveszik a maguk szőtte hálót, többnyire már nagyon nehéz kikeveredniük belőle. Mint gyógyító, de ugyanakkor szervezéssel is foglalkozó orvos és képviselő tudom, hogy a jó társadalompolitikába integrált egységes szociálpolitika, illetve egészségügy rendszerét kívánjuk megvalósítani. Szintézist a szociálpolitika, az egészségügy, a korszerű társadalombiztosítás és a nyugdíjreform között. A társadalombiztosítás mai jellegét, identitását nem könnyű meghatározni. Főleg államigazgatási, pénzintézeti, illetve gazdálkodó szervezeti, önkormányzati jellegét. Ezek módszeres átvilágítást, felülvizsgálatot és korszerűsítést igényelnek. Az előkészítő munka értékes javaslattal megalapozhatott egy átfogó, s a jelenlegitől minőségileg más önkormányzati és gazdasági alapon működő társadalombiztosítási és nyugdíj-biztosítási rendszert. A rendszer legfontosabb elvei, alapelvei a piacgazdaság s ennek intézményeivel összhangban vannak. Tisztelt Képviselőtársaim! Ezért én is javaslom, a társadalombiztosítás és a nyugdíjbiztosítás a jövőben nem hatósági és nem költségvetési intézményként, hanem a társasági törvénnyel összhangban önálló, de valódi önkormányzati jellegű gazdasági szervként, mint társadalombiztosítási, illetve nyugdíjbiztosítási pénztár, azaz pénzintézetként működjön. Azért hangsúlyozom a valódi önkormányzatot, mert amikor a társadalombiztosítás szakszervezeti bázisról állami státuszúvá vált, akkor már az önkormányzat jellege meghirdetésre került, de ebből mindeddig kevés érvényesült. Ezek a pénzintézetek tulajdonjogilag elkülönülten működnének az állami tulajdontól, az állami költségvetéstől, az állam egészségügyi és szociális feladatainak ellátásától. A társadalombiztosítási alapról szóló törvényjavaslat a jelen helyzetben részben helyes kezdőlépés a megújulás irányába, mert pénzintézeti karakterének és biztosítékainak folyamatába illeszthető. Állandó konfliktus-jellege miatt tisztázni kell a vállalati, intézményi, vállalkozói, állampolgári befizetések egymásra hatását és ellentételét. A társadalombiztosítás és nyugdíjbiztosítás intézménye azoké kell, hogy legyen, akik ezt létrehozzák. Ezek a munkaadók és a vállalkozók. Ezért javaslom, hogy az új program kidolgozásakor a munkaadók, érdekképviseleti szervezetek, például SZOT, MIOT, kamarák stb., valamint a kormány részéről történjék érdekegyeztetés. E jogos igény a betegbiztosítás kialakulásának kezdetén is megfogalmazódott. Idézem: „A társadalmi fejlődés, a dolgozó lakosság egészségügyi ellátása olyan szervezeti formákat, intézményeket igényelt, amelyek fenntartása anyagilag biztosított, nem függ az uralkodó osztály jótékonykodásától és amelynek működésébe az érdekeltek, ellátottak is beleszólhattak. A társadalmi orvosi ellátásnak ezt a formáját a betegbiztosítás nyújtotta." A társadalombiztosítás költségvetéstől való leválasztása, mint törvénykezés csak akkor szolgálhatja a reformot, ha érdekeltséget teremt az egészség megőrzésében, helyreállításában, azaz ha az egészség értékké válik. A törvénykezés nem kerülhet meg olyan alapelveket, mint például az egészség megóvásához és helyreállításához szükséges infrastruktúra megteremtése, részben állami, részben biztosítói feladatként. Tehát számolni kell az állam kényszerű kivonulásával, azaz az állami egészségügyi szolgálat helyett, vagy mellett az egészségügyben az egészségvédelmet is szolgáló új biztosítások megjelenésével, versenyhelyzet, vállalkozások kialakulásával. Ez érintheti a Társadalombiztosítási Főigazgatóság helyzetét is. Felmerült a kérdés, mi is a biztosítás? Mi a társadalombiztosítás? Tanulmányaim szerint az egyéni kockázatot kollektív kockázattá alakították át, s ez mindenfajta biztosítás lényege Az állam által kötelezővé tett, szabályozott egészségügyi és szociális biztosítást nevezzük társadalombiztosításnak. Amenynyiben minden állampolgár kötelezően biztosított, népbiztosításról beszélünk. A jövőt illetően lehet, hogy az új törvénnyel új fogalmakat is kell alkotnunk? Tisztelt Képviselőtársaim! Ne szervezeteknek készítsünk, vagy adjunk törvényt, hanem a törvény társadalmi, gazdasági, politikai, így például egészségpolitikai célokat szolgáljon. Csak olyan megoldásoknak van értelme és perspektívája, amelyek nem mindig országos méretekben gondolkodnak és cselekednek, hanem a megye, egy város, egy község szintjén is működőképes megoldást biztosítanak . Mint kistelepülések képviselője is mondom: nemcsak a biztosító lehet önkormányzati jellegű, hanem a kistelepülések tanácsai is, melyek a valódi intézményi érdekeltség, önállóság, és természetesen pénz nélkül életképtelenné válnak. Működésüket az egész ségügyben egy biztosítóval kombinált anyagi támogatási rendszer szavatolhatja. Az elmondottak alapján a jelen törvénytervezetet ismerve, elismerem és tudomásul veszem annak szükségszerűségét, hogy az anyag kidolgozása felülről lefelé kezdődött. De fontosnak tartom mind koncepcionális értelemben, mind kontrollanyagként az alulról felfelé felépítendő rendszert is átgondolni. Ezért szükségesnek tartom, hogy az országgyűlés illetékes szakbizottsága független szakértőkből, a biztosítottak, valamint munkaadók érdekképviseletei által ki-