Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-36

3051 Az Országgyűlés 36. ülése, 1988. december 22-én, csütörtökön 3052 VILLÁNYI MIKLÓS: Tisztelt Elnök Elvtárs! Szeretném felhívni a figyelmét, hogy ennél korábban is történt egy írásos kiegészítő javaslat, amely természetesen a parlamenti képviselők rendelkezésére áll, és ez külön tartalmazza a cégbírósági illetékeljárás rendjét. (Teremzaj: megkaptuk. Villányi Miklós átadja az elnöknek.) (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Határozathozatal előtt vagyunk. Most ismét előbb a részek felett szavazunk. Először arról a kiegészítésről, amely az illetékről szóló törvény 33. §-a helyébe a cégbejegyzésekről szóló témát tárgyalja. Kérdem, ki az, aki ezzel a javaslattal egyetért? (A szavazás kézfelemeléssel megtörtént.) Ki van ellene? Ki tartózkodott? (Egy.) Kimondom a határozatot, az illetékekről szóló 1986. évi I. törvény módosításának a régi 33. §-a helyébe kerülő új, 7. §-át, amely a cégbejegyzésekre irányul, elfogadta az országgyűlés egy tartózkodással. Következik a második módosítás: a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság kezdeményezésére történt egy kiegészítése a törvényjavaslatnak. Ez egy új, 9. §-t hoz be, amelynek az a lényege, hogy az időterminust az eddigiek helyett egy éven túlról három hónapra módosítja. Kérdem a tisztelt országgyűlést, ki az, aki ezzel a kiegészítéssel egyetért? A többség egyetért. Ki van ellene? (Nincs senki.) Ki tartózkodott? (Senki.) Kimondom a határozatot: az országgyűlés az illetékekről szóló 1986. évi I. törvény módosítására vonatkozó jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsági kezdeményezést egyhangúlag elfogadta. Most következik az egész módosításról szóló szavazás. Kérdem a tisztelt országgyűlést, ki az, aki az illetékekről szóló 1986. évi I. törvény módosítását az előbb elfogadott két kiegészítéssel, illetve módosítással együtt elfogadja. Aki igen, kérem, kézfelemeléssel szavazzon. A többség elfogadta. Ki van ellene? (Senki.) Ki tartózkodott? (Kettő.) Kimondom a határozatot; az országgyűlés az illetékekről szóló 1986. évi I. törvény módosítását az előbb meghozott két kiegészítéssel, illetőleg módosítással két tartózkodás mellett elfogadta. Köszönöm szépen figyelmüket. Egy órás szünetet tartunk. {Szünet: 14.02-15.01 - Elnök: Jakab Róbertné) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk munkánkat. Következik a Társadalombiztosítási Alapról szóló törvényjavaslat, és a Társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Dr. Csehák Judit elvtársnőt, szociális- és egészségügyi minisztert illeti a szó. DR. CSEHÁK JUDIT: Tisztelt Országgyűlés! 1890. decemberében, majdnem száz évvel ezelőtt terjesztette az országgyűlés elé a magyar társadalombiztosítás átfogó rendszerét megalapozó törvényjavaslatot Baross Gábor, az akkori kereskedelmi miniszter. Szenvedélyesen humanista beszédével, a gazdaság szempontjait világosan felsorakoztató érvelésével, és az utókor számára is nagyon tanulságos vitával érdemes lenne megismerkednünk, de erre most nincs idő és ezt még megtehetjük a társadalombiztosítási törvényalkotás következő fordulóiban is. Az alapítók szándékát azonban a nemes tradíciók tisztelete okán is szükségesnek látom felidézni. Büszkén idézhetem, hiszen az iparosodás útján éppen csak elindult hazánk parlamentje. Európában akkor hatodikként egy igen korszerű biztosítási rendszert alkotott. Tették ezt azért, mert az iparfejlesztés útjából el akarták hárítani a szociális szférában óhatatlanul megjelenő akadályokat, mert vallották: a biztosítás miatt drágább ugyan a munkaerő, de az egészségesebb, képzettebb munkás nem terhe, hanem előfeltétele a jobb gazdaságnak. Mert világosan látták, hogy a környező országoknak nemcsak a vámszabályait, de biztosítási gyakorlatát sem hagyhatják figyelmen kívül, ha Európában európaiként akarnak gazdálkodni, kereskedni és élni. Nem kizárólag, és nem mindenben a humánus célok vezették természetesen a döntéshozókat. De elképzelésük szerencsésen találkozott az öntudatosuló magyar munkásság erős szolidaritási törekvéseivel, a kiszolgáltatottság és létbizonytalanság elleni küzdelmével, azzal az óhajával, hogy önállóan, önkormányzata irányításával, a munkáltató kötelező anyagi hozzájárulására is alapozva, törvényi garanciákat élvezve biztosíthassák magukat és egymást betegség, rokkantság, öregség esetére. Nem kívánom részletezni az eltelt évszázad eseményeit, fejlődését, még az utolsó 40 évét sem. Nem most kell értékelnem és minősítenem azt a vargabetűt vagy kitérőt, ahonnan most az eredeti célkitűzésekhez szeretnénk visszatérni. Mert a célok változatlanok. Ma is arra kell törekedjünk, hogy a különböző bajok bekövetkezésekor, — amelyek nem lettek kevésbé súlyosak, viszont a számuk, fajtájuk szaporodott —, legyen a munkáltatók és a munkavállalók járulékaiból állami, törvényes garancia mellett értékálló, biztonságos szolgáltatás. Legyen ez a rendszer világos, érthető, kiszámítható, törvényes. Működjön demokratikusan, vezesse önkormányzat, számoljon el vezetése nyilvánosan a járulékfizetők és a parlament előtt. Ellátásai járjanak, — mint arról Horváth képviselő szólt —, és ne adományként jusson hozzá a bajbajutott ember. Ne teher legyen a gazdaságon, annak működését, átalakítását ne nehezítse. A járulékok felhasználását a gazdálkodó is befolyásolhassa, ellenőrizhesse, legyen érdekelt a kockázatok csökkentésében, választhasson a különböző biztosítási formák között. Töltsön be a tőke- és pénzpiacon egy kiegyensúlyozó szerepet a társadalombiztosítás bankja, legyen meggyőző hatással a hosszútávú takarékosságban. Vegye figyelembe, hogy merre mozdul körülöttünk a világ, mit tesznek azok, akikhez fel akarunk zárkózni, akikkel együtt az ezredfordulón majd egy egységesedő kontinensen élünk. A felsorolt célokat — tisztelt Ház — maradékta-